2007. május. 24. 15:02 KSH Utolsó frissítés: 2007. május. 24. 15:06 Shake

Politika és melegszex a George Michael-koncerten

Annak ellenére, hogy George Michael dalai mindig is a könnyen befogadható zenék közé tartoztak, politikai szereplése és nyiltan vállalt homoszexualitása meglehetősen megosztja a hétköznapi embereket. De a tegnap esti koncert közönsége egyszerűen csak bulizni akart és ez a vágya teljesült is, bár azért kapott némi gondolkodni és/vagy felháborodnivalót is.


A jegyen az állt, kapunyitás 16.00 órakor, ehhez képest hétkor még csak sor volt, nyitott kapu kevés, pontosan 1 óráig tartott a bejutás az utcáról. Várakozás közben celebspottinggal és  - tekintettel az esemény jellegére, valamint egy hozzáértő jelenlétére - gayspottinggal szórakoztathattuk magunkat.

Az első hírességbe szinte szó szerint bele lehetett botlani, Albert Györgyi igen megfáradt állapotban a kerítésnek támaszkodva üldögélt, néhány barátja próbált gondoskodni róla, bizonyára a nagy meleg ártott meg neki is. A helyekről szóló mindenféle külső információ ellenére végül mégis megtaláltuk székünket, ahol hosszasan próbáltuk feldolgozni a Puskás stadion által nyújtott szürreális élményeket.

A látottak alapján igen távol állunk bármilyen világverseny megrendezésétől, viszont horrorfilm forgatásra kiváló helyszín a volt Népstadion. A tökéletesen feledhető előzenekar után a színpad rendezgetése közben iszonyatosan rossz reggae zenét voltunk kénytelenek elviselni, aminek sugárzása egy George Michael koncert előtt minimum merényletnek minősíthető. Egyetlen ésszerű megoldást találtunk rá, ez volt a demo cd a hangosító cucchoz és valahogy bennemaradt. Egészen kilencig kellett várni a sztár megjelenésére, közben az aréna népe többször hangos tapsolással, sikoltozással próbálta előcsalogatni, mondhatni nagy várakozás előzte meg.

Amikor végre nagy visítás közepette elkezdődött a koncert, kiderült, hogy a három óriási méretű fura szürke szőnyeg, amit középen kétoldalt fellógattak, tulajdonképpen elképesztő felbontású és minőségű kivetítő. A három óriásvetítő hozta létre a tényleges show-t, táncos, flitter, tűznyelő egy darab se volt a színpadon, csak a rendkívül jól felszerelt és néhány hangosítási problémától eltekintve, fantasztikus hangzású zenekar, valamint hat háttérénekes. A gigantikus vetítők viszont a jól megtervezett képek segítségével egyszerre voltak képesek adott számoknál klubhangulatot teremteni, másoknál pedig az élő videóklip érzését nyújtani.

A Father Figure közbeni háttér különösen jól sikerült, bár az alábbi videó mobillal készült, szerintünk jól érzékelteteti a hatást.


George Michael fekete farmerben, fekete ingben kezdett, a hangja tökéletes volt, nem sztárolta saját magát s profin hergelte a közönséget. A mozgáskultúrája az elmúlt 25 évben semmit nem változott, ugyanazt a kezdetleges, de bájos fenékrázást csinálja még mindig, ám ez a rajongókat cseppet sem zavarta, minden riszát nagy ováció övezett. A két részből álló, 20 perces szünettel elválasztott koncert első felének egyik csúcspontja a Shoot the Dog című szám volt, amely meglehetősen szubjektív stílusban tárgyalja Amerika és Nagy-Brittania viszonyát. A szám végén felfújtak egy gigantikus Amerika-babát, amelynek sliccére egy helyes kis bulldog tapadt orális szexet mímelve, brit zászlóval a hátán. Meglepő módon a külpolitikában nem túl járatos popzene rajongó közönség vette a lapot.


A cikkünk címében említett melegszex szintén a kivetítőn történt meg csak, az egyik szám közben szinte már zavarbaejtően intim, de gyönyörűen fotografált erotikus filmet vetítettek, piercingelt férfiak és korbácsos lányok részvételével. A szünet után George Michael egyetlen dallal visszarántotta a közönséget buliba, ami nem meglepő,  hiszen a Faith mindig is az egyik legnagyobb slágerének számított. A pörgős számok mellett sok lassú dal is elhangzott, néha egyetlen zongora kíséretében. Az egyik legnagyobb sikert természetesen a Careless Whisper aratta, amely az első ráadás volt, gyakorlatilag az egész stadion üvölte énekelte, annak ellenére, hogy ez a dal máig a popzene történetének egyik legkínosabb darabja.


A ciki dallam és szöveg ellenére úgy tűnik, a Careless Whisper tulajdonképpen titkos csodafegyver, ugyanis a máskor oly kemény és kérlelhetetlen Schmidt Mária is elérzékenyülten énekelte a többiekkel, miután végig tapsolta-tombolta a koncertet. Időnként talán berakhatnák a Fidesz gyűléseken is, mindjárt békésebb lenne a hangulat. A koncert utolsó száma, a Freedom össznépi őrjöngésbe torkollott, ahol mindenki, kivétel nélkül, tisztes családapák, tetovált trikós fiúk és tinilányok, állva rázta a fenekét, tapsolt és csápolt a refrénre, pont mint ezen a videón.

Kádár Mónika