A nyári égbolt legfényesebb jelensége látható
A planetáris ködök Nap típusú csillagok külső rétegeiből alakulnak ki, melyeket a nukleáris "tüzelőanyagát"...
A planetáris ködök Nap típusú csillagok külső rétegeiből alakulnak ki, melyeket a nukleáris "tüzelőanyagát" elfogyasztó csillagmag fúj le magáról. A lassan táguló gázhéjat a haldokló csillag ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre. Az M 27 - NGC 6853 katalógusjelű - Súlyzó a legnagyobb méretű planetáris ködök közé tartozik. Mintegy 1200 fényév távolságra található a Földtől, és 3000-4000 éve alakult ki. Ez volt az elsőként felfedezett planetáris köd, amelyet a XVIII. század híres üstökösvadásza, Charles Messier észlelt 1764. július 12-én.
A planetáris köd kifejezést húsz évvel később, 1784-85 táján William Herschel (1738-1822) német-angol csillagász alkalmazta elsőként a halvány, kis látszó átmérőjű, kékes-zöldes színárnyalatot mutató kompakt ködösségekre, melyek távcsöves látványa erősen emlékeztetett az akkor frissen felfedezett Uránusz bolygóra.