A megmunkált márványtömböket a svéd csapatok zsákmányolták a lengyelek által "svéd özönvíznek" nevezett 1655-60-as lengyelországi hadjáratuk idején varsói palotákból és a királyi várból. (A megszállásnak magyar vonatkozása is van, mert a hagyományos magyar-lengyel barátságot felrúgva II. Rákóczi György - a lengyel trón reményében - a svédek oldalán vonult be Lengyelországba.)

A lengyel leírások alapján a 17. század elején Varsót Európa egyik legszebb nagyvárosai között tartották számon. Néhány évtizeddel korábban III. Zsigmond lengyel király Krakkóból helyezte át oda a királyi székhelyet, és mutatós rezidenciává építette át a várat. 

Történészek szerint a több évig tartó svéd fosztogatás nagyobb károkat okozott, mint a második világháborús német, majd a szovjet megszállás alatti pusztítás. A svédek még az építészeti és díszítő elemeket is elszállították. A képek, szobrok és könyvgyűjtemények mellett márványoszlopok, kerti szökőkutak, illetve ajtókeretek, küszöbök, ablakpárkányok, sőt több száz márvány padlólap is bárkákra került.

Lengyel kutatók megállapították, hogy az északra tartó rakományokból több is elsüllyedhetett, köztük legalább egy hajó Varsó határában. A pontos helyszínt azonban nem tudták megjelölni, így csak a Visztula medrének három éve megkezdett elektromos feltérképezése tette lehetővé a lelőhely meghatározását.

A folyó alacsony vízállásának köszönhetően közel száz márvány- és alabástromkincset már 2011-ben sikerült kiemelni, de amikor idén 60 centiméteres vízállással megdőlt a negatív rekord, rendőrségi helikopterek segítségével többek között egy manierista vízköpőkkel díszített szökőkutat, illetve "graffitival", vésett nevekkel és dátumokkal díszített fekete márványtömböt is kimentettek a hullámsírból.

Hubert Kowalski, a Varsói Egyetem Múzeumának igazgatóhelyettese szerint a hajó maradványai mellett több, csaknem tökéletes állapotban fennmaradt ágyúkereket és több tucat ágyúgolyót is találtak. 

A márvány- és faleletek katalogizálásuk után az egyik varsói múzeumba kerülnek. Nem kizárt, hogy végül a királyi várban kötnek ki, ahonnan nagy részük származik.