Szél Dávid Apapara című blogjának Facebook-oldalán adott tippeket, hogyan beszéljünk a nemrég kitört orosz-ukrán háborúról, illetve hogyan segíthetünk enyhíteni a gyerekek szorongását.
1. Első lépésként az a fontos, hogy a szülők tudatosítsák magukban, hogy a család történetében mit jelent a háború, a támadás, a bombázás. Ez talán komplexebb kérdés, mint gondolnánk.
2. Elsődleges fontosságú az érzelmi támogatás és a biztonság nyújtása. Ne tabusítsuk mindazt, ami történik, de ne is terheljük túl a gyerekeket.
3. Szintén fontos, hogy ne toljuk át a saját félelmeinket a gyerekeinkre. A szülők aggodalma, esetleges egyet nem értései, kétségei, félelmei nem tartoznak a gyerekekre, azok csak csökkentik a biztonságérzetüket.
4. Fontos, hogy a gyerekek kifejezhessék szabadon az érzéseiket, akár félelemről, akár dühről van szó, erre egy jó, biztonságos, támogató családi légkörben van esélye egy gyereknek. Nincsenek érvényes és érvénytelen érzések, minden érzés legitim. Fontos tisztázni a gyerekek fantáziáit, félelmeit. Kisebb gyerekek megijedhetnek attól is, hogy őket vagy valamelyik rokonukat is elviszik katonának. Közös játékban, rajzban, álmokban is kijöhetnek félelmek, fantáziák, ezekre is érdemes figyelni.
5. Bármilyen kérdés jó kérdés, ha valamit nem ért, ha valamitől megijed, kérdezze meg a szülőket, de az sem baj, ha nem érdekli. A gyerekek hallanak a háborúról, de nem biztos, hogy jól, és az sem biztos, hogy jól értik-e a fogalmat, érdemes lehet kérdésekkel képbe kerülni azzal kapcsolatban, hogy mit tudnak. Minél kisebb egy gyerek, annál inkább a fantázia fogja kitölteni az érthetetlen tartalmakat, részeket, oda pedig a zombiktól kezdve, a Duna kiporszívózásán keresztül egészen a plüssök elrablásáig bármi elfér.
6. Különböző életkorú gyerekek esetén a legkisebb gyereket szükségleteihez kell igazítani a beszélgetést. Nagyobb gyerekekkel lehet, hogy érdemes külön beszélgetni, velük lehet akár együtt is figyelni a híreket. Érdemes korlátozni a gyerekek hírfogyasztását, mi se akkor hallgassunk híreket, amikor a gyerekek ott vannak, pláne, ha még kicsik.
7. Kamaszoknak lehet más véleményük is, az is lehet érvényes álláspont, lehet ezekről a különbségekről érdemi párbeszédet folytatni. Kamaszokkal lehet azon is gondolkodni, hogy miben lehet segíteni a menekülteket.
8. Ne feledkezzünk meg arról, hogy sokunkban még itt van a Covid-trauma is.
További tanácsokat a pszichológus szakmai Facebook-oldalán olvashat.
Jöjjön el a március 29-i HVG Extra Pszichológia Szalonba, ahol Szél Dáviddal kényes gyereknevelési kérdésekről beszélgetünk. További részletek itt.