Bár csillagjósokként is emlegetjük az asztrológusokat, a nyugati asztrológia - a Nap kivételével - nem foglalkozik...
Bár csillagjósokként is emlegetjük az asztrológusokat, a nyugati asztrológia - a Nap kivételével - nem foglalkozik a csillagokkal (ez az asztrozófus dolga). Mint ahogy a jóslás sem a szakterülete, egy józan asztrológus mindössze annyira ragadtathatja el magát, hogy adott bolygóállásoknak a hatásait elemezze. És hogy honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy kijelentse: egy Kos napjegyű ember vállalkozó szellemű és merész? Nem kell pusztán a megérzéseire hagyatkoznia, hiszen a „tudományok királynője”, ahogy az asztrológiát a középkorban nevezték, több mint 6000 éves múlttal rendelkező tapasztalati tudomány.
Az asztrológia tudományának alapját a Naprendszer asztronómiája képezi - természettudomány, mely a Világegyetem, a benne lévő égitestek keletkezését, fejlődését, jellemzőit, törvényszerűségeit kutatja. Az elméleteket megfigyelésekre alapozza, és ellenőrzi. Tudjuk, hogy a káldeus papok megfigyelő tornyokból kémlelték az eget, és i.e. 3800-ból olyan agyagtáblácskák maradtak ránk, amelyek nagy pontossággal ábrázolják a Nap és a Hold mozgását. Mezopotámia és Babilónia tudósai megfigyelték a Hold, mint a Nap után a legnagyobbnak látott égitest hatását az árapály jelenség mellett a menstruációs ciklusra, illetve befolyását a szexualitásra.
Később következett annak felismerése, hogy az álló csillagok között öt csillag vándorol. Némelyik lassan araszol az égen, míg mások - társaikhoz képest - szinte száguldoznak. Az állócsillagokkal megegyező irányba látszottak keringeni a Föld körül, de egy szűk nappályán, amely az Egyenlítővel körülbelül 23 fokos szöget zár be. Az asztrológusok felosztották ezt a nappályát 12 részre és mindegyiket a „mögöttük” lévő csillagok konstellációja után nevezték el. Lejegyezték, hogyha egy keresztül halad egy területen akkor azonos hatások érvényesülnek és feltételezték, hogy az ebben az időszakban születettek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Az elkövetkezendő mintegy 4500 évben az asztrológusok a Naprendszer természetét, valamint az égi és földi események közötti kapcsolatokat tanulmányozták.
Akárcsak Babilonban, Egyiptomban is a templom mellett volt a csillagvizsgáló, és az asztrológiát itt is a papi rend gyakorolta. Asztronómusaik feladata az idő mérése volt. Az ókor legnagyobb asztrológusa és asztronómusa, Klaudiosz Ptolemaiosz (Kr.e. 100-178) volt, aki a "Tetrabiblos" című művében foglalta össze a klasszikus asztrológia rendszerét. Munkáját még a mai napig is alkalmazza az asztrológia. Jelenlegi ismereteink szerint Egyiptomban személyre vonatkozó jóslatok nem készültek, az asztrológus feladata a birodalom sorsára vonatkozó előrejelzések készítése volt (mundán asztrológia).
A görögöknél a mundán asztrológia mellett megjelennek a személyre készített képletek is, ez talán magyarázható azzal is, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az egyénnek. A görögség legnagyobb gondolkodói köztük Platón és Püthagorasz is azt vallotta, hogy az emberi sors irányítói a bolygók. Az asztrológia Kr.e. a II. században görög hatásra terjedt el a Római birodalomban. Rómában a csillagjóslás, az államvallás és a hivatalos kultusz részét képezte. A római császárok legtöbbje – Augustus, Nero és a filozófus Marcus Aurélius is – az asztrológia híve volt. A fénykorát a kereszténységet államvallássá emelő Nagy Konstantin alatt élte. A „sötét” középkorban az asztrológia egyik legjelentősebb alakja Roger Bacon (1214-1292) filozófus, természettudós volt, aki felismervén a természettudományokban a kísérleti módszerek jelentőségét, az asztrológiát is kutatásokra szerette volna alapozni.
