A pornó- és szexipar az emberiség egyik legelemibb igényéből él: a drasztikus befolyásoló eszköz az emberi figyelmet leginkább megragadó öt alapmotívum egyikével (primer szexuális ingerek reprezentációi) operál. Bár enni mindenki eszik, erotikus tartalmat viszont nem mindenki fogyaszt. A szexuális ingerekből történő haszonhúzás mégis hasonlítható annyiban a hipermarketekhez, hogy napjainkban mindenki megtalálhatja a saját szájízének megfelelő pornót. Legalábbis a szakma nagy hatékonysággal hiteti el ezt a fogyasztókkal.

Mémek

Agyból agyba továbbított fertőző információminta, amely úgy replikálódik, hogy élősdien emberi elméket fertőz meg, és úgy módosítja azok viselkedését, hogy népszerűsítteti velük a mintát. (A terminust Dawkins alkotta meg a „gén” analógiájára.) A szlogenek, frázisok, melódiák, felfedezések, divatok tipikus mémek.

Azzal, hogy a szexfilm ma már a digitális képrögzítés, a kábeltévé és mindenekelőtt az internet segítségével szinte mindenütt jelen van, akaratlanul is durván beleavatkozik az emberi szexualitásába. A pornó olyan mémeket szaporít a köztudatban, amelyek nyomán mára természetessé vált például a nemi szervek szőrtelenítése, és az a tény, hogy a mai tinédzserek körében az orális vagy épp az anális szex már közel sem annyira marginális, mint apáik, anyáik korában volt.

A kognitív tudományok művelői egyetértenek abban, hogy az emberi komfortérzet fenntartása az idő folyamatos strukturálását követeli meg. Az emberi lény szenved, ha nem tudja kitölteni az idejét. A tömegmédiumok - különösen a televízió - megjelenésével az idő eltöltésének rendkívül kézenfekvő, kényelmes és erőfeszítést nem igénylő módja jött létre.

A sosem látott eladási csúcsokat döntő pornóipar óriási társadalmi változásokat idéz elő az emberek szexről alkotott képébe történő beavatkozással. Gergő, a Machomedia pornó híroldal alapítója és szerkesztője szerint a gyakornok Monika Lewinsky botránya igazi mérföldkő ezen az úton. Az ovális irodában történtek óta az orális szex kérdése nem tabu többé sehol, hiszen akkoriban a Fehér Házban is erről folyt a társalgás. Az erotikus ábrázolás az emberiséggel egyidős, de ma már a meztelenség mozgóképi ábrázolása is csaknem százéves történelemre tekint vissza. Jelentősebb köztudatformáló hatáshoz csak a hatvanas-hetvenes évek Amerikájában és Nyugat-Európájában jutott, a szexfilmek nyilvános vetítéseivel. Igaz, a keménypornók mozis vetítéseire az érdeklődőknek csak kis része ült be mások előtt is vállalva ezzel érdeklődését. A hatvanas évek végéig a valódi aktust rögzítő pornókat 10-15 perces, rossz minőségű, alacsony színvonalon elkészített némafilmeket jelentették, amelyeket az Egyesült Államokban magánházakban vagy illegális vetítéseken mutattak be, míg Európában leginkább bordélyokban – írja Varró Attila filmkritikus, az amerikai pornóklasszikusokról írt értekezésében a Filmvilág hasábjain.

A hetvenes években aztán a szabályozás enyhülése nyomán Amerika-szerte százával nyíltak a pornómozik, s ennek köszönhetően a szexfilm néhány év alatt népszerűségben felzárkózott a hollywoodi alkotások mögé. A filmszínházban történő vetítés magával hozta azt az igényt, hogy a pornófilm egységes cselekményláncolatot alkotva, elszakadva a középkorú magányos férfiak célközönségtől, széleskörű érdeklődésre számot tartó alkotássá bővüljön. Az olyan emblematikus filmek, mint a Mély torok (Deep throat), a Sex USA vagy A zöld ajtó mögött (Behind the green door) általánosan elfogadottá tették - de legalábbis bevitték a köztudatba - a műfaj létezését.

A nyolcvanas években aztán előbb az Újvilágban, később az öreg kontinensen indult be a VHS-en keresztüli pornófogyasztás, minek hatására a középosztály is rákapott a felnőtt tartalmakra. Érdemes megjegyezni, hogy a videotékák felvirágzásának fontos motorja volt a szexfilmkölcsönzés. A nyilvános vetítések kora lejárt, beindult a videokazettás forgalmazás. Ez egyben lehetővé tette a nagyjátékfilmes megoldásoktól való eltérést, valamint a „lényeg” kiemelését, a fogyasztók érdeklődését és preferenciáit szem előtt tartva.

© hvg.hu

Ennek a folyamatnak a folytatása a kábeltévék szexcsatornáinak felbukkanása, majd a pornó interneten keresztüli terjesztése. A pornó jelenlegi virágzása mögött elsősorban a világhálós forgalmazás modellje állhat: az anonimitás és a közvetlen otthoni elérés még szélesebb kör számára tette lehetővé a lebukásmentes fogyasztást.

