2007. augusztus. 07. 09:41 hvg.hu Utolsó frissítés: 2007. augusztus. 07. 14:44 Shake

Keresztes hadjárat gyerekekkel a 21. században

Tavaly mutatta be Rachel Grady és Heidi Ewing Jesus Camp című dokumentumfilmjét, amelynek talán volna már magyar címe, ha az ex-alelnök Al Gore Kényelmetlen igazság (An Inconvenient Truth) című, nem kevésbé aktuális klímahorrorja el nem happolja előle az Oscar-t. A film közben – az alkotók szinte tökéletesen semleges hozzáállása ellenére – vagy kitöri a frász a nézőt, vagy azonnal kiképzőközpontot kezd vizionálni a zánkai úttörőtábor helyére.

A videokamerás felvétel egy 5-6 év körüli, szőke kislányt mutat. Arcát az égnek fordítja, szeme félig csukva, csak a fehérje látszik ki. Fogait gyors ütemben összeütögeti, akár azt is hihetnénk, beszél. Ha igen, akkor biztosan nem angolul. Képváltás, és Becky Fischer, a Jesus Camp kvázi főszereplője elmagyarázza, hogy mit láttunk.

„Nincs transzban. Magánál van és nagyon is tudatában annak, hogy mi történik. Csak épp kapcsolatba lép a Szentlélekkel, és így összpontosít” – közvetít az 55 éves, szemüveges nő.

Egyáltalán nem különös látvány ez a Children on Fire (Feltüzelt Gyerekek) nevű nyári táborban, amelyet évek óta nagy sikerrel rendez meg a pünkösdi lelkésznő Becky. A tábor három napja alatt a gyerekek megtanulják, hogy az amerikai kiválasztott nemzet, George W. Bush politikailag feltétlenül követendő példa, és hogy az országot Jézus nevében vissza kell foglalni. Ezeket a témákat Becky sajátosan kreatív módszerekkel sulykolja.

Nem kérdés, hogy a tisztelendő asszony remekül ért a fiatalok nyelvén, hiszen a gyerekek – láthatóan szüleik teljes támogatását élvezve – úgy isszák magukba Becky és a többi előadó szavait, mint a nektárt. Egy kifejezetten karizmatikus kiskamasz maga is prédikál, mondanivalója meghatja, megríkatja a közönséget. Becky szerint a gyerekek nagyon nyitottak. „Odamehetnék a játszótéren azokhoz a gyerekekhez, akiknek fogalmuk sincs a kereszténységről és megismertetném velük az Urat. Néhány pillanattal később már látnának is, hallhatnák is az Isten hangját. Ennyire nyitottak. És nagyon hasznosak a kereszténység számára.”

Becky küldetését – olybá tűnik – a közel-keleten látott (ellen-)példák inspirálták, módszereit pedig a vizuális készségfejlesztést alkalmazó alternatív pedagógiából, metodikából válogatja. A bűn fogalmát például egy plüssoroszlánon keresztül érteti meg a hallgatósággal; ahogy a gyerekek nőnek, a bűn is nő velük együtt – az előadás végére a kölyökből hatalmas, gonosz arcú plüssbestia válik. Nem kell sokat várni, hogy ezután előkerüljön az ellenség és a háború fogalma is.

„Megmondom, hogy az ellenségeink mire figyelnek leginkább: a gyerekeikre. Beszivárognak az iskolákba. Vegyük például Palesztinát: mutathatok róla néhány weblapot, megrázó lesz! Fotókat, amelyeken látható, hová viszik ők a gyerekeiket, amíg mi Biblia-táborokba hordjuk a mieinket. Azoknak a gyerekeknek a kezébe kézigránátot adnak, megtanítják őket a vadászpuska, a géppisztoly használatára. Nem csoda, hogy ilyen intenzív tréningezés és fegyelmezés után ezek a fiatalok készek bármikor meghalni az iszlám ügyéért.

Én olyan fiatalokat szeretnék látni, akik legalább annyira elkötelezettek Jézus Krisztus tanításai, mint amazok az iszláméi iránt. Azt akarom látni, hogy ugyanolyan radikális módon áldozzák fel az életüket az Evangéliumért, mint a pakisztáni, izraeli vagy a palesztin fiatalok. Ugyanis – már elnézést - de miénk az igazság.”

Saját, a filmmel kapcsolatos kommentárja szerint Becky képletesen érti a keresztény hadsereggel, a háború szükségességével és az ország (Amerika) visszafoglalásával foglalkozó tanításait. Ennek ellenére rengeteg támadás érte a Jesus Camp tavalyi bemutatója óta, s a tábor egyik szónoka, Ted Haggard homoszexuális és drogos botránya sem tett jót a hírnevének.

„A vandalizmusnak, amivel közel 1500 dolláros kárt okoztak a tábornak, s amely a film negatív fogadtatásának tudható be, valamint egy incidensnek köszönhetően, amelynek során harcias nézők jelentek meg a tábor környékén és úgy viselkedtek, hogy a helyi seriffel kellett őket eltávolíttatni, a táborhely tulajdonosa megkért bennünket, hogy egy ideig ne térjünk vissza.

Természetesen a média már úgy tolmácsolta mindezt, mintha az egész egyházközösséget leállították volna. Az igazságtól azonban ennél semmi sem állhatna messzebb. Egyszerűen csak felváltjuk a tábort egy másikkal. Lelkészségként erősebbek vagyunk, mint valaha, és egyre több meghívást is kapunk. Csak valahogy ez az információ mindig elvész valahol a médiában.”

Becky Fischer tehát a negatív kritikák és a fenyegetések ellenére is töretlenül folytatja – igencsak vitatható - küldetését. Elhivatott ember. A kérdést pedig, hogy hová vezet mindez, mindenki próbálja meg maga megválaszolni.

Zsolnai Feri