A Templo Mayor adott helyett a legfontosabb azték szertartásoknak 1325-től a spanyol hódításig, 1521-ig. A koponyákat az egyik áldozati oltárnál találták; közülük ötöt, amelyek mindkét oldalán egy-egy hatalmas lyuk tátong, a kő alatt temettek el, a többi sértetlen, ezeket a kő mellett halmozták fel.

Raul Barrera, a Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történelmi Intézet (INAH) régésze szerint a felfedezésben kulcsfontosságú szerepet játszott az áldozati oltár, amely úgy nézett ki, mint egy nagy szürke sírkő.

"Alatta felfedeztük az áldozati ajándékokat, az öt emberi koponyát, amelyek jó állapotban maradtak fenn. A lyukakat akkor ütötték, amikor egy botra "felfűzték" a fejeket. A többi 45 koponya 20-35 év közötti férfiaké és nőké, ezeket nagy valószínűséggel más helyszíneken ásták ki és újratemették a Templo Mayorban" - magyarázta Raul Barrera.

Susan Gillespie, a Floridai Egyetem régésze szerint a leletek rávilágítanak, hogy miként alkalmazta a koponyákat a prekolumbiánus civilizáció. "A koponyákat hasznosították és újrahasznosították a Templo Mayorban" - fogalmazott Gillespie, aki nem volt részese a feltárásoknak.

Mint kifejtette, a közhiedelmek szerint az aztékok felhasították az isteneknek szánt emberek mellkasát és kitépték szívüket. "A szív kitépésére, nem pedig a lefejezésre gondolunk, ha azték emberáldozatokról hallunk. A legújabb leletek révén most többet megtudhatunk arról, hogy szertartásaik során miként használták az aztékok az emberi testet" - mutatott rá a régész.

Az INAH régészei augusztusban jelentették be egy rendhagyó temetkezés feltárását a Templo Mayorban: a sírban egy fiatal nő, vélhetően egy istenség földi megtestesítőjének csontváza körül 1789 emberi csontot halmoztak fel.

Az idei másik szokatlan lelet a "szent fa", egy tölgyfa törzsének a maradványa, amelyet a temetkezés mellett egy kis kerek emelvényen "ültettek el" a templomkomplexum szélén. A szakértők szerint a tölgyfát a hegyekből hozták a szertartáshoz.