A szexuális viselkedés, bár nagyon egyszerűnek tűnik, nagyon bonyolult, és számtalan tényező befolyásolja. Ezért a szexuális életben is igen fontos szerep jut a sémáknak. Ezek szabják meg, hogy mi az, ami számunkra elfogadható, illetve elengedhetetlen a szexuális együttlét során. Egyesek például tarthatják az előjátékot elengedhetetlennek, lényegtelennek vagy opcionálisnak, és vannak, akik elképzelhetetlennek tartják a szexuális együttlétet, ha külön szobában alszanak, míg másokat ez egyáltalán nem zavar. Azok élnek igazán felszabadult és könnyed szexuális életet, akik nem ragaszkodnak túl merev sémákhoz és sematikus forgatókönyvekhez. Ők készek a helyzetnek megfelelően átírni a szeretkezési forgatókönyvet. Gondoljunk csak bele, mennyi minden változik egy pár életében a hosszú évtizedek alatt! Akkor tudják megőrizni a szexuális együttlét örömét, ha alkalmazkodnak azokhoz a változásokhoz, amelyek a családi életciklusok vagy saját testük biológiai és hormonális átalakulásaiból adódnak.

Tévhit: a teljesítmény számít
Teljesítményorientált világban élünk, ahol még a szexuális kapcsolatokban is felütötte fejét a sikerre törekvés. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy a testi együttlét értékét valamiféle sikerességtől (például az orgazmus vagy a behatolás sikerétől) teszik függővé. Emiatt jelen korunk szexuális sémái elsősorban a teljesítményorientációval állnak összefüggésben. Kultúránk domináns szexuális sémája orgazmus-, behatolás-, ezáltal merevedéscentrikus is.

Tévhit: kötelező forgatókönyv
Egy másik jelentős séma, hogy a szex csak akkor igazi, ha az előjátéktól az orgazmusig minden szépen sorban megtörténik. Ez sokat elvesz a szeretkezés élvezeti értékéből. Sokkal gazdagabb a párok szexuális élete, ha hagyják, hogy az aktuális hangulatuknak megfelelően alakulhasson a szeretkezés hossza, intenzitása és elemei. Átélhetik a testi együttlét örömét, függetlenül attól, hogy például történik-e behatolás.

Tévhit: a nők hüvelyi orgazmusa a cél
Napjainkban már nemcsak lehetőségként, hanem sokak részéről elvárásként is megfogalmazódik a női orgazmus elérése minden nemi aktus során. Ráadásul – mint a cikk elején említett panasz is mutatja – azokban a nőkben is félelem van, akik az orgazmust nem hüvelyi úton tudják elérni. Fontos tény, hogy a nők jelentős része nem képes hüvelyi úton eljutni az orgazmusig, mert a női test orgazmusért felelős szerve a csikló. Nem valós alapokon nyugszik tehát jelen korunk egyik legjelentősebb sémája. Ha egy párnak, vagy a pár egyik tagjának az a merev sémája van a szexről, hogy a hüvelyi szeretkezés során kell elérni az orgazmust, akkor kudarcként fogják megélni ennek elmaradását. Ugyanebben a helyzetben egy olyan pár, amelynek rugalmasabbak a sémái, örömteli és harmonikus együttléteket élhet át azáltal, hogy a hüvelyi út helyett vagy mellett más módon éri el az orgazmust a nő.

Tévhit: nagy pénisz, nagy öröm
A külsőségek előtérbe kerülésének egyik dimenziója a nemi jegyek méretének túlhangsúlyozása. Terápiás munkám során azt tapasztalom, hogy a férfiak jelentős része elégedetlen nemi szervének méretével. Sokaknál jellemző, hogy a valós mérettől lényegében függetlenül az átlagnál kisebbnek érzik péniszüket, és ez frusztrációt okoz számukra. Rendszeresen megfogalmazzák azt a félelmüket, hogy kicsinek vélt méretük miatt nem tudják kielégíteni párjukat. Ezzel szemben a felmérések, kutatások rendre azt az eredményt hozzák, hogy a női orgazmus és a szexszel való elégedettség nem mutat összefüggést a férfiak méreteivel. Sokkal jobban befolyásolja a nők élvezetét és elégedettségét az előjátékra, az összehangolódásra fordított idő, a gyengédség és az odafigyelés. Érdemes figyelembe venni, hogy a nők jelentős többsége számára a csikló ingerlése a kulcs az orgazmus eléréséhez, ami semmilyen összefüggésben sem áll a férfi partner intim méreteivel.

Tévhit: az egyidejű orgazmus az igazi
Az ehhez kapcsolódó séma szerint a két félnek az orgazmust a hüvelyi szeretkezés során, közösen, egy időben kell elérnie. Ha ez a forgatókönyvnek fontos eleme, akkor a szex elveszíti a spontaneitását, lazaságát. A szex könnyed és felszabadult lehet azáltal, hogy fontos az orgazmus, de nem tervszerűen elért eleme az együttlétnek.

Tévhit: a nő passzív, a férfi domináns
A viszonylagos társadalmi egyenjogúság ellenére gyakran tetten érhető még az a séma, hogy a nő passzívan és alárendelten viselkedjen. A kutatások eredményei szerint, ha valaki elfogadja a „jó kislány” szerepet, tehát minél inkább önalávető és passzív, annál kisebb esélye van arra, hogy átélje az orgazmust a szeretkezései során. Ezzel szemben természetesen igaz az is, hogy minél inkább egyenrangú félként vesznek részt a felek a szexben, annál spontánabb és örömtelibb az együttlét. Az a nő, aki mer kezdeményezni, irányítani, illetve kifejezi a szexuális igényeit, sokkal könnyebben találja meg az örömöt, és alakítja ki társával az együttléteknek azt a formáját, amely neki kellemes és harmonikus. Ezzel együtt a férfiak gyakran úgy vélik, hogy dominánsan kell viselkedniük a kapcsolatban és a szexben is. Ha ez az egész szexuális életre kiterjed, akkor könnyen gátjává válik annak, hogy a férfi igazán át tudja adni magát a szeretkezés élményének. Ezen felül ez abban is akadályozhatja a férfit, hogy ne irányítani akarja a párját, hanem az igényeire reagáljon. Ami ugyancsak elengedhetetlen a harmonikus szexuális élethez.

Videó: Beszéljünk a szülői tabukról!

Füredi Krisztián cikke a HVG Extra Pszichológia 2013/1. számában jelent meg. Hasonló témájú írásokat aktuális számunkban is olvashat. Kapható az újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető a kiadónál.