Nora Ephron tehát sikeres rendező, de forgatókönyvíróként is begyűjtött három Oscar jelölést és a filmtörténeti jelentőségű orgazmusos jelenet is az ő fejéből pattant ki a Harry és Sallyben.

Ephron, akinek egyébként testvére és szülei is a szórakoztatóiparban dolgoznak, a filmkészítés után visszatért gyökereihez, mivel eredetileg újságíróként kezdte karrierjét, több könyvet is írt. A mindig népszerű önéletrajzi műfajt választotta, annak azonban a vicces formáját, amelyben elmond magáról néhány dolgot, de azért mégsem adja ki magát igazából.

A magyarul Sirámok a nyakamról címmel, a Park Kiadó gondozásában megjelent, a New York Times sikerlistáján első helyet elért kiadvány nehezen besorolható. Nem összefüggő történet, nem is novellagyűjtemény, mindenféle különálló írások laza sora, amelyek közül némelyik kifejezetten jó minőségű, mások mintha csak azért kerültek volna a könyvbe, hogy meglegyen az oldalszám. Persze nem szabad elfelejteni az amerikai és az európai közönség ízlése közti különbségeket sem, mi többet vártunk egy ilyen értelmes nőtől eddigi tevékenysége és a beharangozók alapján. Angolul tudóknak nagyon ajánljuk ezt a videót, ebből kiderül, hogy Ephron tényleg igazán okos, vicces és önirónikus tud lenn, ami ez egyik legtiszteletreméltóbb tulajdonság.

A könyvben visszatérő téma az öregedés, a ráncosodás, az élet vége és a halál, ami azért furcsa, mert Nora Ephron remekül néz ki a maga 66 évéhez képest, nehéz elképzelni, hogy egy ilyen fiatalos nőt ennyit foglalkoztat a külseje és az elmúlás. Persze nincs ingyen a csinos arc, és azt mindenképpen az írónő javára kell írni, hogy nem titkolja el szépészeti beavatkozásait, de még a sok gondot okozó bajuszáról is nyíltan beszél.

„Időnként a bőrgyógyászom egy Restylane nevű szert fecskendez az államba, a bőr alá, ami feltölti a megereszkedett részeket. Kétszer csináltattam Botoxot a homlokomon található ránc kisimítása céljából. Egyszer még fel is töltettem az ajkamat, de úgy néztem ki, mint egy kongói asszony, így ilyet többé nem csináltam.” - vall Ephron a könyv lapjain.

Feleslegesnek tűnik viszont a női táskákról tett eszmefuttatása és a Karácsonyi vacsora című írás valódi célját sem sikerült megértenünk, ráadásul ezek egyik sem különösebben vicces.

A könyvnek magyar vonatkozása is van, egy teljes novella szól a káposztás rétes gyönyörűségeiről és az ezek élvezete utáni vágyról és keresésről. Az egyszer megszeretett és elvesztett, Amerikában egyébként szokatlan káposztás süteményt végül az Andre's Cafe nevű, európai pékségként hirdetett és igen népszerű helyen találta meg Ephron, így egy picit mi is részesei vagyunk a könyvnek.

A Sirámok a nyakamról összességében szórakoztató könyv, néhány laposabb résszel, de teljesen feleslegesen adták ki keményfedeles vászonkötésben, külön színes papírborítóval, attól ez még nem lesz szépirodalom, csak alibi könyv. Sima papírkötéssel a mostani 2000 forintos árnál jóval olcsóbban lehetett volna kihozni és akkor a vele kapcsolatos elvárások is kisebbek lennének, ezért talán jobban is élveznénk. Tengerpartra, utazáshoz egyébként tartalmát tekintve tökéletes, de fele ilyen súllyal és terjedelemmel praktikusabb lenne.

Kádár Mónika