Kevés vendéglátóipari egységet sikerült ilyen sokszor és ilyen sokféleképpen megvizsgálnunk, mint az aránylag friss Continental Hotel Zara ARAZ nevű éttermét. A szálloda szinte már hiperaktív csapata egymás után szervezte a különböző rendezvényeket, egyre csodásabb ételekkel kényeztetve a vendégeket. A kisebb és nagyobb létszámú ebédek mellett igyekeztünk végigenni az 500 fős megnyitó parti kínálatát is, de a legnagyobb élvezetek közepette is erősen vágyakoztunk egy egyszerű, hétköznapi menüre, amit végül meg is kaptunk.

Az Araz étterem ugyan megáll a saját lábán is, hiszen saját bejárattal rendelkezik és könnyen leválasztható a Continental Hotel Zaráról, mégsem értékelhető a Dohány utcai épület egésze nélkül. A travelline.hu-n már többször is áradoztunk a felújítás, vagy inkább újjáépítés eredményeiről, ez az a szálloda jelenleg, amit mindenkinek látnia kell, aki egy kicsit is törődik Budapest múltjával és jelenével. Egyébként nem csak mi rajongunk az épületért, számos szakmai elismerés mutatja, az eredmény valós.

Szóval első alkalommal muszáj a rézveretes forgóajtón keresztül érkezni, elmélázni kicsit a lélegzetellálító lobbyban és javaslunk egy gyors látogatást a galérián található kávéházba is. Később már érkezhetünk a Dohány és Nyár utca sarka felől, az étterem saját bejáratán keresztül, ahol a látvány kevésbé lenyűgöző, de azért még mindig igen hatásos. Az étterem két részre oszlik, egy kevésbé elegáns, hétköznapibb területre, ez inkább a gyors ebédek színtere, míg a belső udvar melletti, nagyobb léptékű hely a rendezvényesebb, vacsorásabb változat.
A válság ellenére a szálloda remekül megy, ami nyilván nem árt az étteremnek sem, de ez utóbbi saját jogán is egyre népszerűbb, rendszeres a telt ház napközben is. Nyilván a megdöbbentően olcsó ebédmenünek köszönhetően, ami két-, és háromfogásos változatban kapható 990 és 1190 forintos áron. A konyha kétféle étlappal rendelkezik különben, egy franciással és egy magyarossal, mindkét oldalon akadnak kedvenceink. Érdekes módon ízlésünk találkozik a vendégekével, rajongásunk egyik tárgya ugyanis a szürke marha-gulyás egyben az étterem legtöbbet eladott étele. Emlékszünk, a nyitópartin már szinte mindent végigettünk, dagadtan pihegtünk, amikor megláttuk a bográcsot és úgy döntöttünk, ezt még muszáj. A nyomasztó mennyiségű zabálás után is maradandó élmény volt a gazdag és hiteles leves. Ha már a magyaros oldalnál tartunk, akkor meg kell említeni a libacombot, amit a menün káposztás cvekedlivel kínálnak, mi gerslivel ettük és alig bírtuk abbahagyni. Barka Áron executive chef de cuisine képes volt számos unásig ismert magyar fogást úgy megújítani, hogy közben minden maradt a régiben, a szó legjobb értelmében.
A franciás oldal sem kevésbé impresszív. A séf rajong a különleges alapanyagokért és megoldásokért, és bár értékeltük a levendula füsttel tálalt libamájat is, nekünk az ilyesmi kicsit sok. A Szent Jakab kagyló póréhagyma ágyon például sokkal közelebb áll szívünkhöz, a falatnyi luxus párosítása a hétköznapival talán kevésbé lenyűgöző, ám szerintünk jóval kreatívabb. Bárányt nagyon ajánlott enni az Arazban, még annak is, aki egyébként nem szereti. Sajnálatos módon Új-Zélandról hozatják, ami azért elég rémisztő egy távolság, viszont hihetetlen az állaga és az íze. Barka Áron nagy barátja az ellentétes ízek párosításának, legutóbbi látogatásunkkor a heti ajánlat része volt egy konfitált kacsa gesztenye pralinéval és borsos meggyel. Nem tudjuk, mit csináltak pontosan a gesztenyével, de elvesztette tőle a fojtósságát és remek köretté változott. (Imádjuk egyébként a gesztenyét, csak sajnos kevesen tudják igazán jól feldolgozni.)

A drágább dolgok után beszéljünk egy kicsit a menüről is, amit szintén megkóstoltunk. Nem jellemző, különösen nem ebben a kategóriában (négy csillagos superior) az olcsó déli menü, a hasonló szállodák általában csak egy bizonyos rétegre lőnek, az átlagember nem érdekli őket. Az Araz azonban igyekszik a környék valódi részévé válni, ami a műemlék épület jelentősége miatt kötelessége is, de ettől még kellemes meglepetés. Az étteremfőnök és a szálloda emberei képesek voltak végigjárni a szomszédos ebéd lehetőségeket, hogy felmérjék, hogyan illeszkedhetnek be a helyi piacba. Úgy tűnik, sikerrel jártak, mert ebédidőben is ültek minden asztalnál ottjártunkkor. Láttunk diákokat, nyugdíjasokat, politikusokat, bankárokat – igen vegyes volt a kép. A legtöbben a háromfogásos menüt választják, ami nyilván még jobb ár-érték arányt ad, viszont jóval kifinomultabb, az átlagember számára akár meghökkentő ételeket is tartalmaz. Csak hogy néhány példát említsünk: lilakáposzta krémleves pirított tökmaggal, tárkonyos körtés rétes, pulyka korianderes tökpürével. Nem egy megszokott ebéd menü, ugye? És mégis ezt veszik inkább, aminek csak örülni tudunk. A menü adagok nem hatalmasak, de tisztességesek, különösen az árhoz képest, az ízek pedig izgalmasak. A csirkés rizspiláfba, amit ettünk, például teljesen beleszerettünk, meg fogjuk próbálni otthon is reprodukálni.