A körte alakúra csiszolt 35 karátos gyémánt egykor Frigyes porosz uralkodóé is volt. Értékét most 2-4 millió dollárra, vagyis 430-860 millió forintnak megfelelő összegre taksálják.

Az árverés iránti érdeklődést növelheti, hogy királyok kincstárából származó drágakövek igen ritkán kerülnek kalapács alá. "Az én pályafutásomban ez abszolút kivételesnek számít" – mondta David Bennett, a Sotheby's ékszerekkel foglalkozó európai és közel-keleti részlegének feje.

A Beau Sancy igen ritka kő, ezért szerinte nehéz pontosan felbecsülni az értékét. A gyémánt India bányáiból származik, Golkonda közelében került elő. Első birtokosa Nicolas de Harlay, Sancy ura volt, innen a kő neve. A francia udvarban igen népszerű nemes hazája nagykövete volt a bizánci udvarnál az 1500-as években, akkoriban és ott tett szert a gyémántra. Később - 1604-ben - IV. Henrik francia király 75 ezer fontért megvette feleségének, Medici Máriának.

A Sotheby's szerint a királyné régóta sóvárgott a sárga gyémánt után, különösen, miután tudomást szerzett arról, hogy Harlay eladott egy még nagyobbat I. Jakab angol királynak. Azt a követ Sancy néven ismerik, és manapság a Louvre gyűjteményében őrzik.

IV. Henrik 1610-ben merénylet áldozata lett, a királyné pedig hatalmi harcokba keveredett fiával, XIII. Lajossal. Máriának végül száműzetés lett a sorsa, dicstelenül távozott az udvarból. Németalföldre ment, és hogy rendezze adósságait, eladták javait, beleértve a gyémántot, a Beau Sancyt is. A követ Orániai Frigyes vette meg 80 ezer forintért, ez az összeg volt a legnagyobb államháztartási tétel 1641-ben.

Ugyanabban az évben a gyémánt "házasságszerző" lett, segítségével hozták tető alá a Frigyes fia, Vilmos és Mária, I. Károly angol király lánya közötti frigyet. Mária 1660-ban bekövetkezett halála után a követ ismét adósságrendezésre fordították, 1677-ben azonban újra felbukkant az Orániai-ház kincstárában, miután III. Vilmos házasságot kötött az angol II. Máriával.

A pár 1689-ben foglalta el az angol trónt, a Beau Sancy pedig helyét a királyné gyűjteményében. A Vilmos és Mária házasságából származó gyerekek azonban mind halva születtek, így a kő örökös híján visszakerült Hollandiába. 1702-ben a porosz uralkodó családé lett. Később Berlinben őrizték még azután is, hogy az utolsó német uralkodó 1918-ban elhagyta az országot. A második világháború végén elszállították, hogy biztonságban legyen, brit csapatok találtak rá, hogy aztán visszavigyék az egykori porosz királyok birtokára. Azóta ott pihent.