Értelmi fogyatékos színészek alkotnak közösen hosszú évek óta a hivatásos társulatként működő Baltazár Színházban.
Értelmi fogyatékos színészek alkotnak közösen hosszú évek óta a hivatásos társulatként működő Baltazár Színházban. Koncepciója szerint a Baltazár szerepet játszik a fogyatékosok “másságának” elfogadtatásában, emellett egyfajta utat jelent az értelmi sérült emberek számára a társadalomba való integrálódáshoz. Elek Dóra, a társulat alapítója és vezetője megkeresésünkre elmondta: jelenleg kiemelkedő fontosságú tantermi projektjük, amelyet középiskolákban mutatnak be. Ezzel a színház nem csak „házhoz megy” a diákokhoz, hanem olyan formában teszi ezt, ami valóban megérinti őket.
"Célunk a dialógus megteremtése, s hogy a középiskolások erre igencsak fogékonyak, bizonyítja, hogy az előadások után rendszeresített beszélgetések során valóban többoldalú eszmecserék alakulnak ki, a fiatalok aktívan részt vesznek az alkalmakban" – summázza Elek Dóra. A Baltazár jelenleg leginkább középiskolákban bukkan fel, legközelebb pedig április elején, a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjában találkozhatnak velük az érdeklődők.
Komplex mozgás- és táncterápiás rehabilitációs lehetőséget kínál súlyos mozgássérült és egyidejűleg értelmi fogyatékosok számára a Tánceánia Együttes. Az 1999-ben indult terápiás program, majd az ebből kinövő társulat kezdeményezője Bóta Ildikó mozgásterapeuta volt, aki korábban a hazai kortárs táncélet több együttesében vett részt előadóművészként, koreográfusként. De a manuálterápiában is szerzett közvetlen tapasztalatokat a sérült fiatalokkal való munkáról. A Baltazárhoz hasonlóan itt is a társadalom többi részével való párbeszéd kialakítása a cél, amely nélkül elképzelhetetlen a fogyatékosok integrációja – szól a Tánceánia hitvallása.
A kezdeményezés egyébként bevallottan merít az olaszországi gyökerű DanceAbility mozgalomból, ahol hasonló módon a tánc és a művészet eszközeit alkalmazzák a fogyatékokkal élők integrációjára. Itt is, ott is, az áll a középpontban, hogy a színpadon a fogyatékosok teljes mértékben egyenrangú partnerei tudjanak lenni a sérülés nélkül élő résztvevőknek. A csoport munkájában néhány évvel ezelőtt a kortárs táncos-koreográfus és rendező Bozsik Yvette is részt vett, közös munkájuk eredménye a Táncterápia és a Lélektánc című produkciója.
Kifejezetten kerekesszékesekből áll a Sárai Rita vezette Gördülők Tánccsoport, amely a mozgás öröme és a közösséghez tartozás mellett a többi formációhoz hasonlóan szintén a társadalom szemléletét átformálni kívánó, nem könnyű küldetést vállalta. Akárcsak a Gördülők, a Vakrepülés Színtársulat is nevében hordozza lényegi tartalmát: a vak színészek látóknak és vakoknak egyaránt élményt jelentő, sötét előadótérben tartott előadásokkal kezdtek, ma már világosban is játszanak. A társulatot külföldi élmények és találkozások alapján Sallai Zoltán alapította, művészeti vezetője pedig Máj Kriszta, első produkciójuk 2002-ben a sötétben játszódó, Éjszaka tapintása című darab volt.
Világszerte számos olyan kezdeményezést találni, ahol fogyatékos színészekkel, alkotókkal csinálnak színházat. A csoportok között találhatók amatőr és profi kezdeményezések, azonban jellemzően közös tulajdonságuk a társadalmi integrációra való törekvés és a figyelemfelhívás. A kifejezetten workshop-, drámapedagógia-jellegű csoportok kivételével pedig mindenhol egy valós színpadi produkció jön létre a közös alkotómunka során.
