A közgazdászdiplomát szerző, majd marketingesként dolgozó Adorjányi Máriusz gondolt egyet, és 2004-ben egyéves OKJ-s szakácsképzést is elvégzett. Ezután kiment Londonba, ahol öt évig szakácskodott. „Sima chef de partie-ként (vonalszakács) dolgoztam, de elég nívós, francia stílust képviselő helyeken. Volt, ahol maga a séf is francia volt, ott különösen sokat tanultam. Ő gyakorlatilag lebontott atomjaimra, és felépített a saját képére. Innen ered minden, azt is ide vezetem vissza, hogy most a barbecue-ban elértem bizonyos sikereket.”

Egész világlátását, gasztronómiai ismereteit fenekestül forgatták fel a londoni évek. 2004-ben a gasztroforradalomnak még az előszelei sem látszottak Magyarországon. Adorjányi a Pilvaxban töltötte az 540 tanóráját, ami „a régi világnak volt az éppen bezáródni készülő kapuja”. Onnan került át egy másik világba, ahol valóban szakáccsá érett, valós, korszerű melegkonyhai szakismereteket szerzett.

A grill és a barbecue világába csak 2012 környékén kezdett alámerülni. „Szembejött egy angol nyelvű cikk a barbecue-ról, ami valamiért megragadta a figyelmemet. Bevillant, hogy ez valami oltári komoly dolog lehet. Így indult, és innentől ez egyenes út. Elkezdtem sütögetni magamnak, elindítottam a Nyárspolgár blogot, ami valamennyire formálta is a magyar gasztronómia egyik szegmensét.” Akkor még eszébe sem jutott, hogy ebből meg is lehetne élni, a barbecue szeretete motiválta.

Évi 30-40 kurzust vezet

Adorjányi Máriusz

Két fordulópontra emlékszik a negyvenes éveiben járó szakember, ami arra lökte, hogy mára sikeres üzletemberként is számon tartsák a barbecue-világban. Az egyik az volt, hogy megkeresett akkori grilleszköz-kereskedőket, hogy szívesen tesztelné a sütőiket, de ők nem voltak túl lelkesek. „Kicsit dafkéből kinéztem egy márkát, írtam a tulajdonosnak, egy hét után itt voltak az első sütők. Elkezdtük azt árulni, még mindig különösebb üzleti cél nélkül. Azt vettük észre, hogy egyre többre van igény. Elkezdtem félállásban ezzel foglalkozni.”

A másik ilyen fordulópont akkor történt, amikor saját magának akart behozni az USA-ból komolyabb méretű, akár kisebb rendezvényekre is alkalmas szmókert, azaz grillsütőt, ám az a vámmal, szállítással nagyon drága lett volna. Talált egy gyöngyösi céget, amelyik meg tudta csinálni a vágyott sütőt – aztán még egyet, még egyet. Elkezdtek az egésszel üzletszerűen foglalkozni, azóta minden évben van egy-két új termékük. Számos európai országon kívül eljutott a sütőjük Kanadába, Új-Zélandra, Ausztráliába is.

„Már húsz éve foglalkozom gasztronómiával, de nem tartom magam szakácsnak. A profi bokszoló is csak addig az, amíg versenyez. A szakács addig szakács, amíg minden nap bemegy a konyhára 14 órát gürizni, és konyhaszaga van. Ha leveszi a kötényt, már nem szakács többé. Én szakács voltam, erre nagyon büszke vagyok, ez alapozott meg mindent. Ma már nem vagyok az.” Azért még rengeteget süt sütőteszteken, sütőbemutatókon, vagy a cég Youtube-csatornája számára. Rendszeresen előáll receptúrákkal is, már csak azért is, mert évi 30-40 kurzust is vezet.

Úgy véli, üzleti sikereinek egyik kulcsa az ismeretterjesztés. Bemutatnak különböző szabadtéri sütési témákat, s azokat a termékeikkel hozzák közelebb a potenciális vevőkhöz. A másik fontos elem a megosztásra épülő üzleti stratégia. „Amikor 2004-ben elkezdtem szakácskodni, titkosak voltak a receptek, egy cetlin adta oda a séf a szósz leírását. Ma, ha egy kicsit tudsz keresgélni a Youtube-on, akármilyen konyhának a belső életébe beleláthatsz. Mi is mindent megosztunk, még a sütőink részleteit is felfedjük. Nem érdekel, ha valaki lemásolja, én azzal próbálok vásárlóközönséget építeni, hogy teljesen nyílt lapokkal játszom.”

Érdekli az ételfotós-foodstylist és a gasztronómus-tréner története is? Olvassa el Balla István teljes cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben az evés lélektanával foglalkozunk. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!

Ha most fizet elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20 % kedvezményt kap vagy ajándékba kaphat kétféle könyvet: a Most élj! címűt vagy a Mit tenne Freud?-ot.