Gyarapodott a törpezebuk családja a Fővárosi Állat- és Növénykertben: megszületett Zeb és Zebina nőstény borja június 28-án.
A kis üszőborjú a szarvasmarhafélék átlagához képest egészen kicsi, hiszen a szülei is a zebu egy törpenövésű változatához tartoznak.
Ahogy a púpos állatoknál - például a tevéknél lenni szokott - a zebuknál is jellemző, hogy a frissen született borjaknál még alig látszik a felnőtt korban igen jellegzetes zsírpúp. Egy jól fejlett púp nagyon megnehezítené ugyanis az újszülött áthaladását a szülőúton. A púp leendő helyén így csak egy kisebb dudor fedezhető fel az ifjú zebuborjú hátán.
A zebuk háziállatok, a közismert szarvasmarha igen közeli rokonai. A "normál" szarvasmarhával ellentétben azonban vadon élő ősük a már kihalt őstulok dél-ázsiai alfaja, és nem az eurázsiai alfaj volt. A zebut eredetileg az Indus folyó völgyében háziasították, és évezredek óta tenyésztik, amit a 4400 évvel ezelőtt virágzó harappa kultúra idejéből fennmaradt, zebut ábrázoló pecsétnyomók is igazolnak.
Napjainkban nemcsak Ázsiában, hanem Afrika számos területén, illetve Madagaszkár szigetén is tenyésztik. Törpe változatait gyakran kedvtelésből is tartják. A Budapesten látható zebupár 2007-ben érkezett a berlini állatpark ajándékaként.
