Moldova Európa legszegényebb országa. A nyomorúság különösen fájón telepszik rá erre a ködbe burkolt vidékre (…) Ebben a Gorcu nevű koszfészekben és a környező falvakban egyetlen közintézmény sem működött. (…) Nem sokan éreztek vágyat a tanulásra (…) Többségük csak a mában élt, nem tervezni, túlélni akart.

A szegénység és kilátástalanság világa jelenik meg Robert Yugovich Olja című regényének első néhány oldalán. Az elzárt moldovai falucska lakói sorsukba beletörődötten élik mindennapjaikat, a kamaszlány Olja pedig a tanulásban látja a kitörési lehetőséget. Orvos szeretne lenni. Amikor a továbbtanulás reményével a városba kerül, egy szempillantás alatt a prostitúció kegyetlen világába taszítják.

Szex, pénz, hatalom

Olja mozdulatlanul, meztelen lábait széttárva hevert az ágyon, és a semmibe bámult. Megalázottnak, mocskosnak érezte magát, viszolygott a férfiaktól, de önmagától is.

Zavarba ejtő szexjelenetek sora pereg gyors egymásutánban, míg egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy – ahogy Olja is hozzászokik életformájához – az együttlétek részletekbe menő leírása is fogyatkozni, rövidülni kezd. A „mindennapi munka szokványos eseményeivé” szürkülnek.

Az egyetlen motiváció a pénz. Pénz a mindennapi megélhetéshez, pénz az otthon maradottak támogatására és legfőképpen pénz egy jobb élethez – a választás „luxusához”. Merthogy hamar kiderül, választás bizony nincsen: a lányokat „élvezeti cikkekként” adják-veszik egymás között egy szervezett csoport tagjai.

…a legenda úgy szólt, hogy az évek során nem egy szerencsés lánnyal előfordult már, hogy egy igazán tehetős vendég beleszeretett, és magával vitte. Igaz, ilyen lánnyal személyesen még senki sem találkozott...

Az egész Európát átszövő hálózat egyszerre átláthatatlan vadonként tárul elénk, amiben Olja minden fontosabb „állomást” megjár. A félholtra vert áldozat, a rendőri fogdában félelmét leplező „idegen”, a kitaszított, a betolakodó, a csinos pultoslány, a luxusprostituált és a kokainista – ez mind Olja.

Belekóstol ugyan a „normális életbe” is, de gyorsan kiderül, hogy ez nem olyan életforma, amiből csak úgy ki lehet szállni.

Nők és férfiak egy másik dimenzióban

…én még a férfiakat csípem. Még! Jól megnyomta az utolsó szót, s Olja értette, hogy így akart üzenni, őt még nem érte utol a betegség, mely a legtöbbjüket megfertőzi: egy idő után a férfiakat a hátuk közepére sem kívánják, és az azonos neműekhez kezdenek el vonzódni.

Olja története során sokféle „férfitípussal” találkozik az olvasó. A kegyetlen, uralkodó, a rideg felszín alatt érzékeny férfiakkal éppúgy, mint a kisebbségi komplexustól szenvedő, törékeny, sebezhető, szerelemre vágyókkal, vagy épp igazi úriemberekkel. A lányok viszont szinte egyformák, csak a történetük más. Olja karakterében azonban megannyi lány története, érzelmei összesűrűsödnek.

Az érzelmek egészen más dimenzióban helyezkednek el ebben a világban, mint az átlagemberében. A bizalom inkább csak a reményt jelenti arra, hogy megbízhatnak valakiben. A csalódás pedig egy újabb akadály „csupán”, amit le kell küzdeni a boldogulásért.

Robert Yugovich könyve nehéz olvasmány, sokszor szabad szájú és megbotránkoztató. A narráció vegyíti a külső megfigyelő és a beavatott - de nem részt vevő - szempontjait, és végül az olvasóra bízza, mit akar elhinni a leírtakból. A szexjelenetek gyakran pornográf részletezésig jutnak, és ezek mögül sokszor nehezen bontakozik ki az igazi cél. Persze nincs mit szépíteni: a maffia, a lánykereskedelem, a drog világa egészen más „eszközrendszerrel” működik, mint amit a mindennapi életünk során megismerünk.

„Tartózkodási helye: egy magyar börtön”

A szerzőről keveset tudni. Honlapja szerint a Robert Yugovich írói álnév egy negyvenes éveiben járó, vajdasági magyar férfit rejt, aki állítólag a rotterdami szerb maffia egyik alvezére volt, s jelenleg egy magyarországi börtönben tölti büntetését. Nős, három gyermek édesapja. Korábban megjelent könyvei: Az őszinteség jutalma (Alexandra Kiadó, 2010), Narkománia (Atlantic Press, 2011).

(Robert Yugovich: Olja. Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2011.)