Ha valaki menthetetlenül szerelmes a popkultúrába és van szerencséje betérni - mondjuk - egy londoni könyvesboltba, akkor nem csoda, ha sírva fakad a zenés részlegben található könyv-felhozatal láttán. Azonban egy ideje nekünk sincs okunk panaszkodni, hiszen a Cartaphilus kiadó olyan intenzíven hozza a jobbnál jobb zenei tematikájú kiadványokat, hogy mire kivégzünk egy példányt, máris indulhatunk új zsákmányra vadászni. A Metallica története is egy fontos, hiánypótló darab a magyar piacon, annak ellenére, hogy az együttesről több kiadvány is megjelent már magyar nyelven. Joel McIver-rel azonban sajnos nem tudnak versenyezni a hazai ’tallica-kutatók, mivel nem áll módjukban megkérdezni a legendás thrash metal szcéna neves képviselőit a jelenségről és magáról a zenekarról.

Cartaphilus Könyvkiadó

McIver alapos munkával állította össze a szöveget. A lemezek elemzésénél hasonlóan szubjektív hangot üt meg, mint Ralph Hulett és Jerry Prochnicky, a Led Zeppelin-Whole Lotta Led könyv írói. Munkája nem annyira tárgyilagos, mint Neil Slavené, akinek a Frank Zappa életrajzot köszönhetjük, ugyanakkor messze nem olyan élvezetesek a sorai, mint amilyenekkel a Please Kill Me-A punk cenzúrázatlan története, vagy a vaskos Aerosmith-sztori kiadványokban találkozhatunk, hogy csak a Cartaphilus „Legendák élve vagy halva” sorozatának régebben megjelent kiadványaihoz hasonlítsuk a friss kötetet.

A Metallica kronologikus időrendben meséli el ezt a nem mindennapi karriertörténetet, lépésről lépésre mutatja be nekünk a tagok minden mozzanatát, időnként pedig külön fejezetekben foglalkozik a zenekar körül kialakult kvázi-legendákkal is. Egyértelműen ezek a könyv leggyengébb pillanatai, hiszen a szerző sokszor erőltetett tételmondatokban megfogalmazott mítoszok segítségével próbálja megfejteni a zenekar lényegét, de mindig csúnyán mellé lő: sokkal inkább egy régimódi rajongó képe rajzolódik ki előttünk, aki sosem tudta megbocsátani kedvenc bandájának, hogy a ’90-es évek óta nem azt a nyers, féktelen muzsikát nyomja, amit a kezdeti időkben. Bár kétségtelenül foglalkozik azzal is, hogy a zenekart milyen hatások késztették arra, hogy az első négy nagylemezre jellemző dühöt és tempót lecseréljék egy sokkal nyugodtabb hangvételre, illetve érettebb szövegvilágra, de a szerző sajnos sosem tud megmaradni a tárgyilagosság szintjén és ez egy idő után kimondottan bosszantóvá válik.

A könyvben nincsenek anekdoták és sajnos a négyes tagjait sem ismerjük meg jobban, pedig ez nagy erénye lehetett volna a munkának. Ha humoros dolgokkal találkozunk, az nem szerző tollát dicséri, sokkal inkább a nyilatkozó zenészek poénjain kuncoghatunk picit. James Hetfield, a zenekar frontembere például azt mondja Lars Ulrich dobosról, hogy „csomó furcsa dolog volt vele kapcsolatban. A modorossága, ahogy ki tudott nézni, az akcentusa, a viselkedése, a szaga. Olyan szaga volt, mint – gondoltam – Dániának.” A szerző maga pedig néha egészen meglepő gondolatokat vet papírra. Egy helyen azt írja a Master Of Puppets lemez egyik daláról, hogy „vaskos riffre épül, ami leginkább egy gigantikus, megsebzett szörny képét idézi fel.” Értelmetlen hasonlat sajnos bőven akad a több mint 380 oldalon. Azt például tudja valaki, milyen a „férfias riff”? És ennek tükrében milyen lehet a nőies?

Flickr (Creative Commons) - martin

Természetesen a könyvnek vannak vitathatatlan erényei is. Még egy képzett Metallica szakértő is találhat benne új információkat, hiszen a szerző tényleg kitér minden apró részletre. Megtudhatjuk, hogy hol kell keresni Hetfield alkoholizmusának gyökereit, és többek között az is kiderül, hogy milyen furmányosan kérte meg a rock-ikon barátnője kezét. Joel McIver tehát jó munkát végzett, sőt, könyve egy-két fejezetében még többet is nyújt annál, mint amit beígért. A Metallica története mellett ugyanis a számtalan megkérdezett szakmabeli és zenész nyilatkozataiból az egész műfaj története kirajzolódik előttünk, így afféle metaltörténeti gyorstalpalónak is kikiáltható a könyv. Ezért mindenképp érdemes elolvasni, aki pedig nem bosszankodik túl sokat az erősen szubjektív kommentárokat olvasva, annak tényleg szerezhet néhány kellemes percet a kiadvány.