Magyarországon idén is bő tíz hétre kell a szülőknek programot tervezni a gyerekeik számára a nyári szünet idejére. Ilyen hosszú időszakra értelmes és tartalmas elfoglaltságot biztosítani – még ha néhány hetet szervezett táborokban is tölthet a gyermek – komoly kihívás és logisztikai feladat.

Ha pusztán a lélektani oldalát nézzük, csomó – vélt vagy valós – elvárásnak és feltételnek kell megfelelni a szülőnek, nem csoda, ha ezek a hetek különösen sok feszültséget, stresszt és akár félelmeket is tartogatnak a számára – hangsúlyozza Filep Orsolya Veronika klinikai szakpszichológus, mentálhigiénés szakember.

Miből gyűjt erőt a gyerek nyáron?

Egyszerre kell(ene) megadni a gyerekének a pihenést, a feltöltődést és a változatos, a hétköznapi rutinból kiszakadást biztosító programokat, ami szükséges ahhoz, hogy szeptemberben majd elegendő erőforrása legyen az iskolakezdéshez. És nemcsak az erőforrások miatt van szükség az élményekre, hanem azért is, hogy az első tanítási napokon legyen mit mesélnie a többieknek, ne érezze magát emiatt hátrányban.

Filep Orsolya Veronika

Beregszászi Barbara

A kortárs közösség a szülőre is nyomást helyezhet: társadalmi rétegtől függően különféle elvárásoknak kell megfelelni. Van, aki a külföldi nyaralást nem hagyhatja ki, mert mit szólnak a barátok, másoknak a balatoni vakáció lehet ilyen „kötelező” program minden évben.

Arról nem is beszélve, hogy a családnak együtt is kellene minőségi időt tölteni, hogy meghatározó közös élményeik legyenek. Szerencsére ezek a nélkülözhetetlen családi impulzusok akkor is megadhatók, ha a szülőnek viszonylag kevés a szabadsága, hiszen nem kell hetekre külföldre menni, hogy összejöjjön egy-egy napos felszabadult program, például társasjátékozás, kirándulás, vízparti pihenés – nyugtat meg Filep Orsolya Veronika.

Mitől szorong a szülő?

Ettől eltekintve sok más gondolat is fokozhatja a felnőtt szorongását, kezdve attól, hogy miként sakkozzon a szabadságával, mihez kezdjen majd az előre nem látható problémákkal (mondjuk egy kisebb balesettel vagy betegséggel), amikor neki is otthon kellene maradnia a munkából, és fogja-e tudni finanszírozni az egyre drágább táborokat vagy a közös – külföldi, belföldi – nyaralást.

De pszichés teher az is – igaz, sokszor elsősorban az anyák számára –, hogy milyen lesz a gyerek számára egy tábor, hogy fogja ott érezni magát, mennyire lesz fizikai és érzelmi biztonságban egy új közösségben, mit visz enni a bejárós táborokba. Utóbbi aggodalom speciális étrendű gyermek esetében további stresszforrássá válhat.

Készüljünk a váratlan helyzetekre

A tapasztalatok szerint a tudatos tervezés, az igények, célok, lehetőségek és esetleges váratlan helyzetek előzetes felmérése nagyon sokat segíthet ezeknek a lelki terheknek az elengedésében. Akár úgy is, hogy – hasonlóan a nyári időbeosztás összeállításához – papíron összesíti a szülő, mire kell figyelnie, mik a legkomolyabb aggodalmai, milyen elvárásoknak akar és melyeknek nem kíván megfelelni, mikor kinek a segítségére számíthat.

Sokan egyébként nem azért gondolkodnak a táborokon, mert anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hanem mert nem biztosak abban, hogy szükséges-e még ilyenkor is valamivel „nyüstölniük” a gyereküket (mondjuk úszástanulással vagy angolozással).

Rutinok és keretek

Az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált vagy ADHD-s gyerekeknek például kifejezetten jót tesz, ha biztos keretek adnak struktúrát a napoknak, heteknek, de általában is sokaknak jót tesz, ha a nyárnak is van egy íve, van valamennyi napi rutin, amihez a vakációzók tudnak alkalmazkodni – fogalmaz a klinikai szakpszichológus.

