Az új-zélandi Otago Egyetem kutatóinak tanulmányából azt állítja, hogy a hosszú távon, rendszeresen tejet fogyasztó gyerekek 40 százalékkal kisebb eséllyel lesznek felnőttkorukban bélrákosak, s az 55 évnél idősebb nők esetében 47 százalékkal kevesebb rákos megbetegedés fordult elő a kalciumot fogyasztó vizsgált csoport esetében. "A gyermekkori daganatos megbetegedések száma és összetétele jelentősen eltér a felnőtt lakosságétól. Ugyanakkor, ma már számos nemzetközi tudományos munka igazolta, hogy a gyermekkori helyes étkezési szokások – például a rendszeres tejfogyasztás – csökkentik bizonyos felnőttkori daganatos megbetegedések kockázatát" – fűzte az eredményhez Garami Miklós, a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika gyermekonkológusa. Garami szerint ennek hátterében az áll, hogy a kalcium játssza a legnagyobb szerepet a rákos sejtek pusztításának segítésében, ételeink lebontásáért felelős szerveink vannak ugyanis leginkább kitéve a rákos megbetegedés kockázatának.

A D-vitamin szerepe

Horváth Szabolcs

Hasonlóan „tejes” kutatási eredményeket publikált az amerikai Creighton Egyetem táplálkozástani munkacsoportja, akik a tej D-vitamin tartalmának kiemelkedő hatására mutatnak rá a rákos megbetegedések megelőzése kapcsán. Ezernél is több 55 évnél idősebb nőt kértek fel a vizsgálatra, akiket három csoportra osztottak. Az első csoport tagjai négy éven keresztül kalciumot és D-vitamint, a második csoportba tartozó hölgyek csak kalciumot szedtek, a kontrolcsoport tagjai pedig placebót kaptak. A kutatók szerint az első csoportban 60, míg a másodikban 47 százalékkal kevesebb rákos megbetegedés fordult elő a kontrollcsoporthoz képest. A kutatók szerint ez az első klinikai vizsgálat, amely igazolja, hogy a D-vitamin csökkentheti a rák kialakulásának kockázatát.

Ugyanakkor fontos hozzátenni: mint a legtöbb egészséggel kapcsolatos, vagy kifejezetten táplálkozási tanács, a tej gyakori fokozott fogyasztása sem tekinthető univerzális receptnek, elég csak a tejcukor-, vagy tejfehérje-érzékenységre gondolni. Akalciumbevitel egyébként alternatív forrásokból remekül megoldható, táblázatunkból kiderül, hogy a tej közelében sincs például a keménysajtoknak. Hasonló módon szervezetünk nemcsak a tejből, hanem egyéb forrásokból is kaphat D-vitamint; így például a napfény hatására is termelődik, emellett a tengeri halak, tojás, máj, halolaj is fontos gyűjtőhelyei a kalciumnak. A D-vitamint esetében a gyógyszeres pótlás lehetősége is megfontolandó, hiszen az influenza és a depresszió leküzdésében is felvetődött már jelentősége.

Nincs egyöntetű álláspont

A tej hatásainak tudományos megítélése korántsem egyöntetű. Időről-időre megjelennek olyan vizsgálatok, amelyek éppen a tej negatív hatásairól számolnak be. Cukorbetegeknek például érdemes csínján bánni a fehér itallal, hiszen az közepesen emeli a vércukorszintet; naponta 1-2 pohár a megengedett mennyiség és reggel érdemes kerülni. Emellett könnyen találni olyan szakvéleményeket is, amelyek szerint a tejfogyasztás allergia, fül- és mandulafertőzést, ágybavizelést, az asztma súlyosbodását, bélvérzést, görcsöket, illetve 1-es típusú cukorbetegséget okozhat. Akadnak már olyan gyerekorvosok, akik légúti betegségek esetén elsőként a tejfogyasztás korlátozását kérik a szülőktől, visszatérő, elhúzódó betegségeknél akár a tej teljes kiiktatását a gyerek étrendjéből. Felnőtteknél más problémákat is tulajdonítanak a tejnek, így szívbántalmakat, ízületi gyulladást, allergiát, homloküreg-gyulladást, de akár fehérvérűséget is.

