Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A fogyókúrázók többsége hamar szembesül azzal, hogy bár a súlycsökkenés negatív energiamérleg következménye, a siker mégsem ennek az egyszerű matematikai képletnek a megértésén múlik. Az ételekhez és az evéshez fűződő érzelmeink a legmeghatározóbbak.
„Általában délután három óráig minden rendben megy, tudom tartani az étrendet, amit kitűzök magamnak. Aztán elég egy-egy feszültebb munkahelyi vagy magánéleti helyzet, és máris borul minden, elkezdek eszegetni, olyan ételekhez is nyúlok, amikhez a magas szénhidráttartalom miatt nem kéne, aztán elkeseredem, hogy ma sem fogok fogyni, sőt hízom. Ekkor már úgy érzem, úgyis mindegy, és folytatom az evést egészen estig” – panaszolja a 33 éves Emese.
„Úgy látszik, nekem a bűntudat érzése alapból ki van osztva. Ha nem diétázom, akkor azért van bűntudatom, ha pedig betartom a kalóriaszegény étrendet, akkor meg elhanyagolom a kapcsolataimat, s emiatt érzem magam bűnösnek. Különösen a szüleimet és a nagymamámat szoktam elkerülni, mert náluk mindig enni kell. Sokat. Sokfélét. És finomakat főznek, a kedvenceimet. Én is kívánom, de ha nem kóstolok meg mindent, amit sütöttek, főztek, akkor jönnek a szemrehányó megjegyzések. Na, akkor meg emiatt van bűntudatom. Sajnálom is őket, ők így mutatják ki a szeretetüket, hogyan utasíthatnám vissza?” – meséli a 27 éves Kinga.
Felnőtt pácienseimnél, akik evési zavarokkal vagy túlsúllyal küzdenek, azt tapasztalom, hogy az evés át van itatva sokféle érzéssel: nyugalommal, lázadással, szeretettel, haraggal, félelemmel, de nyújthat biztonságérzetet is. Vajon miért vált ki érzelmet az evés, vagy egy-egy étel? Miért vált ki evést egy-egy érzelem?
Egy étel ezer arca
Az evéshez alapvetően a nyugalom érzése kapcsolódik; a csecsemő nemcsak jóllakik, hanem megnyugszik és ellazul a táplálás során. Később is megmarad az evés nyugtató hatása, ez csak akkor probléma, ha az evés és az étel egész gyermekkorban és még felnőttkorban is az egyetlen, illetve a vezető önmegnyugtatási módszer, eszköz marad.
Ezzel el is érkeztünk az érzelmi evés fogalmához, ami röviden azt jelenti, hogy valaki akkor is eszik, ha szomorú, ha dühös, ha fél (szorong) valami miatt, de sokan örömükben is többet esznek. Ilyenkor az evéssel csökkentjük az érzelem okozta feszültséget, vagyis megnyugtatjuk magunkat. A túlevés kifejezője lehet még lázadásnak („végre azt csinálok, amit akarok, azt és annyit eszem, amit és amennyit akarok”), néha a szeretetet, a törődést hivatott pótolni („megjutalmazom, megvigasztalom magam”). De van, aki akkor is eszik, amikor úgy érzi, hogy védtelen, és igazságtalanság érte („bánatzsír”).
Az édesség öröme
Ez a sok különböző érzelem a felnövekedésünk során valahogy, valamikor összekapcsolódik az evéssel, vagy bizonyos ételekkel (többnyire édes és/vagy puha ételekkel). A legérzékenyebb időszak ebből a szempontból a gyermekkor, mert kicsi korunkban különösen fogékonyak vagyunk a szavak nélküli kommunikációra, a gesztusokra, az arckifejezésekre.
Ha a gyermek számára fontos személy úgy érzi, hogy „szegényke nem ehet vattacukrot, milyen rossz lehet így a gyermekkor”, akkor a gyerek ugyanezt fogja érezni: a vattacukor felértékelődik számára, érzelem kapcsolódik hozzá. Sokszor azt is látom, hogy a szülők, a családtagok úgy adnak édességet a gyereknek, hogy közben figyelik, kellőképpen örül-e neki. A gyerekek nagyon könnyen rezonálnak erre, és persze örülnek, mert minden gyerek arra vágyik, hogy elfogadják, és örömet okozzon azoknak, akiket szeret.