De a nyárra kialakított keretek szigorát vagy puhaságát sok minden befolyásolhatja – teszi hozzá. Például a család dinamikája (mondjuk egy ezekben a hónapokban érkező kistestvér miatt valószínűleg nagyon sok minden rutin fel fog borulni), az, hogy milyen személyiségű a gyerek (nem vész-e el nagyon a nyárban, ha megszűnnek a keretek), vagy hány táborban vesz részt és azok mennyire veszik igénybe.

Aludni is engedd

És természetesen nem kevesen akadnak, akiknek az oldja az év közben kialakuló teljesítményszorongását, ha a szünidő alatt végre nem kell teljesíteni, nyugodtan kialudhatja magát, és abból töltekezik a következő tanévre, ha szabadabban élheti meg a napjait. Az erre utaló személyiségjegyeket jó, ha még a kisiskolás években felismeri a szülő.

Ami a kereteket illeti, az is konfliktusokhoz vezethet, ha a felnőtt megpróbál iskolai jellegű feladatokat bevasalni a gyereken – akár vakációs füzetek, akár kötelező olvasmányok formájában.

A közös tervezés ereje

A szakemberek szerint az erőltetés többnyire ezen a téren sem vezet jóra. Inkább arra érdemes törekedni, hogy megtalálják azt a motivációt, ami miatt szívesen fogja végezni az adott feladatot. És mindenképpen érdemes közösen gondolkodni azon, mi az, amit több-kevesebb rendszerességgel tud vállalni a gyerek a nyár folyamán úgy, hogy az ne váljon szorongásnövelő tényezővé.

Ennek következménye lehet az önismeret fejlődése, egyik nyárról a másikra, különösen, ha utólag reflektálnak a megvalósítás sikerességére.

Nem mindig baj, ha telefonozik?

Nagyon nehéz dilemma elé állíthatja a szülőt az is, hogy a nagy szabadságban mennyit engedje „kütyüzni” a gyereket. Ez a probléma manapság már kisiskolás kortól nyomaszthatja a felnőtteket, annál is inkább, mert nehéz annyi időt egy nyáron át kreatívan eltölteni a gyerekkel, hogy az mindvégig alternatívát kínáljon az elektronikus eszközökkel szemben.

A szülőnek ezen a téren elsősorban arra kell figyelnie, hogy mikor lép át függőségbe a telefonozás, számítógépezés, például amikor már egy másik, érdekes program kedvéért sem tudja letenni a készüléket – emeli ki Filep Orsolya Veronika.

De érdemes megfigyelni, mire használja a gyerek a kütyüket, mert ha nem csak céltalanul az online világban, hanem például a barátaival, osztálytársaival játszik közösen, akkor az elektronikus eszköz már valamiféle kapcsolódási forma – teszi hozzá a szakember.

Ez a tény egyébként némileg oldhatja a szülő lelkiismeret furdalását, de azért – különösen kisiskoláskorban – ebben is érdemes minimális kereteket megszabni: mikor, mennyi ideig, milyen formában használja az eszközt, és hogyan tegye le a rendelkezésre álló idő végén.

Kapcsolódni, de nem elektronikusan

Ezekben a dilemmákban van némi előnye a többgyermekes családoknak, hiszen a testvérek (feltéve, hogy viszonylag közel vannak egymáshoz életkorban és nincs köztük komolyabb konfliktus) sok terhet levehetnek a szülők válláról azzal, hogy közösen tudnak játszani.

A kortárs kapcsolódás lehetősége egyébként Filep Orsolya Veronika szerint az egyik legfontosabb élmény, amit a szülőnek nyaranta a pihenésen kívül mindenképpen biztosítani kellene a gyerekének.

Még ha nincs is anyagi kerete arra, hogy drága táborokba küldje vagy külföldi nyaralásokra vigye, akkor is fontos, hogy legyen kapcsolódási lehetőség más gyerekekkel – fizikailag és nem (csak) elektronikusan. A rendszeres találkozási pontok, mondjuk fagyizónál, strandon, focipályán, ugyanis nagyon hasznos, feltöltődést biztosító alkalmakká válhatnak, sokszor sokkal erősebb élményekké, mint egy drága nyaralás.