Sokan talán nem is gondolnak bele, hogy anyák milliói mennyi feladatot látnak el 24 órás készenlétben családi szervezetük élén. Sok anya pedig abba nem gondol bele, hogy mindaz, amit napi szinten véghezvisz a gyermekéért és a családjáért, azt a munkaerőpiacon úgy hívják: vezető, sok százezres fizetésért. Anyaként a fizetésünk – bizalom, szeretet, ölelés, tükör – pénzben nem mérhető, a 360°-os értékelésünket pedig nem félévente, évente, hanem sokszor csak évekkel később kapjuk kézhez, amikor boldognak, kiegyensúlyozottnak és önállónak látjuk a gyermekünket.

Ösztönös és tanult

Vezetők és anyák hasonló képességek és készségek gyakorlásával állnak szervezeteik élén, aminek egy része ösztönös (mint például a gyermekek és a család védelme), más része pedig gyakorlás és tapasztalat útján válik a sajátunkká. Egy azonban biztos: minden anya más készséget érez magában ösztönösen, és más az, aminek az elsajátításához kicsit több erőfeszítésre van szüksége. Lehet, hogy valakinek mélyebbre kell alámerülnie önmagában, hogy megtalálja az anyai ösztönét, mégis minden anyában ott van a képesség, hogy családi szövetsége élén úgy álljon, akár egy nagyvállalat vezetője a szervezete élén.

A rutinos döntéshozó

Anyaként sokszor a nap minden percében kihívások elé állítanak kisebb vagy nagyobb utódaink. Hiszen nincs is jobb időpont arra, hogy telerakják a pelust, mint amikor már csak az orruk látszik ki az anorákból, és mi is végre kiizzadva felvettük a kabátot, csizmát. A hiszti is csak az áruház közepén szól a legnagyobbat. A legtöbb osztálytársnak pedig már van telefonja, okosórája, laptopja, a mi elveink azonban mást diktálnak, és nagy kérdés az is, mikor és milyen feltételek mellett kezdhet el kimaradni éjszakánként a gyermekünk.

Minden napra jutnak kisebb vagy nagyobb döntések, amiket sokszor a másodperc tört része alatt kell meghozni a családi rendszer megfelelő működéséért, és a profitért, vagyis a nyugalmas, szeretetteli légkörért, ahogy teszi ugyanezt egy vezető is a szervezetéért.

A motivált vezető

Rendelje meg online!

HVG Extra Pszichológia

Vezetőképző könyvek tucatjaiban olvashatunk arról, milyen fontos a folyamatos tanulás, az új készségek elsajátítása, a nyitottság a lehetőségek felé. Ezek hiányában ugyanis vezetőként az egész szervezet előrehaladását korlátozhatjuk. Anyaként azonban a gyermekeink rendszeresen gondoskodnak arról, hogy fejlesszük magunkat. Nagy valószínűséggel a legtöbb anya magától nem kezdi el megtanulni a dinók összes fajtáját, ahogy az autók, markolók felépítése sem a kedvenc olvasmánya – a fia kedvéért azonban megtanulja. Ahogy pedig fejlődnek és új dolgok érdeklik őket, mi is egyre inkább beleássuk magunkat a mai kiskamaszok, kamaszok világába.

Mindezt tesszük azért, mert a szeretetünk motivál minket abban, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük értük. A motivációval kapcsolatos könyvek tanulmányai szerint pedig akkor lehet a legeredményesebb egy vezető a munkájában, ha megtalálja azt a belső motivációt, ami lelkesíti, amiért repes a szíve. Ez a fajta belülről hajtó motiváló erő könnyebben átsegít a nehezebb, látszólag célt vesztett állapotokon. Micsoda előny ez az anyák számára!

A figyelmes emberismerő

Anyaként kiváló emberismeretre teszünk szert. Hiszen ahány gyermekünk van – hiába testvérek – annyi út vezet a szívükhöz, a motivációjukhoz. Lehet, hogy az egyik gyerek kétségbeesett, ijedt zokogásban tör ki, ha rászólunk, míg a testvére ugyanebben a szituációban kacéran a szemünkbe néz, és folytatja a csibészségét, erősen feszegetve a határokat. Ahogy az is lehet, hogy az egyik gyermekünk abból érzi, hogy szeretjük, ha megajándékozzuk, a másik pedig az ölelésekből, a simogatásokból. Anyaként látszólag rengeteg időnk van megismerni a gyermekeinket, a vágyaikat, a gondolataikat, hiszen eleinte a nap 24 órájában együtt vagyunk velük. Figyeljük minden rezdülésüket.

Állandó fejlődésüknek köszönhetően azonban szinte folyamatosan formálódnak. Anyaként mégis követve a változásaikat – ahogy reagálnak a világra egyre nyiladozó értelmükkel –, egy idő után megismerjük, hogy melyik gyermekünkhöz milyen nyelvezettel szólhatunk a leghatékonyabban. Vagyis az emberismeret mellett a másik képesség, amire szert teszünk anyaként: a gyors adaptáció a változáshoz. Mindezek pedig nyitottabbá tesznek, elfogadóbbá és empatikusabbá, és mindezek a jó vezető fontos erényei is.

