Már nem azokat az időket éljük, amikor a hozományért kötjük össze az életünket a választottunkkal. A hosszantartó, boldog kapcsolathoz viszont nem elég a kezdeti, lángoló szerelem sem. Egy amerikai kutatás a fenntartható házasság esélyeit vizsgálta.
“Michelangelo effektus” - így nevezte el egy amszterdami professzor azt a párkapcsolati hatásmechanizmust, amely szerint a két fél úgy csiszolja, formálja, faragja egymást, mint azt a reneszánsz mestere tette alkotásaival. Az önkiteljesedés lehetősége a boldog házasság titka a New Yersey-i egyetem egyik kutatócsoportja szerint is, írja a New York Times egyik évindító cikkében. “Ha valakinek fontos a személyes fejlődése, és ezt a partneren keresztül eléri, akkor ez a társ számára nagyon fontos szerepet fog betölteni életében” - veti fel a kutatás egyik vezetője, Dr. Lewandowsky. “Továbbá, ha valaki képes segíteni a partnerét annak kiteljesedésében, akkor ezzel még saját szemében nőhet” - véli a professzor. Azaz két ilyen önmaga fejlődésével elfoglalt ember, ha egymásra talál, az maga a főnyeremény? Dr. Lewandowsky és Dr. Aron kérdőivek segítségével vizsgálta a hipotézist.

A kutatás során 325 egyetemista diákot kérdeztek meg tíz héten keresztül öt alkalommal. “Ki vagy ma?”, ez volt a fő felvetés, aminek megfogalmazására három perc állt a tanulók rendelkezésére. Kérdezők még arra is kíváncsiak voltak, hogy milyen tapasztaltakat szereztek a napokban és esetleg szerelembe estek-e. A tesztek kielemzése során kiderült: akiket szíven talált Cupidó, sokkal szofisztikáltabban fejezték ki magukat, színesebb önképet rajzoltak magukról, mint azok, akiket nem ért ilyen érzelmi “csapás”. Az új kapcsolat szó szerint kiszélesítette a látókörüket, idézi a New York-i napilap a kutatókat. “Onnan, hogy valaki idegen számunkra elérünk addig, hogy befogadjuk a személyiségünkbe és hirtelen azonosulunk az ő szociális szerepével és identitásával” - magyarázza Dr. Aron. “Szerelem esetén ez nagyon rapid és üdítő élmény.” Az idő múlásával és a párkapcsolatok elmélyülésével ezek a személyiségbeli gyarapodások tovább finomodnak. Az a partner, aki kreatívabb esetleg humorosabb, vagy például irodakukac párjával ellentétben önkéntes munkát vállal, valami újat mutat a szerelmének, feszegetve annak egyedüllétében kiszabott korlátait, hízlalva személyiségét.


A párkapcsolat-kutatók ezzel együtt eloszlatják azt a tévhitet is, miszerint el kell veszítenünk saját magunkat ahhoz, hogy jó legyen a házasság. Sőt, pont ellenkezőleg: növekedhetünk egy kapcsolatban, ahol új viselkedésmódokat, elfoglaltságokat és vonásokat teszünk magunkévá.
Az eggyéválás boldogságmutatójának megállapításához egy kördiagrammos vizsgálat szolgált. Dr. Aron hét kört ábrázolt párban egy tesztlapon, az elsőket egymás mellé helyezte, majd egyre közelebb kerültek a karikák, az utolsók pedig szinte fedték egymást. A házasoknak ki kellett választaniuk, melyik ábra vonatkozik rájuk. Azok, akik unalmasnak írták le a kapcsolatukat az egymás melletti köröket választották, míg azok, akiknek hétköznapjai tele voltak újdonsággal és közös élményekkel az egymást átfedő alakzatokra szavaztak.
Az elemzés szerint tehát, “ha a partnerünk segít nekünk abban, hogy jobb emberek legyünk, akkor boldogabbak és elégedetebbek leszünk a kapcsolatban.” Erről pedig Hollywood is regél: egyik bizonyítéka Jack Nicholson és Helen Hunt bravúros alakítása a Lesz ez még így se című film randevújelenetében.