Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Magyarországon több millió embert érint a probléma, mégis nagyon kevés szó esik arról, milyen következményei lehetnek, ha valaki szenvedélybeteg szülőkkel nő fel. A legutóbbi HVG Extra Pszichológia Szalonban két szakértő arról beszélt, hogyan lehet magunk mögött hagyni ezt a súlyos örökséget.
Miközben az alkoholisták vagy a drogfüggők szerencsére ma már több helyen kaphatnak segítséget, ugyanez nem mondható el a gyermekeikről. De mégis hogyan lehet túlélni a gyerekkort függő szülők mellett, és hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? A többi közt ezekre a kérdésekre kereste a választ Békési Tímea addiktológiai konzultáns és Kassai Szilvia interkulturális pszichológia-szakértő a legutóbbi online HVG Extra Pszichológia Szalonban.
Azokat a gyerekeket, akik függő szülők mellett nőttek fel, gyakran nevezik láthatatlanak, nem véletlenül. Az ilyen családokban ugyanis gyakran a függőség köré épül az élet, a gyerekeket pedig elfelejtik – mondta el a Szörnyi Krisztina főszerkesztő által moderált beszélgetésen Kassai Szilvia. „Gyakran az iskolában is csak annyit látnak, hogy problémás a gyerek, de arra már nem gondolnak, milyen problémák lehetnek a háttérben” – tette hozzá Kassai Szilvia, akinek szakértő társával a napokban jelent meg Újraépített életek című könyve.
Különböző múltak
A gyerekek pedig sokszor akkor kényszerülnek szembenézni a múlttal, amikor felnőttkorukban kapcsolati problémáik lesznek. Békési Tímea szerint ennek az is lehet az oka, hogy a szenvedélybeteg szülők is nagyon különbözőek. „Akad olyan, aki valóban minden este ittasan megy haza, de olyan is, akik végig dolgozza az életét és küzd, de közben nincs jelen a gyermek életében, így ő sem veszi észre a krízist” – mondta.
A feldolgozást emellett az is nehezíti, hogy felnőttként a szülők felé érzett lojalitással is meg kell küzdeni. Hiába szeretnének az érintettek beszélni arról, hogy mi történt velük, sokszor finomítanak a történteken, ami egy teljesen természetes mechanizmus. „A gyógyulási folyamat fontos része a harag, de jó, ha ebbe nem ragadunk bele” – tanácsolta Békési Tímea.
Az addiktológiai konzultáns szerint ennek első lépése mindig az inspiráció, hogy egyáltalán elkezdjünk foglalkozni a problémával. Szerencsére, ha valaki már eljut addig, hogy segítséget kér, ott már megszületett a változás igénye.
Szerepjátékok a családban
Mikor diszfunkcionális családról beszélünk, fontos azt is tudni, egyáltalán mit jelent ez a fogalom. Kassai Szilvia ezt úgy fogalmazta meg: „Funkcionális család az, amely lehetővé teszi, hogy a tagjai egészségesen, biztonságosan kötődjenek és egészségesen fejlődjenek”.
Ha azonban megjelenik valamilyen krízis, felborulhat az egyensúly, és a szenvedélybetegség akár ennek is lehet a tünete. Vagyis egy család nem feltétlenül a szenvedélybetegség miatt lesz diszfunkcionális.
A fenti billegő rendszert mindenki a saját tényezői szerint igyekszik működővé tenni, és szerepeket alakít ki. Különösen igaz ez a gyerekekre, akikre négyféle szerep jellemző személyiségüktől, sőt akár születési sorrendjüktől függően.
- A hős leggyakrabban az elsőszülött gyerek, közülük is a lány, aki mindig mindent jól csinál, kitűnő tanuló, tarol a sportversenyeken – ezzel is azt akarja kifelé mutatni, hogy a család jól működik.
- A bűnbak általában nem az első gyerek, és ő az, aki problémás viselkedésével megpróbálja a szülőket összehozni – gyakori köztük az önpusztítás, a szerhasználat.
- Az elveszett gyerek teljesen láthatatlanná teszi magát, hogy a családi egyensúlyt ne bonyolítsa.
- A bohóc pedig jópofaságával, szórakoztató szerepével azt hirdeti, hogy minden rendben van, hiszen jókedvű és vicces gyerekek élnek a családban.
E szerepek azonban a felnőtt életben mindig masszív következményekkel járnak. A bohóc gyerekekből gyakran lesz éretlen, infantilis személyiség; a hősökből munkamániás válhat; az elveszettek elmagányosodnak; a bűnbakok pedig sokszor a szenvedélybeteg szülő útját járják.
Amerre a kiút vezet
Az, hogy valaki hogyan tud kilépni a függő szülők árnyékából, erősen függ a személyiségétől. Léteznek olyan felnőttek, akik maguktól, külső segítség nélkül meg tudnak birkózni a problémával, másoknak pedagógusok, barátok segítenek.
A szakértők szerint a családtörténet megismerése ugyanakkor mindenkinek fontos lehet, hiszen a feldolgozatlan traumák és veszteségek nagyban hozzájárulnak akár még a szenvedélybetegségek kialakulásához is. „Jó példa erre, amikor a felnőtt gyerek problémája az intimitással visszavezethető a szülő alkoholbetegségére. Mivel ezekben a családokban elfedték az érzéseket, később felnőttként ők sem tudják kifejezni a szeretetüket és az örömüket” – mondta Békési Tímea.
Gyógyulás természetesen létezik, de hosszú, és gyakran egy egész életen át tart. „Meg kell gyászolnunk az élethelyzetünket, a gyerekkorunkat, hogy nem voltak olyanok a szüleink, mint amilyenek valóban lehettek volna” – hangzott el. Ezt a hiányt kell elengedni, és kiengesztelődni a múlttal.
„A felnőtt gyereknek meg kell értenie a szülei betegségét, és azt is, hogy nemcsak a szülő volt beteg, hanem az egész családi rendszer. Ha ez megtörténik, akkor kezdődhet el a gyászfolyamat, a megértés, végső soron pedig a megbocsátás, amiből újra lehet építeni egy életet” – vélik a szakértők.
A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