A delegáló

Anyaként – ahogy tapasztalatom szerint vezetőként is – az egyik legnehezebb feladat megtanulni delegálni, segítséget kérni. Kinek azért, mert fél attól, hogy elveszíti a kontrollt, kinek a bűntudat miatt. Idővel persze a legtöbb anya megtapasztalja, hogy a kezdeti bűntudat ellenére sokkal nyugodtabb és harmonikusabb az élete, ha nem egyedül akarja az összes gyereket minden különórára elvinni, aztán mosni, főzni, takarítani, bevásárolni, játszani, tanulni, mint egy one women show szereplője. Nem attól válunk ugyanis szuperanyuvá a gyermekeink szemében, ha leharcoltan, feszülten és kimerülten minden pillanatban elérhetők vagyunk számukra.

Sokkal kiegyensúlyozottabbak lehetünk, ha logisztikai vezetővé válunk a családban. Vagyis „felülről” átlátva minden tag igényét, erőforrását és lehetőségét, a maga módján mindenkit bevonunk a családi rendszer működésébe. A három-négy éves gyerkőcök nagyon lelkesen állnak a konyhában bármelyik szülő mellett, amikor szerelni kell. Támogatva és bátorítva őket, a kezdeti lassabb munkavégzés ellenére később természetessé válik számukra, hogy a mama nem hotelt működtet, hanem harmóniára törekvő családi szövetséget.

És a csapatépítő

Anyaként nagy rutinra teszünk szert abban, hogy napokkal vagy akár hetekkel előre lássuk a családi programot, és azt, hogy ehhez milyen logisztikai lépésekre van szükség. Ha pedig közös családi naptárban – amit mindenki jól lát és ért – egyértelműen kijelöljük, kinek hol van feladata, miben kell segíteni, akkor az egész család könnyebben tervezhet előre és oszthatja be az idejét.

Ebben a rendszerben, egyénként vagy éppen „társalapítónkkal” együtt közös elvonulásokat szervezhetünk, ahol elmélyülhetünk a családi célokban, értékelhetjük az elmúlt időszakot, vagy akár a feladatokat félretéve szabadságra is mehetünk, és vezetői csapatépítő hétvégéket tarthatunk. Mivel megtanultuk már a delegálást, ezért a gyermekeink a nagyszülőkkel is mint nyugalmazott vezetőkkel megtalálják a helyüket. (Sokszor még jobban is, mint gondolnánk). Az ilyen időszakos kikapcsolódások és elvonulások pedig lehetővé teszik, hogy amikor viszont tényleg ránk van szükség, akkor szívvel-lélekkel jelen lehessünk a családunk és gyermekeink számára.

Az időbeosztás igazi zsonglőrei

Anyaként a legtöbb percünk be van osztva, ha pedig véletlenül nem mondja senki percenként tízszer a fülünkbe, hogy „Anyaaa!”, és nem úszunk nyakig a mosogatóvízben, vagy éppen a megválaszolandó e-mailek tengerében, akkor az első gondolatunk az, hogy „vajon mit kellene most éppen csinálnom? Mit felejtettem el?” Vannak anyák, akiknek ez a precíz időbeosztás ösztönösen megy, és lubickolnak ebben az állapotban. Vannak persze olyanok is, akiknek kifejezetten megterhelő feszes napirend szerint vezetni a családi rendszert, ami fényévekre áll a korábbi, carpe diem életmódjuktól.

Anyaként azt a napirendet célszerű kialakítanunk és normává tennünk, ami a saját és társalapítónk személyiségéhez és korábbi működéséhez leginkább illeszkedik. Hiszen a gyerekeink számára az a norma lesz természetes, amibe beleszületnek. Ha pedig a gyermekünk személyisége, motivációja, ritmusa kicsit lassabb vagy gyorsabb tempót igényel, akkor anyaként – tehát jó emberismerőként – ezt felismerve finomíthatunk a családi normán, megtartva a számunkra fontos határokat úgy, hogy mindenki jól érezze magát.

Biztonságos, stabil, nyugodt környezet

Ha következetesen kitartunk a delegálás, a határaink megtartása mellett, ha időt hagyunk arra, hogy csak figyeljük a gyermekeinket, hogy megismerjük fejlődő személyiségüket, akkor anyaként a legtöbbet adjuk a családunknak, amit csak egy vezető adhat a szervezetének: biztonságos, stabil, nyugodt környezetet, ahol mindenki tudja a szerepét, és őszinte, nyitott visszajelzéseket adhat a másiknak. Persze ilyen légkör megteremtése sem vezetőként, sem anyaként nem könnyű, de kitartó és a hibázás lehetőségét is megengedő hozzáállással olyan példát mutathatunk a gyermekeinknek, amit ha évtizedek múlva viszontlátunk az ő családjukban, akkor igazán büszkék lehetünk rájuk és önmagunkra is.

Szakács Anna pszichológus, coach

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.