A Nature című brit tudományos folyóiratban csütörtökön megjelent tanulmány szerzői kifejtik: 1,5 kilométer mélyen a jégréteg alatt fedeztek fel egy medencét, amely összeköttetésben áll a Bellingshausen-tengerrel, és amelynek létezése nagyban befolyásolja a jégvesztést az Antarktisz nyugati részében. 

A szakadatlan erózió által kialakított nyugat-antarktiszi hasadékvölgyrendszeren át bejut az óceán "melegebb" vize, növelve a jégtakaró változékonyságát.

A térségben, ahol a kanyont felfedezték, közel ötven éve nem folynak kiterjedt kutatások. 2010-ben Robert Bingham gleccserkutatónak, a skóciai Aberdeen egyeteme munkatársának vezetésével a brit Antarktisz-megfigyelő program (BAS) keretében tudóscsoport járt a helyszínen, hogy ellenőrizzék az amerikai űrkutatási hivatalnak, a NASA-nak a térség jégolvadásával kapcsolatos műholdas információit.

A kutatók közel 2500 kilométer hosszan mérték fel a jégtakarót, radar segítségével állapítva meg a jégkéreg vastagságát, mivel a NASA csak a felszínről tudott felvételeket készíteni. "Képzeljék el a Grand Canyont, leszámítva, hogy az itteni másfél kilométer mélyen van, 10 kilométer széles és közel 100 kilométer hosszú" – mondta Robert Bingham a francia hírügynökségnek a csapata által tett felfedezésről.

Az Antarktisz nyugati részében az elmúlt években megfigyelt változások alapján "nem beszélhetünk úgy a jégtakaró fogyásáról, mint amely kizárólag az éghajlatváltozás rövid távú következménye" – olvasható a tanulmányban. "Ez a tektonikus tevékenység, a jeges táj módosulásai, az óceáni és légköri változások egymásra hatásainak a része" - hangsúlyozzák a kutatók.