Sajnos gyakori látvány az is, hogy a zaklatott kisgyereket étel kínálásával, etetéssel nyugtatják meg a szülők, nagyszülők. Ez a gyakorlat megalapozza, hogy az evés önmegnyugtató eszközzé is váljon. A legtöbb túlsúlyos felnőtt ahhoz kér pszichológiai segítséget, hogy képes legyen evés nélkül, hatékonyan megküzdeni a feszültséget okozó élethelyzetekkel.
Az érzelmi inkontinencia
Ha evészavarral küzdünk, jellemző lehet ránk, hogy nehezen tudjuk megkülönböztetni és kifejezni az érzéseinket. Legtöbbünk általános feszültségként éli meg a negatív érzelmeket, csak hosszas gondolkodás után tudjuk megmondani, hogy dühöt, szomorúságot vagy éppen félelmet érzünk-e egy-egy számunkra érzelmileg nehéz szituációban.
A magas belső feszültséget nehezen viseljük, mielőbb csökkenteni szeretnénk, kiadni magunkból, megszüntetni, gyorsan megoldani a bizonytalan helyzeteket, vagyis az érzelmi inkontinencia problémájával is küzdünk.
Ugyanakkor az érzelmeinket nem tudjuk jól artikulálni, sem metakommunikációs csatornák révén, sem szavakkal. A valódi, biológiai éhség nélküli evés a bennünk keletkezett érzelmi feszültség gyors csökkentését szolgálja. Mivel negatív érzelmeinket nehezen fejezzük ki, és mutatjuk meg (elsősorban a másoknak megfelelés túlzott vágya miatt), ezért az evés közvetítő közegként funkcionál: meg lehet szabadulni a belső feszültségtől, anélkül, hogy azokat ténylegesen megfogalmaznánk.
Életmódváltás máshogy
Az evés persze sosem válhat teljesen érzelemmentessé, és alapvetően nyugtató, ellazító funkciója is jelen lehet úgy az ember életében, hogy emellett a testsúlya és az evéshez való viszonya egészséges és kiegyensúlyozott marad. Az érzelem és evés túl szoros kapcsolata viszont egyrészt akár kóros súlyfelesleghez is vezethet a túlfogyasztás miatt, másrészt csökkenti a személy megküzdési képességének színvonalát. Ennek következményeként az önképe negatívabbá válik, elkezd szorongani, majd fokozatosan elkerüli az olyan élethelyzeteket, amelyek feszültté teszik, és ezáltal többletfogyasztásra késztetik.
Azoknál az embereknél, akiknél megszűnik az érzelmi evés, azt tapasztalom, hogy nem lesz számukra annyira fontos a táplálkozás. Jó ételeket esznek, mértékkel, változatosan, jóízűen, megtisztelve önmagukat az evés körülményeivel. De már nem azon gondolkodnak egész nap, hogy mit fognak enni, vagy mit nem fognak megenni. Nem ragaszkodnak mereven ételekhez. A helyükre kerülnek az érzelmek, és a helyére kerül az evés is.
Legtöbbször pszichológiai tanácsadás segítségével változtatható meg a problémás viszony az evéshez. A falásrohamok csökkenése értelemszerűen súlyvesztéshez vezet, anélkül, hogy a személy bármilyen ételt vagy ételcsoportot megvonna magától, hiszen így már eleve kevesebb táplálékot fogyaszt. Ha ez a változás megtörténik, és az étel elveszíti kizárólagos örömszerző és önmegnyugtató szerepét, a visszahízás esélye csökken. Egyre több érintett ismeri fel, hogy az elhízás mögötti lelki tényezők feltérképezése elengedhetetlen a sikeres és tartós életmódváltáshoz.
Lukács Liza szakpszichológus
Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba március 13-án, ahol Lukács Liza és Kapitány-Fövény Máté szakpszichológusokkal beszélgetünk az ital- és ételfüggőségről. Jegyek és infók itt.
Lukács Liza Lenyelt vágyak című könyvét itt rendelheti meg.
Ha most fizet elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20 % kedvezményt kap vagy ajándékba kaphat háromféle könyvet: a Most élj! címűt vagy a Hogyan gyógyítsunk meg egy összetört szívet? címűt vagy a Mit tenne Freud?-ot.