A reneszánszban a klasszikus örökség fontos részeként tisztelték és művelték az asztrológiát. A pápák közül is sokan támogatták, illetve maguk is behatóan foglalkoztak e tudományággal. A korszak neves asztrológusai voltak Regiomontanus (1436-1476), Mátyás király udvari asztrológusa, Lucas Gauricus (1476-1558), III. Pál pápa asztrológusa és Nostradamus (1503-1577), akinek "Centuries" című, versbe szedett jóslatai 2001. szeptember 11. után különös aktualitást kaptak. Kepler (1571-1630) II. Rudolf udvari csillagásza és asztrológusa, számos asztrológiai munkája mellett ő fedezte fel, hogy a bolygók a Nap körül ellipszis alakú pályán keringenek.
A középkor végére kezd szétválni az asztronómia és asztrológia. Utolsó nagy tekintélyként számon tartott matematikus és asztrológus Jen-Baptiste Morin de Villefranche (1583-1656), Richelieu bíboros udvari asztrológusa volt. Főműve, a 26 kötetes "Astrologia Gallica", mely egészen új irányt adott ennek a tudománynak. Mai napig elsősorban az ő művére támaszkodik az asztrológia. Még megemlíthetnénk Placidus de Titis (1603-1668) itáliai szerzetest, a modern horoszkópkészítési technika kidolgozóját.
A Kopernikusz nevéhez fűződő heliocentrikus világkép és a három „modern” bolygó az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó felfedezése alapjaiban rengette meg az asztrológiát. A huszadik század elejétől kezdődően azonban ismét komoly érdeklődés figyelhető meg a téma iránt, bár a jelenleg divatos, a napjegyekre túlzott hangsúlyt fektető és rövidke jóslatokkal operáló irányzatot, úgy is szokták jellemezni, mint egy nem túl ízlésesen felöltözetett utcalányt, azért a „tudományok királynőjének” manapság is jut szerep a hétköznapokban.
Horoszkóp
A horoszkóp tulajdonképpen egy adott földrajzi helyen, egy adott időben - ami lehet a múltban és lehet a jövőben is – felrajzolt égkép. Az asztrológus készíti az adott időpont és hely ismeretében. Ebből készül az asztrológiai elemzés, amely lehet születési képlet ez foglalkozik az egyes emberek életének, sorsának, személyiségének elemzésével. Lehet mundán asztrológia, ami országok, nemzetek, embercsoportok sorsát vizsgálja, elemzi. Lehet kérdőasztrológia, amely egy konkrét kérdésre ad választ. És lehet időválasztó asztrológia, ez esetben egy eseményhez, keres megfelelő és optimális időpontot.
Az égkép tartalmazza a horizontot, az ekliptikán körbefutó csillagképeket és a bolygókat. Így lehet horoszkópja egy embernek, egy vállalkozásnak, egy házasságnak, egy országnak és egy városnak és minden időben és térben meghatározható dolognak is. Az asztrológus egy ember horoszkópját a születési idejére és születési helyére állítja fel, rajzolja, vagy rajzoltatja, hiszen mostanában szinte minden asztrológus számítógépes program segítségével dolgozik. A születési idő azért fontos, mert a személy abban a pillanatban lépett be a földi világba, és ezt tekintjük az emberi lét kezdetének. Az ez alapján megrajzolt horoszkóp csak rá jellemző rajzolat és egész életének lenyomatát mutatja.
Hasonlóképp van kezdete egy vállalkozásnak, megalakulása egy kormánynak, megalapítása egy városnak, stb. Az e módon elkészített égtérképen (a személyre szabott horoszkópon) megtaláljuk az égitesteket, amelyek mindegyike az ember személyiségének egy-egy részéről ad információt. Az asztrológusok a bolygókat az emberi jellemvonásokkal kapcsolják össze, így lett például a Vénusz a szerelem, a Mars az energia, a Merkúr a gondolatközlés bolygója. Ezeket a képzettársításokat speciálisan európainak kell tekinteni és a gyökereket a görög-római mitológiában kell keresni. Ennek ellenére találunk paralel elemeket az ősi kínai asztrológiában például a Szaturnuszt a földel, a Marsot a tűzzel kapcsolják össze és ebben egyetértenek az európai rendszerrel.
