Olyannyira nem, hogy a világon minden huszadik másodpercben meghal valaki tuberkolózis következtében, ami évente 2...
Olyannyira nem, hogy a világon minden huszadik másodpercben meghal valaki tuberkolózis következtében, ami évente 2 millió embert jelent. 9 millió új beteget regisztrálnak minden esztendőben, de a látens baktériumhordozók száma elérheti az összenépesség egyharmadát.
A tuberkolózis – amíg nem voltak hatékony gyógyszerek – sokszor halálos kimenetelű betegség volt. A fertőzötteket, sok pihenést javasolva, a hegyekbe küldték gyógyulni. Nemigen tudtak más kezelést előírni, mint – ahogy azt Thomas Mann Varázshegy című regényében is leírja – „nyugalmat, türelmet, fegyelmet, hőmérőzést, evést, fekvést és várakozást.”
Magyarországon ma körülbelül 17 beteg jut 100 ezer lakosra, ez a szám országos átlagot jelent, hiszen a betegség előfordulása megyénként, sőt városonként változik. A legrosszabb a helyzet Borsod és Szabolcs megyében. Amúgy az európai országok középmezőnyébe tartozunk: tőlünk nyugatabbra jobb, míg keletebbre súlyosabb a helyzet. A betegség ma már gyógyítható: a gondot nem is ez jelenti, hanem az, hogy kialakultak olyan extrém multirezisztens tuberkolózis törzsek (XDR), amelyek nem reagálnak a kezelésekre. Ennek oka – ahogy Kovács Gábor tüdőgyógyász-pulmonológus magyarázza – az, hogy a beteg, akinek a teljes gyógyuláshoz legalább hat hónapig tartó gyógyszerszedésre lenne szüksége, idő előtt abbahagyja a pirulák beszedését.
A tüdőgyógyász szerint amikor valakiről kiderül, hogy fertőz, kórházba kerül néhány hétre, ahol rendszeresen megkapja a megfelelő mennyiségű gyógyszert. Ám amikor elmúlik a fertőző időszak, és kiengedik a kórházból – természetesen azzal az intelemmel, hogy a gyógyszert továbbra is szednie kell – gyakorta előfordul, hogy a páciens, rendszertelenül, helytelenül vagy éppen nem kellő ideig gyógyszerezi magát. Ez a betegség súlyosbodásához vezet, mert a baktérium nem elpusztul, hanem alkalmazkodik: olyan variánst hoz létre, amire már nem hat a korábban adott, vagy akár a kezelésben szóba jöhető többi készítmény sem.
Ez történt például 2009-ben, amikor körülbelül tíz, multirezisztens tbc-vel fertőzött beteg halt meg Magyarországon, köztük egy fiatal borsodi lány. A fertőzést a nagyapjától kapta, aki már jó ideje visszaeső betegként tartottak számon a helyi tüdőgondozóban, de sosem sikerült rávenni, hogy a szedje a gyógyszereit – említ egy esetet a szakember.
A tuberkolózis cseppfertőzéssel terjed, tárgyak útján nem lehet elkapni. Ha tehát a buszon, vagy a villamosan egy fertőzött személy fogta meg előttünk a kapaszkodót, nem leszünk betegek. De még akkor is nagyon elenyésző a veszély, ha egy tuberkolózisos – mondjuk – mellettünk köhögi el magát. Egyrészt nem minden tbc-s fertőz, csak akinek megfelelő mennyiségű baktérium van a köpetében, másrészt, egy erős immunrendszerű ember szervezete képes megsemmisíteni a testébe jutott kórokozót. Ahhoz, hogy valaki tbc-s legyen, tartós fertőzésnek kell kitennie magát, például egy légtérben kell élnie egy fertőző beteggel.
Kovács doktor azt mondja, a regisztrált betegek egy része hajléktalan, néhányan börtönben élnek, de a tüdőbetegek legtöbbje olyan egzisztenciálisan lecsúszott, rossz körülmények között élő – általában alkoholista – ember közül kerül ki, akik egyáltalán nem törődnek azzal, mi lesz velük. Zömmel ők azok, akik nem szedik a gyógyszereiket. Velük az ellátórendszer meglehetősen nehezen boldogul, a tbc elleni kezelésbe belevágók 10-15 százaléka szinte nyomtalanul eltűnik a közegészségügy látóköréből. Néhányan már a fertőzőosztályról távoznak, az első akadályt még leküzdők pedig – miután rájönnek, hogy az alkohol és a gyógyszer együttesen rosszullétet okoz – úgy oldják meg a kellemetlenséget, hogy többé nem veszik be a pirulát.
A tuberkolózisnak egyébként nincsenek specifikus tünetei, a jelek, amelyek utalhatnak rá, ugyanazok, mint – például – a megfázás vagy az influenza esetében. Ha valaki lázas, izzad, levert, esetleg fogyni kezd, előbb-utóbb elmegy a háziorvoshoz, aki meg is gyógyítja. Ám ha a tünetek nem múlnak, esetleg még vért is köhög fel a beteg, akkor már felmerül a gyanú, hogy nem egyszerű megfázásról van szó. Ahhoz, hogy a betegség ne terjedhessen, szűrni kell, akár kötelezően is: a hajléktalanokat, a zárt közösségben – börtön, szociális otthon – élőket és azokat a külföldiek is, akik tartósan Magyarországon telepednek le. 2006-ig minden külfölditől, aki hosszabb időt kívánt nálunk tölteni, kérték a tüdőszűrésről szóló papírt. Ezzel – különösen a kelet felől érkezők esetében – gyakorta ki lehetett szűrni a fertőzötteket.
