Míg Magányos George-ot terméketlensége tette az eltűnő fajok jelképévé, Diego inkább a feltámasztott fajokat jelképezi az Ecuadorhoz tartozó szigeteken. Több száz utódja jött már világra, ezzel visszahozta alfaját a kihalás széléről - mondták el sajtótájékoztatón a Galápagosi Nemzeti Park munkatársai.

Az óriásteknőst a Galápagos-szigeteki Espanoláról valamikor 1900 és 1930 között szállították el egy expedíció tagjai, hogy később Kaliforniában bukkanjon fel a San Diegó-i állatkertben - idézte fel az óriásteknős kalandos életének kezdeti szakaszát a park megőrzési programját vezető Washington Tapia.

Amikor 1975-ben az amerikai állatkert visszavitte a teknőst Galápagosra, alfajából már csak két hím és 12 nőstény példány élt. Az óriásteknősök Chelonoidis hoodensis (Espanola-szigeti) alfaja azért került a kihalás közelébe, mert a helyi lakosok háziállatai előszeretettel lakmároztak tojásaikból.

Diegót és társait ezért Santa Cruzón, egy tenyésztő központban helyezték el. A világlátott állat itt dominánsan és agresszíven viselkedett, harapdálta és lökdöste a többi hímet, ezért nyolc évvel később külön karámot kapott öt nősténnyel együtt. A gondozók elbeszéléseiből az derül ki, hogy Diego máig megtartotta barátságtalan természetét, gyakran próbálja megharapni a karámba belépő embereket is.

Linda Cayot herpetológus szerint Diego azért a legaktívabb szexuálisan, mert társai közül ő a legnagyobb és legöregebb hím. "A teknősöknél a legnagyobb uralkodik" - hangsúlyozta a szakember.

Diego korát nem tudták pontosan megállapítani, de úgy vélik, hogy jóval idősebb 100 évesnél. Washington Tapia szerint a tenyésztési programban született 1781 teknős 40-45 százalékának a szapora hím lehet az apja.

Az Ecuador és a Galápagos-szigetek szimbólumává vált Magányos George - a Pinta-szigeti teknősök (Chelonoidis nigra abingdoni) alfajának utolsó példánya - június 24-én pusztult el. Jelenleg mintegy 20 ezer óriásteknős él a szigeteken.

A galápagosi óriásteknősök is azon fajok között voltak, amelyek tanulmányozása segítette Charles Darwint, hogy evolúciós elméletét megalkossa a 19. században. Rendszertani besorolásuk az utóbbi években megváltozott, a korábbi Geochelone nemből átsorolták őket a Chelonoidis nembe.