Nehéz manapság hollywoodi forgatókönyvírónak lenni, hiszen már minden történetet elmeséltek, minden hőst vászonra vittek (többször is) és minden mesét megcsavartak. Ezért vannak a folytatások és ezért lépnek ki a filmek a megszokott keretükből. Láttunk már meztelen férfi nemi szervet premier plánban, kövér és zsíros hajú csábítókat akcióban, és most itt egy románc, igen közel a nyugdíjas korhoz.

Az Egyszerűen bonyolult főszereplői, Jane (Meryl Streep) és Jake (Alec Baldwin) a 60-as éveiket tapossák. A pár tíz éve vált el, amikor Jake találkozott egy sokkal fiatalabb nővel, Agnes-szel (Lake Bell), akit a válás után el is vett feleségül. A filmben Jane-nek és Jake-nek három gyerekük van, a középső éppen diplomázik. A szülők az átadó ünnepségre készülnek, amikor egy kis malőr adódik, és az ex-házastársak egy hotelben ragadnak éjszakára, ahol egy alkoholgőzös, táncos éjszaka után (ismét) egymás karjaiban találják magukat. Jane józan esze ellenére újra szexuális kapcsolatot kezd a férjével (aki különböző okokból már nem akarja a fiatal második feleséget), és a helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy Jane-nek új udvarlója is akad, az építész Adam (Steve Martin). Többet nem is szándékozunk elárulni a filmből, tán még annyit, hogy a film egy pontján a 60 éves Jane-t, aki  már egy ideje a középkorú nők láthatatlan dimenziójában (amikor a férfiak, a főnököd és a gyerekeid is semmibe vesznek) él, hirtelen két szexre éhes férfi is hajtja, ami igen szórakoztató szituációkhoz vezet.

Az Egyszerűen bonyolult rendezője Nancy Meyers – aki nem mai csirke és híres arról, hogy romantikus történetei mostanában az idősebb generációkról szólnak (Mi kell a nőnek?, Minden végzet nehéz) – nem bízott semmit a képzeletre. Ebben a filmben idősödő embereket láthatunk szexuális kapcsolatban, és nem a mosoly-csók-és-máris-reggel-van stílusban, hanem hús-vér módon. Meyers elég sokat megmutat Streep korának megfelelő testéből, telt derekából, és Baldwin is szőrös és potrohos, noha a férfit (aki a való világban 9 évvel fiatalabb Streepnél, és nagyon jó kondiban tartja magát) állítólag CGI effektusokkal hizlalták. A filmben akad bőven ágyjelenet, ahol Jane ugyan soha nem meztelen, de a legkevésbé sem igyekeznek feszesebbnek mutatni. Itt jelentkezhet a berzenkedés a fiatalabb nézőben, és az, hogy mindezt egy tömegfilmben és nem a művészmoziban vagy tévén látjuk, csak hozzáad a sokkhoz.

A „juj” faktort a New York Times kritikusai is regisztrálták, pedig nem voltak oda a filmtől, de azt ők is elismerték, hogy „semmi hétköznapi nincsen egy olyan filmben, amely azt bizonygatja, hogy egy középkorú nő korához illő mellekkel, csípővel és ráncokkal is lehet gyönyörű és kívánatos, és hogy magának is vannak szexuális vágyai.” A nem hétköznapi az vajon nem gusztusosat jelent? Vagy az a nem hétköznapi a filmben, hogy átlagembereket látunk a vásznon? Meryl Streep maga is értetlenkedik, a The Times angol napilap hasábjain leközölt interjúban azt kérdezi: „Hogyan alakulhatott ki a mai társadalomban az a jelenség, hogy csak akkor szeretetre méltó egy ember, ha egy bizonyos korban van és egy bizonyos módon néz ki?”

A színésznőnek már van tapasztalata. Streep a Julie & Julia - Két nő, egy recept című filmben az idősödő, magas és nagyhangú Julia Childot, (az amerikai főzőműsorok néhai üdvöskéjét) alakítja, akinek férje, Paul kicsi és kopasz (Stanley Tucci), és az egész film alatt dúl közöttük a szerelem és a szex. Streep szerint a film után mindenki csak egy dolgon volt fennakadva, mégpedig azon, hogy mennyire nagyszerű, hogy egy nagydarab nő és egy kis ember így szeretheti egymást.

Az Egyszerűen bonyolult, meglehet, átlagemberekről szól, de a Daily Mail angol napilap vitatkozik a kritikákkal, az ott leközölt cikk szerint a történet elég valószínűtlen. Az első érv, hogy az elvált férfiak nemigen törik össze magukat, hogy visszatérjenek az első feleségükhöz. A második, hogy egy 45-ön felüli nő örül, ha egy érdeklődő pasi akad, nemhogy kettő, mert a legtöbbjüknek egy sincsen. Ami az idősödő férfiakat illeti, a cikkben citált (szándékosan meg nem nevezett) sekélyes férfioldalak semmi jót nem mondtak sem Streepről, sem a filmről. Az idézett férfiaknak a színésznő huszonévesen sem kellett volna, és az ilyen filmektől felfordul a gyomruk, mert a vásznon látottak nem elfeledtetik velük, hanem emlékeztetik őket arra, aki mellettük ül, márpedig nem ezért járnak moziba.

Régi hollywoodi közhely, hogy az idősebb korosztálynak készült filmek nem hoznak semmit a konyhára, és az már előre látható, hogy bár az Egyszerűen bonyolult sem fog mozirekordokat döntögetni, határozottan sikeresnek mondható anyagilag. És ez már önmagában véve is jelzés a közönség részéről, hogy Meyers és csapata valamit mégis csak jól gondolnak.

Krisztina O'Brien