Összegömbölyödve leginkább egy páncélozott labdára vagy rücskös sárgadinnyére hasonlítanak a Szegedi Vadaspark legújabb lakói. A háromöves tatukat vagy más néven matakókat már a látogatók is láthatják.
Az öttagú fiúcsapathoz egy csehországi magántenyésztőtől állatcsere révén jutott hozzá a szegedi állatkert – mondta Veprik Róbert, az intézmény igazgatója. Hozzátette: a közeljövőben szeretnének nőstényeket is találni a fiatal felnőtt egyedek mellé.
A tatuk közül a háromöves az, amely képes teljesen összegömbölyödni, ekkor valóban olyanok, mint egy jól páncélozott focilabda. Tökéletesen záródik a páncélzatuk, nem adva támadási felületet a ragadozóiknak. Az állatok azonban nem csak így védekeznek a külső veszélyek ellen: néhány pillanat alatt képesek magukat elásni, páncéljuk földből kikandikáló csúcsa pedig megtévesztésig hasonlít egy kődarabra.
A 35-45 centiméter hosszú, 2-3 kilogrammos matakó másik jellegzetessége, hogy termetes, hegyes karmain jár. Kifejezetten mókás látvány nyújt, ahogy szedi a lábait, mintha egy rajzfilm szereplője lenne.
Dél-Amerika – Argentína, Bolívia, Brazília és Paraguay – száraz trópusi füves szavannáin él, mocsaras területek, száraz erdők mentén. Elsősorban rovarokkal, azon belül is hangyákkal és termeszekkel táplálkozik. Főként kiváló szaglása vezérli a zsákmány felkutatásában. Bár a tatufajok többsége éjszakai életmódot él, mind közül a matakók a leginkább aktívak nappal, így a gondozók bíznak abban, hogy a Vadasparkban a napfényes időben is sokat fognak mozogni, így a látogatók is megcsodálhatják fura járásukat.
A tatuk között egérnagyságút éppúgy találunk, mint óriást, amely 60 kilogramm súlyú is lehet. Sőt, a régmúltban még nagyobb fajok is éltek, mint például a Glyptodon. Az egy tonna súlyú és két méter hosszú tatufajjal valószínűleg az Amerikát meghódító emberek is találkozhattak, sőt, egyes feltételezések szerint éppen ők pusztították ki körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt.
