Már pár évente „esedékes”, mezei munkahelyváltáshoz, vagy a munkahelyen belül kínálkozó új pozíció elfogadásához is komoly kockázatvállalás, kurázsi szükséges, de ez hatványozottan igaz, ha az eddigi szakmai életútunkról letérve valami teljesen más irányba akarjuk fordítani a karrierünket.

A radikális váltásnak többféle oka lehet: megcsömörlés, csalódás, megváltozott gazdasági (lásd a koronavírus-járvány hatása) és családi körülmények, negatív iparági tendenciák, a munkahely megszűnése, vagy éppen – legyünk pozitívak! – új célok, kihívások keresése. Az bizton állítható, hogy akármilyen ok áll is a háttérben, a váltás mindig bonyolult folyamat, ami érzelmileg is megviselő lehet.

A szakmai karrier feladása vagy akár csak kisebb mértékű eltérítése óhatatlanul felvet személyes identitásbeli kérdéseket is. Sok évet, olykor évtizedeket is beleölhet valaki a munkájába, a szakmája értelemszerűen az identitásának fontos része, meghatározza a személyiségét, a külvilág felé pedig személyes márkáját, reputációját, ismertségét. És persze, ne hagyjuk a végére: az egzisztenciáját is.

Amikor tehát mégis a váltás szükségességéről döntünk, bizony érdemes megfutni magunkkal a kötelező önismereti köröket, mielőtt az új irányt ténylegesen meghatározzuk.

Válasszunk kikötőt

A tudatos személyes márkaépítés első lépése, ezzel összhangban a karrierváltásé is, hogy tisztázzuk magunkban, mik is vagyunk, kik is vagyunk. Vizsgáljuk meg, melyek az értékrendünk legfontosabb pillérei, mi az identitásunk, honnan jövünk, hová tartunk, mikor lennénk elégedettek, nota bene, mikor lennénk boldogok.

Ezt az önismereti kalandozást kiváló kérdőívek, önkitöltős tesztek támogathatják, segítik, ugyanakkor mindez mégiscsak felkavaró, megterhelő, soknapos munka – persze azért nem sokéves analízis kiváltásáról beszélünk. Seneca ókori gondolkodó nyomán tudjuk, hogy semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart – tisztázott értékrend és megfogalmazott célok nélkül nem lehet jó döntést hozni a karrierváltásról sem.

Amiből főzünk

Ha ezzel megvagyunk, felvázolhatjuk, hogy egyáltalán milyen lehetőségeink jönnek szóba. Most már tudjuk, milyen célok elérésével lennénk boldogok, tudjuk, mik a szakmai identitásunk alapjai, vegyük tehát sorra azt is, mik az erősségeink, mik az eddigi eredményeink, mire tudunk támaszkodni, azaz hogy „miből főzünk”.

Ezek még mindig sokféle irányt tesznek lehetővé, de segítenek szűkíteni a kört, hogy milyen területekre fókuszáljunk egyáltalán. Nézzünk szembe a hiányosságainkkal, gyengeségeinkkel is, és gondoljuk végig, melyek közülük azok, amelyeket képesek vagyunk orvosolni, kedvezőtlen hatásukat csökkenteni, vagy éppenséggel melyek azok, amelyekkel együtt kell élnünk.

Ha mindezzel megvagyunk, írjuk össze, milyen karrierutak vannak még nyitva előttünk az adott élethelyzetben, a meglévő hátterünkkel. Fontos, hogy ennek mérlegelése őszinte „realitásáttekintéssel” párhuzamosan történjen, vagyis helyezzük el a kitűzött irányt a túl rózsaszín álmok, az ambiciózus, de elérhető célok és a kézenfekvő megoldások, könnyű lehetőségek skáláján.

Dizájngondolkodás

Sok HR-tanácsadó, szakértő hívja fel a figyelmet, hogy a formatervezéstől az üzleti világba egyre mélyebben beszűrődő, a folyamatokat és a szolgáltatásokat is átszabó „dizájngondolkodásos” megközelítés ma már a karriertervezésben is meghatározó, jól illeszkedő eszközrendszer lehet.

A módszer elméleti háttere, hogy minden megtett lépést érdemes tudatosan megtervezni. Magyarán a dizájngondolkodás alkalmas arra, hogy a lehető legtöbb megoldást, eljárást felvázoljuk, megvizsgáljuk, mérlegeljük. A kedvünk szerint eljátszhatunk a gondolattal, mi lenne, ha az A, és mi lenne, ha a B verzió mellett döntenénk.

Az eljárás azt is feltételezi, hogy minden döntési ponthoz begyűjtjük az elérhető információkat, sőt beszélgetéseket folytatunk, interjúkat készítünk a terület ismerőivel, művelőivel. Végigkérdezzük őket a kihívásokról, a szükséges skillekről, az adott piac működési elvéről, a kapcsolatrendszer szükségességéről és mindarról, amit jó lenne tudnunk, mielőtt belevágunk az új karrierút kitaposásába.

A dizájngondolkodás szellemében a következő „formatervezési” lépcső a prototípus elkészítése volna, melynek ugyancsak megvan a karriertervezési megfelelője. Lehet ugyanis kisebb lépésekben is haladni, sokszor ki lehet próbálni „kicsiben” egy-egy új szakterületet, lehet blogot indítani a témában, vagy önkéntesként besegíteni valakinek, aki ezzel foglalkozik, esetleg részmunkaidőben, hétvégén beleszagolni a levegőbe.

Hasonlóan az agilis projektmenedzsmenthez, itt is mód van arra, hogy az ember picit előreszaladjon, aztán módosítson, újratervezzen. Fontos mérlegelni, súlyozni a belső érzéseinket, mennyire lelkesít, mennyire vonz az új terület, mennyire tudjuk elképzelni magunkat benne hosszú távon.

Kedvencek felfuttatása

A karrierváltásnak gyakori, sikeres formája az is, amikor kedvtelés, hobbi növi ki magát valami komolyabb, önálló egzisztenciát létrehozó tevékenységgé, akár önálló vállalkozássá. Ilyenkor a korábbi karrierállomás felfogható inkubátorházként, amely lehetővé teszi a szükséges egzisztenciális biztonságot az óvatos kísérletezéshez, az új, már erősebb flow-érzetet kiváltó út megtalálásához.

Mert persze farizeusok volnánk, ha nem vennénk tudomást arról, hogy a karrierváltás sok-sok kísérletezéssel, próbálgatással bizony sok időt emészt fel az értékes, munkával tölthető éveinkből, és az anyagi biztonságot is meg kell teremteni hozzá. A védőháló nélküli elrugaszkodáshoz még nagyobb bátorság kell, de mindenképpen megéri, ha az új szakmai életút több boldogsággal kecsegtet.

Bőhm Kornél kríziskommunikációs tanácsadó, az Impact Works partnerének cikke a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg, melyben életciklusainkkal foglalkozunk. Keresse az újságosoknál, de meg is rendelheti. A koronavírus járvány-miatt e-könyvként is választhatja.

A szerző kríziskommunikációs könyvéről itt talál infókat.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.