Gyimesi Zsuzsa

Az ilyen eredménnyel végződő kutatások alapvetően kérdőjelezik meg azt a sokat hallott mondást, illetve reklámszlogent miszerint a tej élet, erő és egészség. Hogy mennyire nem lehet egyértelmű választ adni, jelzik az ellentétes előjelű eredményekkel végződő vizsgálatok. Unger András, a Magyar Tejgazdasági Kutató Intézet (MTKI) igazgatója egy korábbi interjújában röviden annyit reagált kérdésünkre, miszerint valóban okozhatja-e tejfogyasztás a fenti betegségek bármelyikét: "hülyeségekkel nem foglalkozunk, a felsorolt, jelzett szakirodalomnak semmiféle tudományos bizonyítéka nincs." Valóban, magyarul kevés a tejfogyasztást kárhoztató kutatási eredmény jelent meg, de angol nyelven számos ilyen jellegű cikk hozzáférhető. Unger úr hozzáállása már csak azért is érdekes, mert nem nagyon létezik olyan jellegű élelmiszer, amely mindenkinek egyöntetűen csak használna. Kivéve persze a magyar tejet.

A tejről hajlamosak vagyunk még mindig azt gondolni, hogy a természet ajándéka, pedig napjainkban már nem sok köze van a zöld rétekhez. Egy tehén napi 60 liter tejet is adhat. Mielőtt az üzletekbe kerül, alkotóelemeire bontják, majd újraegyesítik alkotórészeit.

Az egyik legfontosabb kérdés, ami felmerülhet a kételkedőkben, vajon megegyezik-e a napjaink nagyüzemi tehenészeteiből kikerülő tej a réti füveken kérődző falusi tehénével? A Die Zeit egy korábbi cikke szerint a zsír- és a fehérjetartalom azonosak, a zsír minősége azonban már nagyon is eltérő. A réten legelésző tehén tejzsírja több telítetlen zsírsavat tartalmaz, ami egészségesebb. Minél több energiatápot kap a tehén, annál több lesz az általa nyert tejben az egészségtelen telített zsír; ezen a különbségen táplálék-kiegészítőkkel sem tudnak lényegesen javítani. Svájci tudósok is meg vannak győződve arról, hogy az energiadús takarmány és a silózott kukorica negatívan befolyásolja az egészséges telítetlen zsírsavak képződését a tejben. A hegyi legelőkön táplálkozó állatok teje 20 százalékkal több telítettlen zsírsavat és 70 százalékkal több – az ugyancsak egészségesnek tartott – linolsavat tartalmaz.

A következő táblázatból a különböző tejtermékek és élelmiszerek kálciumtartalmát ismerhetjük meg:

Nyerset vagy dobozost? 

Házi jellegű tejet ma már egyre több helyen lehet kapni, az áruházakban is feltűntek a műanyag üveges megoldások, a piacokon szinte már mindenhol jelen van legalább hétvégén egy termelő saját árujával. Vidéken az is előfordul, hogy a helyi termelő a tej rendkívül alacsony felvásárlási ára miatt inkább beruház egy saját tejeskocsira és azzal járja a környéket, ezzel minőségi és ár konkurrenciát is jelentve a nagyüzemekből érkező bolti tejnek. A tejet egyébként a harmincas évek óta pasztörizálják. Ilyenkor a folyadékban lévő mikroorganizmusokat – kórokozókat és hasznos tejsavbaktériumokat egyaránt – pusztítják el. A klasszikus friss tejet  maximum 30 másodpercen át melegítik 72-74 fokra, a tartós tejet 1-2 másodperc alatt több mint 140 fokra. A „hosszanfriss” tejet (ultrapasztőrözött tej) a kettő közötti értéken "kezelik". Magas hőmérsékleten a tejfehérje megbomlik, ezért más az íze, mint a friss tejben. Az ultrapasztőrözött tej ugyan sokáig eláll, de a lejárati idő közeledtével már alig tartalmaz vitamint. Ráadásul csomagolása az egyik legkevésbé környezetbarát és igen drága megoldás. Az UHT tej és az őstermelő által a réten fejt tehénből érkező, esetlegesen ellenőrizetlen minőségű folyadék között már számos, mindenki számára elérhető megoldás létezik a jó minőségű, a termelőket támogató, környezetbarát csomagolású és egészségesebb összetételű tej fogyasztására. Ha szeretne megismerni egy magyar tejtermelőt, Fusch Imrével korábban közöltünk egy interjút, itt elolvashatja.

A tejről többet is megtudhat a Tudatos Vásárló oldalán, kattintson!