Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Igazi sokarcú kaméleon, aki remekül hasonul a környezetéhez. Az együgyű celebet és a francia entellektüelt is meggyőzően alakítja. És hogy melyik az igazi Kajdi Csaba? Ezt döntsék el önök.
Mit jelent neked a szabadság?
Elsősorban azt, hogy szabadon beszélhetsz és gondolkodhatsz. Egyébként Franciaországban érzem igazán, hogy itthon milyen messze vagyunk ettől. De az is szabadság, hogy el merem mondani a gondolataimat a másik emberről. Ezért sokan neheztelnek is rám, amit nem értek, mert miért is ne mondhatnám el a véleményemet. Azt meg végképp nem értem, miért sértődnek meg annyian.
Te soha nem sértődsz meg?
Bírom a kritikát, azt, ha valaki nem ért egyet velem. Azt viselem csak rosszul, ha szándékosan sértegetnek, bántani akarnak. Különösen ha a nemi identitásommal kapcsolatban teszik ezt. De ha szembesítenek a tévedéseimmel, az teljesen rendben van. Akkor viszont rosszul érzem magam, ha megbántok valakit azzal, amit mondok, ahogy például Iszak Esztert egy tévéműsorban. Rólam nagyjából lepereg, ha valaki rajtam köszörüli a nyelvét. Az igazságtalanság viszont nagyon zavar, és ennek mindig hangot is adok. Ha valamiért népszerű vagyok, akkor az pont ez, hogy ki merem mondani az érzéseimet.
Erre az őszinteségre vágynak az emberek?
Talán igen, mert egyre kevesebben vállalják nyilvánosan a véleményüket. A celebek többnyire csak lájkokkal és szívecskékkel reagálnak egymás posztjaira, de hogy valójában mit gondolnak a másikról, azt nem árulják el.
Sokan a szemedre vetették, hogy két év alatt, amióta az Instagram-oldalad létezik, pont olyan lettél, mint azok az influenszerek, akiket kigúnyoltál azért, hogy már a levegővételükkel is reklámoznak valamit. Te viszont legalább kimondod őszintén, hogy „most hagyjak veszni ötszázezer forintot?”. Nem lehet, hogy akkor lennél igazán szabad, ha megengedhetnéd magadnak azt a luxust, hogy nem hajolsz le azért a pénzért? Vagy hogy nem mész el egy bugyuta tévés vetélkedőműsorba?
Akkor nem szabad lennék, hanem hülye. Amikor az Insta-sztorikat elkezdtem, kb. kétezer követőm volt. Néztem különböző celebek oldalait, és arra gondoltam, milyen jó felület ez az Instagram, ahol az ember mesélhet érdekes dolgokat, megmutathat egy külföldi kiállítást például. Ehhez képest nem értettem, hogy a magyar celebek szinte semmilyen valós tartalmat nem osztanak meg, csak olyan hülyeségeket, mint egy tojás széttörése a párjuk fején. A másik lehetőség pedig, hogy nyereményjátékokkal reklámoznak különböző termékeket. Ezt kezdtem el kritizálni. Szép lassan egyre több követőm lett, és persze amikor már kétszázezernél jársz, akkor kezdenek jönni a reklámajánlatok is. Nem vagyok hülye, hogy visszautasítsam ezeket a pénzeket, de arra mindig is vigyáztam, hogy maradjon valós, vicces és értelmes tartalom. Hogy ne egyik reklámból a másikba zuhanjanak azok, akik követnek. Lehet persze, hogy csak a mundér becsületét védem, de most úgy gondolom, van egy határ, ameddig még meg tudod őrizni a hitelességed.
Ha alapvetően tévesnek tartod ezt a rendszert, hogy a celebek Insta-profilja szinte kizárólag reklámfelületként működik, de te mégis beszállsz a buliba, akkor a részévé válsz, ezáltal „legitimálod”. Miközben ha otthagynád azt a pénzt, akkor mondhatnád, hogy látjátok, lehet ezt így is csinálni.
Úgy érzem, ennyi reklámmal nem veszítem el a hitelességemet, ráadásul a reklámtartalom mellé is igyekszem tényleges tartalmat tenni, mondjuk bemutatom a Zsolnay-gyárat vagy elmegyek a pécsi kesztyűgyárba. Számomra ez még belefér. De azt is megértem, ha valaki ezt nem így gondolja.
Sokszor beszéltél arról, hogy gyerekként mindig kilógtál a különböző közösségekből. Hány éves korodra találtad meg önmagad?
Hosszú folyamat volt, amelynek fontos részét jelentette a saját identitásom teljes elfogadása. Otthon abszolút elfogadtak az elejétől, és szép lassan én is megbékéltem önmagammal, hogy egy feminin pali vagyok nőies hanggal és mozdulatokkal egy macsó társadalomban. 25 évvel ezelőtt a mainál is sokkal rosszabb volt a helyzet ebből a szempontból. El kellett fogadnom és meg kellett szeretnem magam, különben nem várhatom el, hogy mások is szeressenek. Majdnem 30 éves voltam már, mire ez bekövetkezett.
Olvassa tovább Gócza Anita interjúját a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a külső-belső szabadsággal foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
