2010. november. 12. 16:50 MTI Utolsó frissítés: 2010. november. 12. 16:40 Plázs

Boldogtalanná tesz az örökös ábrándozás

Egy amerikai tanulmány szerint az ember ideje 50 százalékában szinte biztosan arról ábrándozik, hogy valahol máshol, valami mással tölti az idejét ahelyett, mint amit csinál, és ez a folytonos elmekalandozás boldogtalanná teszi az embereket.

 "Az emberi elme hajlamos az ábrándozásra, márpedig egy folyton elkalandozó elme bizony boldogtalan" - írta a Science című tudományos folyóiratban Matthew Killingsworth és Daniel Gilbert, a Harvard Egyetem két pszichológusa. "Az a szellemi adottság, hogy olyan dolgokon is el tudunk merengeni, amelyek nem történnek meg velünk, egy kognitív képesség, amelynek azonban érzelmi ára van" - figyelmeztetnek a szakértők. 

A tanulmány készítése során a szakemberek 2250 embert kísértek figyelemmel a népszerű iPhone telefonok egyik alkalmazásának felhasználásával. A résztvevőkkel "véletlenszerű időközönként léptek kapcsolatba és arról kérdezték őket, hogy mennyire érzik boldognak magukat, mit csinálnak éppen, illetve, hogy az aktuális tevékenységükön jár-e az agyuk, vagy valami más kellemes, semleges, vagy épp kellemetlen dolgon". 

Az eredmények azt mutatták, hogy a válaszadók az idejük 46,9 százalékában agyilag bizony jó messze kalandoztak attól, amivel éppen foglalkoztak. Az alanyok szex közben koncentráltak leginkább a jelenre, de a testmozgás, vagy egy jó beszélgetés közben is kifejezetten boldognak érezték magukat. A legboldogtalanabb pillanatokért az otthoni számítógépezéssel, a pihenéssel és a munkával töltött időszakok bizonyultak. Összességében a szexen kívül minden más tevékenység során nem kevesebb mint az idő 30 százalékát töltötték ábrándozással.  

A válaszok elemzésekor a szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy "a résztvevőknek egy adott pillanatában érzett boldogsága mindössze 4,6 százalékban volt tulajdonítható annak a tevékenységnek, amit éppen végeztek, míg az ábrándozás körülbelül 10,8 százalékban volt felelős a boldogtalanság érzetéért". A tanulmány szerint "az ábrándozás alapvetően az oka, nem pedig a következménye a boldogtalanságnak".

Kult Sztupa Melitta Boglárka 2025. január. 08. 19:48

„Varázslatos, de nehéz is látni, hogy valaki, akit már ennyire szeretsz, rohan be sírva az erdőbe, te meg ott vagy kamerával a kezedben”

Felépülő függőkről szól Miklós Ádám negyedik, egész estés dokumentumfilmje, a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíját elnyerő Mélypont érzés. A filmben megismerhetjük Borókát, a nehéz családi háttérrel rendelkező gimnazista lányt és Szilvesztert, a fiatal, szexualitásával küzdő férfit, akik a budapesti Megálló Csoport Alapítvány foglalkozásain vesznek részt. A Megálló reintegrációs közösségi házában olyan innovatív módszereket alkalmaznak terápiás céllal, mint amilyen például a sziklamászás. Erről is kérdeztük a film alkotóját, de szóba kerültek még a dokumentumfilmezés etikai dilemmái, a filmesek felelőssége, a függőség társadalmi megbélyegzettsége, valamint a mentális egészségünkkel való törődés jelentősége.