Az angol belügyminisztérium kezdetnek négy helyi hatóságot jelölt ki arra, hogy a Sarah törvénye elnevezésű jogszabályt érvénybe léptesse. Eszerint az egyedül álló anyák, apák, a törvényes gondviselők és a nevelőszülők, betekintést nyerhetnek azoknak a személyeknek a bűnügyi előéletébe, akik folyamatos kapcsolatban vannak a gyermekeikkel. Cambridgeshire, Hampshire, Cleveland és Warwickshire megyék rendőrőseire mostantól bárki besétálhat, aki bizonyítani tudja, hogy családi helyzeténél fogva „sebezhető pozícióban” van, és információt kérhet az adott személyről. A szexuális bűnelkövetők és a pedofilok adatainak teljes listája ugyancsak megtekinthető.

Az akták nyilvánosságát lehetővé tevő törvény javaslat Sarah Payne-ről kapta a nevét. A nyolc éves kislányt 2000-ben gyilkolta meg Roy William Whiting, egy visszaeső pedofil. Amikor 1995-ben elítélték – mivel beismerte tettét – életfogytiglani büntetés helyett csak négy évet kapott, amit jó magaviseletéért tovább csökkentettek. Ő volt az első személy, aki bekerült a Szexuális bűnelkövetők nyilvántartásába (Sex Offenders Register), amely azt jelentette, hogy az emberi jogai ellenére nyilvánossá vált a férfi múltja bizonyos személyek előtt. Amikor Whiting kijött a börtönből ott folytatta, ahol abbahagyta, megerőszakolta és megölte Sarah Payne-t, és éppen a nyilvántartás miatt derülhetett ki, hogy Whiting visszaeső pedofil, ezért tényleges életfogytiglani büntetést kapott.

Az eset után társadalmi nyomásra az összes szabadlábon és jelenleg börtönben levő szexuális bűnelkövetőt nyilvántartásba vettek. Jelenleg 31 416 ember neve, lakcíme és egyéb személyes adatai szerepelnek a szexuális bűnelkövetők listáján, amely azonban mindeddig korlátozottan sem volt nyilvános, a büntetésüket leült elkövetők jogaira való tekintettel. Ők ugyanis azt állítják, ha mindenki ismerné bűnös múltjukat, soha nem tudnák tiszta lappal kezdeni a büntetésük után maradt hátralevő életüket.

Harry Fletcher, a Napo (a szabadlábra helyezetteket figyelő tisztek egyesülete) titkára is hasonló véleménnyel van a törvényről. „Ez a lehetőség rengeteg nehézséggel jár majd. A legsebezhetőbb nők igen ritkán kérnek segítséget. A törvény így inkább arra ad lehetőséget, hogy az emberek visszaéljenek a rendszerrel és információt nyerhessenek annak érdekében, ha valamelyik felmenőjüknek kárt akar okozni” – nyilatkozta Fletcher a The Times angol napilapnak.

Tény, hogy az Egyesült Államokban Megan törvényeként elhíresült jogszabályt (Megan Kankát a szomszéd pedofil gyilkolt meg 1994-ben), azért érte a legnagyobb kritika, mert dühös szülők és pedofilellenes csoportok visszaélnek a rendszerrel. Felkutatják bizonyos bűnözők hollétét és zaklatják őket. Ráadásul emiatt rengeteg bűnöző eltünteti magát, bujdosik, ami nehezíti a nyomozást, ha az illető esetleg újabb bűntettet követ el. Megan törvénye azonban teljesen nyilvánosságot engedélyez. Kalifornia kormányzósága például weboldalt üzemeltet, ahol mind a 63 ezer szexuális bűnöző neve és részletes személyi adatai megtalálhatók, így bárki leellenőrizheti akár a szomszédjait is.

Az angol miniszterek azért állnak ki a törvény mellett, mert a pedofilok többsége visszaeső, és 10 esetből kilencben olyan ember követi el a bűncselekményt, aki jól ismeri a gyereket. Sarah törvénye szerintük csak jogosult személyeknek engedi meg a betekintést, és ezt a jogosultságot bizonyítani kell. A kérdés már csak az, hogy ha az egyedülálló szülők ellenőrizhetik az élettársukat, akkor például egy úszásoktatásban résztvevő gyermek szülei miért nem ellenőrizhetik az úszómestert? Ha pedig a jogszabály ezt is lehetővé teszi, akkor az azt jelenti, hogy a jogosultság fogalma igencsak tág és kijátszható. A minisztérium azonban szilárdnak tűnik álláspontjában, hiszen azok, akik visszaélnek a rendszerrel, büntettet követnek el, amelyet szankcionálni lehet. Ha a négy megyében sikeresen működik Sarah törvénye, az angol belügyminisztérium az egész országra kiterjeszti a jogszabály hatályát.

Krisztina O'Brien