Például könyvekkel, amelyekben a szereplők az elfogadás rögös útját járják végig.
A toleranciára nevelés a beszélgetéssel kezdődik. A felnőtt a maga által irányadónak vélt etikai és viselkedési normákat adja át tudatosan vagy tudattalanul a gyermekeinek. A normák között pedig, ha nem is leghangosabb szólamként, de jelen van a másik elfogadása mint emberi érték is.
A beszélgetéshez nagyszerű kiindulási pont egy jó könyv, amely nem válaszokat ad, hanem kérdéseket tesz fel, és olvasóját kérdezgeti arról, ő mit gondol a témáról. Legelőször érdemes azokhoz az olvasmányokhoz fordulnunk, amelyeket ismerünk, és gyermekkorunkban nagy hatással voltak ránk. A klasszikus magyar gyermekirodalomban számos olyan szöveggel találkozunk – közülük nagyon sok bekerült az általános iskolai tanulók olvasókönyveibe is –, amelyek a másik ember megismerésére, elfogadására ösztönöznek.
Éppen úgy viselkednek
A XX. század végének gyermek- és ifjúsági művei közül kiemelkednek Janikovszky Éva gyermekhangra komponált könyvei, amelyek a kiskamaszok és a szüleik közötti távolságra próbálnak rávilágítani; az író leggyakoribb eszköze a görbe tükör és a fanyar humor.
Lázár Ervin hősei – a kék lócsoda, a sétáló fenyőfa és a kiöregedett cirkuszi oroszlán – a Négyszögletű Kerek Erdőbe menekülnek, hogy megőrizzék egyéniségüket, másságukat a mindent és mindenkit egyformára nyíró hatalommal szemben. A meseregény legtöbbet feldolgozott A költői verseny című epizódjában Dömdödömnek kell ráébresztenie a díszes társaságot, hogy ők is éppen úgy viselkednek, amikor a másik alkotását kigúnyolják, mint azok, akik miatt az Erdőbe kellett menekülniük.
A magyar gyermekirodalom egyik legintoleránsabb szereplője kétségtelenül Süsü apja, aki képtelen elfogadni legkisebb fia sárkányhoz méltatlan, barátságos természetét, ezért kitagadja. A kifordított, ironizált népmeséből lett műmese hősével szimpatizáló olvasó szép lassan rájön, hogy a külsőnél fontosabbak a belső értékek, és mindenkinek helye van a világban. Csukás István hasonlóan izgalmas, a másságot, az egyéniséget és annak elfogadását középpontba állító történetei a Pom Pom meséi.
Sztereotip Malac megváltozik
Felmerül a kérdés: kell-e a gyermekkönyvnek direkt módon nevelnie? Évszázadokig egyértelmű volt, hogy a gyermekirodalom célja megtanítani a kis olvasót a helyes viselkedési szabályokra, normákra. Éppúgy, ahogy az anyuka arra nevelgeti gyermekét a homokozóban, hogy ne szórja játszópajtása szemébe a homokot.
Szerencsére az utóbbi évtizedekben, éppen Janikovszky Évának, Csukás Istvánnak és Lázár Ervinnek köszönhetően a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom kezdi elhagyni a didaktikusságot. Több olyan gyermekkönyv jelent meg nálunk, melyeknek célja a toleranciára nevelés ugyan, ám mindezt az irodalom eszközeivel teszi.
A holland gyerekek egyik kedvenc olvasmánya Max Velthuijs békasorozata, a Kikker, amelyből sajnos csak egy rész jelent meg magyarul: A béka és az idegen. Egy nap az erdei állatok nyugodt életét különös idegen felbukkanása zavarja meg: egy patkány ver sátrat az erdő szélén. Malac egyből tudni véli, hogy ez a büdös patkány csak a kárukra lehet, és a társaságot a jövevény ellen kezdi hangolni. Béka azonban nem tud ellenállni a kíváncsiságnak, és meglátogatja Patkányt. Az előítéletes gondolkodást szép lassan felváltja az el- és befogadás, kiderül, hogy Patkány jó fej, segítőkész és szórakoztató is, és amikor továbbindul, már Malac is sajnálja, hogy elhagyja őket.
Egy kövér kislány barátai
Szegedi Katalin Lenkája, valamint Davide Cali és Serge Bloch Az ellenség című könyve a Csimota kiadó toleranciasorozatában jelent meg. A sorozat deklarált célja, hogy párbeszédre hívja a gyerekeket a másságról, a másik ember elfogadásáról, a nagybetűs életről és elmúlásról, az emberiség sokszínűségéről. Mindezt mesei környezetben, nem ismeretterjesztő és okító céllal.
Mindkét könyv nagyon sok lehetőséget teremt a beszélgetésre, hiszen Lenka története egy kövér kislány kitaszítottságáról és barátra találásáról szól, Az ellenség pedig a háborúk eredetéről, oktalanságáról. És arról, mennyire nem ismerjük a másik lövészárokban üldögélő ember gondolatait, és miközben azt hisszük, hogy ő egészen más, bele sem gondolunk, milyen sok közös dolgunk lehetne.
Jó tudni, hogy egyre több, magyar nyelven is olvasható gyermekkönyv beszél arról, hogy van egy világ, ahol van helyük azoknak is, akiket kitaszítanak, ahol nem számít a testi fogyatékosság, mert a külsőnél sokkal fontosabbak a belső értékek. Hogy bár a kiközösítés, a sztereotípiákba ragadt, skatulyázó, intoleráns viselkedés elkeserítő, de a legreménytelenebb helyzetben is felbukkanhat valaki, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok.
Pompor Zoltán gyerekirodalmi szakértő
Ha érdekli, hogyan nevelhetünk toleranciára jó példákkal, olvassa el a WMN-en!
Ha most fizet elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20% kedvezményt kap vagy választhatja azt is, hogy ajándékba kapja a Pszichológia dióhéjban című könyvet.