Amikor nagy várakozás után megnéztük az Egek ura című filmet az isteni George főszereplésével, azonnal tudtuk, hogy itt valami nagyon nem kóser. Ordított a történetről, hogy csak a felszínt kapargatták meg és ennek a mesének nem lehet boldog vége.

És valóban, a filmváltozat csak nyomokban tartalmaz elemeket Walter Kirn Egek ura című könyvéből, amely magyarul a Nyitott Könyvműhely gondozásában jelent meg. Ha Jason Reitman a “valódi” Ryan Bingham történetét vitte volna vászonra, és Clooney-nak lett volna bátorsága eljátszani, akkor a film és a főszereplő tényleg megkapta volna azt a rengeteg díjat, amire jelölték őket.

Mert az igazi Ryan Bingham ugyan valóban rendkívül jóképű (ebben tévedtünk a film után), de kedélye nem is állhatna távolabb a harmóniától és a boldogságtól, amelyet a filmes változat megtalálni látszott a repülőterek világában. Bingham mozgóképes alakja még így is sok volt a legtöbb amerikai számára, állítólag rendszeresen elhagyták a nézőteret, annyira nem bírták az értékrendjük elleni eme gyengéd támadást.

Bookline

Ha a könyvet is el kellett volna olvasniuk, talán még erőszakhoz is folyamodnak. Nem mintha Kirn maga dühös lenne, sokkal inkább a végletekig keserű, de közben szerencsére a humorát sikerült megőriznie. A sötét viccek kedvelői számára a szerző Bingham szájába adott eszmefuttatásai örökérvényű, mindenki számára ismerős alapigazságokat tartalmaznak, amelyek gyűjteményét kivonatos formában kellene terjeszteni az interneten.

“Művészet. Ez a szó mindig kisebbrendűségi érzést ébreszt bennem. Van benne valami különös, megfoghatatlan, rideg. A közterületekért felelős tisztviselők egyszerűen rajonganak érte, talán ezzel könnyítenek a lelkiismeretükön, amiért a saját unokaöccsüket szerződtették, vagy mert ki sem hirdették a közbeszerzési pályázatot. Minden szobor mögött egy súlyos bűn lapul.”

A kezdetben felhőtlen intellektuális szórakozás azonban a cselekmény haladtával egyre ijesztőbbre fordul, a könyv befejezését akár Hunter S. Thompson is írhatta volna, annyira szürreálisra sikeredett.

George Clooney-t továbbra is szeretjük, de az általa játszott Binghamnek köze sincs a könyvhöz, amely a filmnél jóval mélyebb, okosabb és viccesebb. Azt azonban továbbra sem tudjuk eldönteni, hogy baj-e ez, mert mosolyogni tud. És ebben azért nagyon hasonlít Binghamre, ez tény.