A differenciálódó igények arra késztették az ipart, hogy mind szélesebb kínálattal kedveskedjen fogyasztóinak. A bőség következtében azonban az egymásba hatoló genitáliákról felvett extraközeli felvételek egyre kevéssé érik el a rendszeres pornófogyasztók ingerküszöbét, s ez évről-évre egyre vadabb pornófilmek létrejöttéhez vezet. Mihály István Érosz posztmodern filmarcai című írásában így ír: „a pornófilm fontos jellemzője, hogy az aktus bemutatása öncélú, a szereplők közti viszony a nemiségre korlátozódik, s az esetleges cselekmény csak ürügy, mely összeköti az egymást sűrűn váltogató nagyjeleneteket." Király Jenő Mágikus mozi című könyvében ehhez a következőket teszi hozzá: „a pornó megtámadja a műalkotás eszméjét, a pornófilmnek nincs eleje, közepe, vége. Az egyes film sem igazi, önálló zárt egység, a szöveghatárok álhatárok. Míg a tömegkultúrában a mitikus meseprogramok jelentik az alapvető hatóanyagot, a pornóban a konkrét narratív mítoszok is feloldódnak. A naturalizmus dokumentarista szélsőségét az absztrakt film elemeivel egyesíti.”

© Dripnet

Mára a pornógyártás nagyját az úgynevezett dokumentarista jellegű alkotások teszik ki, amelyekben rendkívül szűkre szabott keretek közt, triviális klisék alapján valósulnak meg aktusok, a lehető legnaturalisz-tikusabb ábrázolásmódban. Itt a cél a néző elé varázsolni a nyers valóságot. Mihály István szerint ez posztmodern fejlemény, ahol a néző távol kerülve a „műélvező” státuszból  „megfigyelői” szerepbe kerül, úgynevezett voyeurré lesz. „A filmtechnikai minimalizmus az ilyen filmeknek nem gyengéje, hanem erőssége. A mozdulatlan kamera, a mindentudó narrátor kiiktatása, a nézőpontváltás, sűrítés és a vágás hiánya fokozza a hatást, a szuperobjektivitást, a szuperkonkrétság valódi 'kukucska-helyzet' illúzióját” – teszi hozzá Mihály.

Az ál-dokumentumfilm mellett jelentős műfaj még a pornóriport, amikor egy látszólag nem megrendezett helyzetet rögzítenek, amely nemi aktusban csúcsosodik ki. Ma a pornó csúcsát az interaktív élőképes, a néző által „komponált” felnőtt tartalom jelenti, amelyben a néző utasítja a „megfigyeltet” chaten vagy telefonon keresztül. A hozzáértők azonban nagyrészt egyetértenek abban, hogy az abszolút cél a tökéletes valóságélményt nyújtó virtuális szexélmény, ennek azonban még a mai pornóhoz képest is elenyésző köze lesz a filmes hagyományokhoz.

A Machomedia szerkesztője a hvg.hu kérdésére siet hozzátenni, hogy ahogyan a pornó folyamatosan hat és módosít az emberiség szexuális felfogásán és vágyképein, úgy a valós élet is folyamatosan visszahat a pornóiparra. A valós helyzetet figyelembe véve alakítja ki az ipar legújabb filmjeinek képi világát, sajnos, részben éppen ennek köszönhető a végletekig durvuló ábrázolásmód. A szerkesztő szerint, mint a szórakoztatóipar minden más szegmensében, itt is vannak jól bevált receptek, amelyektől ritkán és minimálisan térnek el a filmek készítői. „Van egy zárt váz, amelyre szinte az összes filmet felhúzzák: így kezdésképp egy kis orális szex, előbb a férfit kényeztető nő, aztán a nőt izgató férfi, behatolás, három-négy póz, némi anális kalandozás, s végül az elmaradhatatlan arcra élvezés” – vázolja az átlagos szüzsét. 

Ezen kívül kontinensenként is beszélhetünk karakterisztikus különbségekről: a pornónagyhatalom Egyesült Államok fogyasztói inkább a megcsinált szépségek, botox- és szilikonfelfújt nőideálját részesítik előnyben. Ezek a lányok a képernyőn is gépiesebb, durvább és európai befogadónak sokkalta természetellenesebb látványt nyújtanak. Sajátos ellentmondás, hogy az amerikai pornóban a végtelen durvulás - értsd erőszakos behatolás, orális szex öklendezésig folytatása, dupla penetráció – megengedett és elfogadott, addig törvényileg tiltott az urinális kéjelgés és a vaginába több mint négy újj behelyezése.

© Dripnet

Európában ellenben a természetes szépségek s a kevésbé durva aktusábrázolás a jellemző, itt a szép pornós lányokkal és a klasszikusabb ábrázolás-módokkal keríti bűvkörébe nézőit a pornográf film.

Külön világ a japánok pornója, ahol a szélsőségek dominálnak, és különös kultusza van a fájdalmas gyönyört átélő nők ábrázolásának. A szigetország leginkább a nyíltan alá- s fölérendeltségi viszonyból kiinduló filmekkel, szadomazóval, csoportszexszel és az európai nézők számára is igen bizarr tabuk áthágásával hódít világszerte, amelyhez erősen hozzájárul a könnyen fiatalkorúnak nézhető lányok és fiúk szerepeltetése.

A Machomedia szerkesztője szerint az ipar alapja az új lányok megjelenése. A néző, amikor megpillant egy friss modellt a képkockákon, eleinte mindent látni szeretne róla. Később ez a vágy alábbhagy, és újabb szereplők kötik le a figyelmét – ez hajtja a rendszert. Ezzel magyarázható, hogy egy lány átlagosan két évig marad a szakmában, míg ha egy pornós fiú jól teljesít, akár 10-15 évig is foglalkoztatják.

Miközben a felnőtt film piaca ma még végtelen lehetőségekkel kecsegtet, az alkotások által nem rabul ejtett „műélvező” csak remélheti, hogy a szélsőségek keresése helyett az esztétikai szempont is megerősödik a jövőben. Az sem lenne rossz, ha a fogyasztók pedig a fikció sajátos megnyilvánulásaként tekintenek a pornóra, s nem a valóság leképezését látnák, keresnék benne. Ez, elismerjük, persze erősen utópisztikus vágy.