Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hogyan lesz a gyászból harag és gyűlölet, majd csillapodnak az érzelmek, akár annyira, hogy ismét szeretni tudjuk a minket becsapó hozzátartozót? Többek között ezt a témát járták körül a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjének vendégei, Singer Magdolna és Orvos-Tóth Noémi, akik a csak a halál után kiderülő élethazugságok feldolgozásáról beszélgettek.
A halál önmagában is nehezen felfogható misztérium, ám ha ezzel egyidőben még egy olyan titokra is fény derül, ami egyértelművé teszi, hogy az elhunyt egész más ember volt, mint amit a hozzátartozók hittek róla (például elhallgatott betegsége, rejtegetett szeretője, súlyos függősége vagy valamilyen kettős élete volt), különösen komplikálttá válik a gyászfolyamat – foglalta össze Singer Magdolna író, gyásztanácsadó, milyen eseteket dolgozott fel Élethazugságok -- Sírig vitt titkok, amelyek átírják a múltat című új könyvében.
Bármilyen nehéz is egy ilyen élethelyzet feldolgozása, végső soron mégis az lenne a megoldás, hogy elfogadjuk magunkban az ambivalenciákat, vagyis, hogy egyszerre tudjuk a hozzátartozónkat szeretni és mély haragot is átélni iránta – fűzte hozzá Szörnyi Krisztina, a HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztőjének kérdésére az est másik beszélgetőpartnere, Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus.
Persze nem minden titok egyenlő súlyú, és sokan nehezen tesznek különbséget titok és magánügy között – hangsúlyozta a szakpszichológus a CEU Nádor utcai székházának előadótermét megtöltő közönség előtt. Holott „mindenkinek szüksége van egy olyan belső menedékre, ahová vissza lehet húzódni, amit nem kell feltétlenül megosztani”. Egy párkapcsolatban sem kell „a múlt minden négyzetcentiméterét bemutatni”, csak a főbb vonalakat, a „másik életét zsigerileg érintő sztorikat”. Más kérdés, hogy a magyar családokban alighanem utóbbiak közül sem osztanak meg mindent, amiből idővel komoly lelki teher képződhet mindkét fél számára.
Rendrakás után
Különösen akkor, ha a kettős életet élő halála után, „rendrakás” közben derül fény a titokra. Singer Magdolna ennek kapcsán a könyvében szereplő, sokak által szeretett, rákbetegségben elhunyt gyógypedagógus történetét idézte fel, akinek a számítógépét özvegyének unokatestvére takarította ki. Ekkor kerültek elő azok a videófelvételek, amiket az illető vett fel titokban, és amiken a rábízott fogyatékos lányokat molesztálta. „Ebben a pillanatban a feleségben a gyász helyét átvette a harag, és az a bizonytalanság, hogy akkor vajon miről szólt az elmúlt 20-30 éve, mi az, amit elhihet a kapcsolatukból” – idézte fel az ilyenkor szokásos érzelmi hullámvasutat a gyásztanácsadó.
Vannak azért kevésbé megterhelő hazugságok, például amikor egy súlyos betegséget, az örökbefogadottság tényét vagy a másságot titkolja az elhunyt. Ilyenkor a szeretet és tisztelet nem sérül az illető iránt, inkább csalódás a domináns érzelem, hiszen mennyire másképp viszonyulhattak volna egymáshoz, ha a gyászolók tudták volna a rejtegetett tényt.
Erőforrások a titokért
De vajon miért nem veszi észre a hozzátartozó, hogy titkolnak előtte valamit? Bár mindenki a saját felelősségét firtatja ilyenkor, tényleg gyakran előfordul, hogy nem lehet semmi látni, hiszen „elképesztő erőforrásokat tud mozgósítani az, aki titkolni akar valamit a másik elől” – hangsúlyozta Orvos-Tóth Noémi. „És miért gyanakodnánk, ha a hozzátartozónk minden jelét megadja annak, hogy bízhatunk benne?”
Miért gondolná a fürdőszobába belépő feleség, hogy a férje keze nem a víz hőmérsékletét ellenőrzi a kádban, hanem éppen a kislányukat abuzálja – hozott a könyvéből efféle „vakságra” példát Singer Magdolna. Ahogyan az a feleség is inkább a mentegette, sajnálta a „túlterhelt, rengeteget dolgozó” férjét, aki az éjszakái egy részét alvás helyett a szexfüggőségének kiélésével töltötte.
