"Norvégia olyan, mint egy ostoba, locsogó szőke nő, aki Bronx egyik sarkában flangál, majd pedig fel van háborodva azon, hogy a testőre milyen brutálisan lép fel a támadói ellen." - mondja Jo Nesbo, norvég krimiszerző egyik szereplője szülőhazájáról a szerző legfrissebb könyvében. És ez a jellemzés még gyengéd Norvégiához. Mert Nesbo könyveiben az ország legsötétebb, legveszélyesebb oldalát ismerhetjük meg; a gyilkosok hazáját.

Animus kiadó

Jo Nesbo, a tökéletes férfi mostanában vagy nagyon elégedett, hiszen ő előre megmondta, vagy pedig a fejét veri a falba, mert könyveivel ő is adta a lovat a szélsőjobb alá. (Amennyit tudunk róla, valahol a kettő között lehet a valóság.) Mert Nesbo világhírű krimisorozata, amelynek főszereplője Harry Hole nyomozó, már az első kötetben (Vörösbegy) rögtön a nemzetszocialistákkal, a neonácikkal és az ő merényleteikkel kezdett hátborzongató mesébe.

Nesbo a múltból indult el, a gyökerek feltárásánál - egészen a II. világháborúig visszament - és a norvég történelem kevésbé dicsőséges történéseit is felkutatta és bemutatta. A három részes sorozat szerint a szélsőséges elméletek még a rendőrség soraiban is népszerűek, Harry Hole fő ellensége egyben egyik kollégája is, aki saját bajtársait is bármikor könnyedén meggyilkolja, ha a náci biznisz érdekei úgy kívánják.

Nesbo történetében a bolond és/vagy ostoba, magukat harcosnak gondoló szerencsétlenek borzalmas tettei mögött nem csak ideológia lehet, hanem üzlet is. És talán nem is jár túl messze a valóságtól. Nesbo ugyanis nem szokott a levegőbe beszélni, az utóbbi évek skandináv bűnirodalmi trendjeinek megfelelően (Larsson, Mankell) a könyveiben megjelenő esetek erőteljes társadalmi háttérrel is rendelkeznek.

Harry Hole nyomozásai alapján Norvégia egyáltalán nem látszik a világ egyik leggazdagabb, leggondtalanabb országának. A Herceg álnéven tevékenykedő főgonosszal folytatott, három köteten át húzódó harca mintha csak előjátékként szolgált volna a valódi tragédiához. Norvégia és a világ most értetlenül áll a történtek előtt, pedig Nesbo már jóideje figyelmeztetett. Sajnos, a valóság sokkal durvább, mint a fikció, amelyben Hole persze végül győzedelmeskedik ellenfelén.

Az Animus kiadónál most megjelent, Hóember című kötet már a Herceg utáni időszakban játszódik (ahogy a legutóbbi, Megváltó című Hole sztori is), politika és ideológia helyett egy sorozatgyilkos a téma. Bár Nesbonál az izgalom mindig garantált, a fordulatok ezúttal a megszokottnál kicsit mesterkéltebbnek tűnnek, de ezt a téma is hozza magával. Mert bár sorozatgyilkosok persze valóban léteznek, azért a könyvekben, filmekben ábrázolt, félelmetesen intelligens, minden részletet kidolgozó ragadozók inkább csak a fantázia szüleményei - hálistennek. Nesbo ugyan igyekszik, hogy reálisabbá, érthetőbbé tegye gyilkosát, de ezúttal ez nem annyira sikerül. Persze, ez a sorozatgyilkosoknál mindig nehéz feladat.

Cserébe viszont a történet lezárul a kötet végén, nincs cliffhanger, nyugodtan várhatjuk a következő Harry Hole mesét.