„Szerintem anyu már nem is tud beszélni” – fogalmazta meg egy 15 éves fiú, miként éli meg, hogy az édesanyja állandóan az okostelefonján lóg, akkor is, amikor együtt vannak otthon. Sherry Turkle amerikai szociológus négy évvel ezelőtti, Reclaiming Conversation (A beszélgetés visszaszerzése) című könyvében több hasonló idézet mutatja, mennyire nehéz felnőttként uralkodni magunkon, megtartani a helyes egyensúlyt képernyőhasználat és társas kapcsolatok között, illetve hogy ezt a bizonytalanságot mennyire megsínylik a gyerekek (is).

Hatástalan hegyi beszédek

Tény, hogy a családi élet különösen érzékeny az állandó online létre, és egyre többen szenvednek a Turkle szavaival „társas magánynak” nevezett jelenségtől, amikor – akár az étkezőasztal mellett, akár a saját otthoni zugában – mindenki a telefonja képernyőjébe temetkezik. Ráadásul sok szülő komolyan aggódhat amiatt, hogy bár a modern eszközök segítségével könnyen tud kapcsolatba lépni a gyerekével, a gyereknek a kütyük hozzáférést kínálnak olyan világhoz, amelyről a felnőttek alig tudnak valamit. Olykor még „a családon belüli folyamatos kapcsolattartás kezelése is nehézségekbe ütközhet, hiszen a gyerekek afféle párhuzamos valóságban élnek a barátaikkal” – hívja fel a figyelmet Devorah Heitner amerikai médiaszakértő Képernyőtudatos család című, magyarul tavaly megjelent kötetében.

Ilyen körülmények között hogyan tudjuk felelősen alakítani gyermekeink kapcsolatát a modern technikával, egyszersmind megőrizni az élő családi kapcsolatokat? A gyerekek nem a „hegyi beszédekből” és tiltásokból, hanem a szülői mintákból tanulnak a legtöbbet – figyelmeztet Heitner. Éppen ezért minden szülőnek érdemes elgondolkodnia azon, hogy ő maga hogyan használja a telefonját, számítógépét. Pötyög-e üzeneteket, amikor ott van vele a gyereke? „Szabad-e” felvennie a telefont vacsora, közös étkezés közben – akár a „munkára” hivatkozva? Végső soron mit lát a gyerek: a felnőtt irányítja és használja a kütyüket, vagy inkább azok a szülőt?

Trükkös térhasználat

A felállított és tiszteletben tartott határok egyrészt felszabadítanak, másrészt mintát is adnak a gyerekeknek. Magyarán: ha fontos családi összejövetelen félretesszük a mobilunkat, (előbb-utóbb) a gyerekek is ezt fogják tenni. De annak is komoly hatása lehet, ha látják, hogy a szülő képes telefon nélkül menni mondjuk a játszótérre vagy hosszabb sétára. Arra mindenképpen érdemes ügyelni, hogy legalább a közös étkezések legyenek kütyümentesek – szögezi le Heitner.

Ezeket a pillanatokat mindenképpen meg kell(ene) őrizni a személyes kapcsolatoknak, a megosztás örömteli pillanatainak, a nyugodt beszélgetések terének. Természetesen ilyenkor is első a szülői önellenőrzés. Mi magunk kikapcsoljuk-e a telefonunkat vacsora alatt, odafigyelünk-e a másikra beszélgetés közben, felvesszük-e a másikkal a szemkontaktust, amíg hozzánk szól?

Érdekli, hogyan tudjuk megőrizni az élő családi kapcsolatokat? Olvassa tovább Illényi Balázs cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben a lelkileg egészséges nethasználattal foglalkozunk. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba, ahol Szondy Máté pszichológussal és Domonkos Katalin pedagógussal beszélgetünk digitális énünkről, a párkapcsolatunkról a neten, és a gyerekek nethasználatáról, többek között a netes zaklatásról. Jegyek és infó itt.