A beszélgetés során az is felmerült, miért sodródnak ilyen lelkileg megterhelő, és akár testi tüneteket is okozó helyzetbe a titkolózó felek. A rejtőzködő életet élő embereknél általában mindig találunk valami gátat a gyerekkorában az önfelvállalással kapcsolatban – magyarázta a szakpszichológus. Ez pedig megtanítja eltávolodni a saját belső vágyaitól, gondolataitól, érzéseitől, és arra készteti, hogy színjátékot éljen, akár évtizedekig is. De legalább ilyen fontos összevető a titkolózásban a szégyen – folytatta a szakember. Ahogyan arra már 18 hónapos csecsemők is rájönnek: ha valamit a környezet nem tud lekövetni, akkor az szégyellnivaló, és jobb, ha nem is mutatja kifelé.
A szégyennel van összefüggésben, hogy bizonyos titkok megőrzése védőfunkciót is elláthat egy személy vagy egy család életében – tette hozzá a gyásztanácsadó. Ilyen lehet például, ha az információ rejtegetése az üldöztetéstől, a környezet megvetésétől óvja az illetőt, mondjuk egy törvénytelen gyerek, vagy valamilyen másság esetében.
Hosszú az út
Akármilyen élethazugságra derül is fény, akárhogyan zajlik is a gyászfolyamat, a feldolgozás sosem könnyű folyamat – értettek egyet a beszélgetőpartnerek. Ebben „hatalmas segítség, ha belátjuk, hogy a megoldás nem azonnal jön, hanem lassan, mint ahogyan a szú halad a fában” – fogalmazott Orvos-Tóth Noémi.
Bár mindenképpen frusztráló az a tény, hogy az itt maradt hozzátartozó már nem tudja a másikat szembesíteni a tetteivel, nem tudja feltenni a leglényegibb kérdéseit, sokféle módon tehet azért, hogy enyhüljön a fájdalom és keserűség – hangsúlyozta Singer Magdolna. Ő mindenesetre azt tapasztalta, hogy az átélt szenvedés dacára szép utat járnak be ezek a gyászolók. A harag vagy akár gyűlölet feldolgozása után pedig legtöbbször el tudják már választani az embert a bűneitől és „felismerik, hogy az illető tettei nem ellenük irányultak, hogy a szeretetükben nem kételkedhetnek, és hogy ő is szenvedett attól, amit tett”.
Az egész család gyászol
Az est torokszorító pillanata volt, amikor a kötet egyik interjúalanya tett fel kérdést a szakembereknek. Ő az az édesanya, akinek a fiatal felnőtt fia öngyilkosságot követett el, miután nem tudta feldolgozni a másságát, és erről a környezetével sem tudott beszélni, még vele sem, pedig bizalmas kapcsolatban voltak. Az édesanya most megpróbálja kiírni, kibeszélni magából ezt a traumát, és próbálja minél többek figyelmét felhívni az ilyen problémákra, hogy ne történhessen másokkal ilyen tragédia. Ám ezt a törekvését a családja nem nézi jó szemmel, az elhunyt fiú nagyszülei és a nővére sem szeretnének erről beszélni, ezt „kiteregetni”.
„Nagyon szép ez a módszer, ahogyan feldolgozod a gyászodat, de tudnod kell, hogy közben a családod többi része is mélyen gyászol” – mondta Singer Magdolna, hozzátéve, hogy mindenképpen meg kellene találni a közös pontot ebben a folyamatban, hogy ne párhuzamosan, egymástól eltávolodva éljék meg ezeket az élményeket.
Fontos lenne minél többet együtt beszélgetni, gondolkodni a többiekkel erről – tanácsolta Orvos-Tóth Noémi –, hiszen mindenkinek meg kell találnia a saját helyét a gyászban. Annál is inkább, mivel a gyász mottója: az érzelmek átélése és kifejezése, és a legtöbbet azzal lehet segíteni mindenkinek ilyen élethelyzetben, ha sikerül kívülre helyezni, megosztani ezeket a fájdalmakat – zárta a beszélgetést a gyásztanácsadó.
Megjelent a legújabb HVG Extra Pszichológia magazin, amelyben a bizonytalan jövőre való felkészüléssel foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
