Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A művészetpszichológia több mint egy évszázada foglalkozik az alkotó–alkotás–befogadó hármassal. De mi történik, ha az alkotó és befogadó ugyanaz a személy? Ráadásul nem is művész, hanem valaki, aki terápiás céllal veti papírra az érzéseit, gondolatait?
Ha valaki a saját életéről ír, a veszteségeiről, az érzelmi és társas megpróbáltatásairól, a jövője lehetőségeiről, akkor egyszerre válik alkotóvá és befogadóvá, aki tudatos párbeszédet kezd önmagával. „Az írás az élet kivételesen intenzív, tudatos változata. Megmutatja, hogyan éltünk idáig, és hogyan kell ezután. Kritikája mindannak, ami eddig történt, de a megváltás lehetőségét is rejti” – fogalmazza ezt meg Pilinszky János költő az Egy lírikus naplójából című, 1974-es esszégyűjteményében.
A híres amerikai boldogságkutató, Sonja Lyubomirsky vizsgálatai alapján a boldogság akár 50 százalékban is genetikai tényezőkkel magyarázható, csak 10 százalékban a körülmények által meghatározott, és 40 százalékban saját, szándékos aktivitásunknak köszönhető.
Mivel az érzelmek felszabadulását, jobb önmegértést, akár az átdolgozást is magával hozza, ezért ilyen, boldogságot támogató, apró aktivitás lehet az önkifejező, úgynevezett expresszív írás. Ez érzelmileg intenzív, felkavaró, személyes élmények sokszor történetté alakuló, feszültségcsökkentő kiírását jelenti. Formája rendkívül változatos lehet: kamaszkori napló, időskori önéletrajzírás, szakítás utáni összegző levél, álmok lejegyzése, sőt akár önkifejezésért született e-mail vagy sms.
Érzelmek papíron
James Whiting Pennebaker amerikai szociálpszichológus 1990-es években készített nevezetes kutatásában egy megrázó életesemény – például válás, betegség, súlyosabb magánéleti vagy munkahelyi konfliktus – érzelemkifejező-elemző megírására kérte a vizsgálati személyeket. Négy csoportot állított fel.
Az első csoport tagjai csak a velük történt konkrét eseményről írtak, és „nem mentek bele lelki részletekbe”; a másodikban az élménnyel kapcsolatos mélyebb érzésekről számoltak be; a harmadik csoportban a történteket és az érzéseket is megfogalmazták. A negyedik, a kontrollcsoport tagjai megrázó történet helyett csak egy semleges témát jegyeztek le.
Az érzelemkifejező csoportok úgy nyilatkoztak, hogy az írás hozzásegítette őket az esemény és önmaguk jobb megértéséhez, és követéses mérés alapján javult a hangulatuk, pozitívabb lett a jövőképük, sőt fizikai egészségük egyes mutatói is.
Szalai Tamás Dömötör pszichológus cikkét teljes terjedelmében a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashatja el, amelyben a valósággal, realitással, történeteinkkel foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