A 12 állatövi jegyet hagyományosan négy csoportra lehet osztani, ezeken a csoportokon belül kölcsönösen hatnak egymásra illetve kiegészítik egymást. A négy elem szerint Tűz (Kos, Oroszlán, Nyilas), Víz (Halak, Rák Skorpió), Föld (Bika, Szűz, Bak) és Levegő (Vízöntő, Ikrek, Mérleg) elemekről beszélünk. A második csoportosítás kevésbé ismert és négyescsoportnak vagy minőségeknek hívjuk őket. Ezek a kardinális (kifelé forduló: Kos; Rák; Mérleg; Halak), a szilárd (véleményéhez ragaszkodó: Bika; Oroszlán; Skorpió; Vízöntő) és a változó (könnyen alkalmazkodó: Ikrek; Szűz; Nyilas; Bak) minőségek. A harmadik csoportosítás a pozitív és negatív vagy a férfias és a nőies jegyeké. Eszerint a Kos; Ikrek; Oroszlán; Mérleg; Nyilas; Vízöntő pozitív jegyek és hajlamosak az extrovertáltságra (kifelé fordulásra), míg a Halak, Bika; Rák; Szűz; Skorpió; Bak; Halak a negatív jegyek közé tartoznak és inkább introvertáltabbak (befelé fordulók).
Beszélnünk kell a polaritás fogalmáról, ami annyit jelent, hogy minden jegyet jellegzetes kapcsolat fűz az Állatövön vele szemben elhelyezkedő jegyhez. E szerint a párok a következők: Kos/Mérleg; Rák/Bak; Bika/Skorpió; Oroszlán/Vízöntő; Ikrek/Nyilas; Szűz/Halak. A poláris jegyek kiegészítik egymást és különös összhang alakulhat ki közöttük. Bár ezek a csoportosítások mélyen gyökerező a közös jellegzetességeket és összefüggéseket rejtenek, az elemzésnél pusztán háttér információként szolgálnak.
Többféle házrendszer létezik a Földet körülvevő űr mesterséges felosztására, sokan használják a Placidus által készített háztáblázatot, de az asztrológia ismeri Regiomontanus és Campanus felosztását is, a legrégebbi és a legegyszerűbb azonban az egyenlő házak rendszere. Mindegyik ház az emberi lét egy szféráját reprezentálja, így segítségükkel tárhatjuk fel a, hogy a bolygók helyzete életünk mely területét befolyásolja. Amennyiben feltételezzük, hogy a bolygók motivációt jeleznek, akkor a jegyek eligazítanak abban, hogy milyen irányba segítenek bennünket ezek a motivációk. A házak pedig megmutatják, hogy ez a hatás az élet mely területén mutatkozhat meg.
Házak kulcsszavai, jegy és bolygó jellegei:
Az első ház: pszichológiai indíték, testi egészség (Kos és Mars jelleg)
A második ház: birtoklás, érzések (Bika és Vénusz jelleg)
A harmadik ház: testvérek, utazás, környezet, tanulás (Ikrek és Merkúr jelleg)
A negyedik ház: otthon, család, élet, szülők (anya) (Rák és Hold jelleg)
Az ötödik ház: kreativitás, öröm, gyerekek, szerelem, kockázatvállalás (Oroszlán és Nap jelleg)
A hatodik ház: egészség, étrend, napirend, hobbi és rutinmunka (Szűz és Merkúr jelleg)
A hetedik ház: társkapcsolat, emberi kapcsolatok (Mérleg és Vénusz jelleg)
A nyolcadik ház: nemiség, örökség, halál (Skorpió és Plútó jelleg)
A kilencedik ház: magasabb végzettség, hosszú utazások, ideálok, álmok (Nyilas és Jupiter jelleg)
A tízedik ház: törekvés és ambíció (Bak és Szaturnusz jelleg)
A tizenegyedik ház: társadalmi élet, célok társadalmi tudat és barátok (Vízöntő és Uránusz jelleg)
A tizenkettedik ház: elvonulás, menekülés, hit és intuíciók (Halak és Neptunusz jelleg)
A Nap-jegy születési dátum alapján könnyen meghatározható:
Kos
március 21. – április 20.
Bika
április 21. – május 21.
Ikrek
május 22. – június 21.
Rák
június 22. – július 22.
Oroszlán
július 23. – augusztus 23.
Szűz
augusztus 24. – szeptember 22.
Mérleg
szeptember 23. – október 23.
Skorpió
október 24. – november 22.
Nyilas
november 23. – december 21.
Bak
december 22. – január 20.
Vízöntő
január 21. – február 18.
Halak
február 19. – március 20.
