Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A haldokló kapcsolatoknak van egy végső pontjuk, amikortól kimondhatjuk, hogy tényleg vége. Hozzászokni a gondolathoz hosszabb folyamat. Az új helyzethez alkalmazkodás nélkülözhetetlen az egészséges pszichéhez és a következő kapcsolathoz.
A lélek regenerálódása a szakítás pillanatától kezdődik. A gyászreakció normális menete időbe telik. Muszáj meggyászolnunk az előző kapcsolatot ahhoz, hogy aztán ismét újra tudjunk kapcsolódni. Ez komoly lelki munka, amelynek vannak nehezebb és könnyebb szakaszai.
Nehezen tudjuk megbecsülni, mennyi ideig tart a szenvedés, és mikor leszünk képesek ismét érzelmileg jól funkcionálni. Azt tudjuk azonban, hogy amennyiben a „gyászév” letelte után sem sikerül jól lennünk, akkor valami félrecsúszott, és patológiás feldolgozásról beszélhetünk.
A fájdalom enyhítése
A gyászolónak, aki elkezdte az elvesztés feldolgozását, képesnek kell lennie alkalmazkodni a veszteséghez. Az első pillanattól kezdve „önkéntesek” – barátok, családtagok – segítenek, akik felkínálják a támogatásukat: tanácsokat adnak, ötletelnek, programokat szerveznek. A fájdalom enyhítése céljából bármilyen eszköz megengedett, ami a gyászoló számára komfortos.
Amikor azt mondjuk, hogy az idő majd segít, az pszichológiai értelmezésben azt jelenti, hogy enyhül a lelki fájdalom (amely szinte egyenértékű a fizikai fájdalommal). A kapcsolat vége értelmet nyer, helyére kerül a legtöbb emlék, ahogy a trauma is, az új tervek megvalósításához szükséges lendület pedig ismét megjelenik.
Hibák, amiket elkövethetünk
1. Kapcsolatból kapcsolatba
Az ilyen esetekre hiba alkalmazni a „kutyaharapást szőrivel” tapasztalatot, azaz hogy az alig kihűlt kapcsolatból másikba menekülünk. Ha valaki úgy gondolja, hogy kihagyhatja a gyászmunkát, nagyon téved, a későbbiekben még nagyobb lelki traumát okozhat magának. A fájdalom enyhítésére egy új partner legfeljebb egy ideig alkalmas.
Az a kapcsolat, amely bizonytalan érzelmi állapotra épül, nagy valószínűséggel tönkre fog menni, hiszen a két fél nem tud egymásnak kölcsönös és egyenlő bizalmat és emóciót adni. Az, aki a magány elkerülésére menekül másik partnerhez, arra sem adva magának esélyt, hogy megerősödjön, az új kapcsolatban kiszolgáltatottá válik, hiszen a másik féltől várja a megnyugtatást és a gyámolítást.
Valaminek vagy valakinek a pótszereként „használja” az új partnert, és ez lehetetlenné teszi, hogy megismerje a másikat a maga valójában. Emellett olyan irreális elvárást támaszt az új kapcsolattal szemben, amit nagyon nehéz kiszolgálni. Az ilyen kapcsolatok többnyire zátonyra is futnak. Jól működő új kapcsolathoz meggyászolt veszteségek és megfelelő önismeret szükséges.
Amit illik elmesélni
De a fájdalom enyhítésére sok lehetőség áll fenn. A gyászmunka és a lelki regenerálódás nem azt jelenti, hogy az élvezeteket meg kell tagadni, vagy hogy nem létesíthetünk intim kapcsolatokat. A hiba abban van, ha a másiktól várjuk el azt, amit nekünk kellene véghezvinnünk: lelki vigaszra találni, nem pedig elmenekülni előle.
Amennyiben újra belevágunk egy kapcsolatba, illik és ajánlatos elmesélni azt, hogy éppen mi zajlik velünk, bennünk. Nemcsak a másik védelmében, hanem a saját érdekünkben is. Az egyenlő viszonyok az őszinteséggel kezdődnek, és ha ezt nem tartjuk szem előtt, nemcsak a másiknak, hanem magunknak is fájdalmat okozhatunk.
2. Minden férfi/nő szemét!
Ha a fenti mondatot hallom a rendelőben, rögtön gyanakodni kezdek, hogy a velem szemben ülő elakadt valahol a kapcsolati traumák feldolgozásánál. Mások hibáztatása és a felelősségvállalás hiánya elég primitív (értsd: gyermeki korra jellemző) elhárító mechanizmus. A gyászmunka első szakaszaiban a düh kifejezetten üdvözlendő, hiszen része annak. Energiát ad, és segít helyretenni a hibákat.
A következő szakaszban azonban már szükség van a saját hibák, problémák belátására is. Az önismeret – legyünk tisztában saját működésünk előnyeivel és hátrányaival, és legyünk képesek változtatni rajtuk – a jövőbeni kapcsolataink alappillére.
Hogyan is kell jól csinálni?
Nem létezik recept arra, hogyan leljünk boldog párkapcsolatra. Van egy-két szabály, amit érdemes betartani ahhoz, hogy harmóniában éljünk a kapcsolatunkban. A kapcsolati érettségünket meghatározzák az előző viszonyaink, azok minősége és traumatizáltsága.
Érdemes foglalkozni velük, ha fejlődni akarunk, és nem mindig ugyanabba a hibába esni. Például ha valaki mindig csak azért létesít kapcsolatot, hogy ne legyen magányos, vagy azért keres társat, hogy gondoskodjanak róla, és sorolhatnánk a kapcsolódás tudatos és tudattalan mintázatait.
Több nagy ő
Szakítás után érdemes időt adni magunknak, akár segítséggel is megfejteni a saját mintáinkat, igényeinket. A kudarc elengedhetetlen része a próbálkozásoknak. Sokszor tapasztaljuk, hogy sikertelen párkapcsolat után elkerüljük az intimitás lehetőségét is. Félünk elköteleződni, rettegünk az újabb kudarctól. Ez egy darabig normális is, hiszen a sérülést ki kell heverni. Ha beleragadunk a félelembe, sosem tudjuk meg, mi történik a világunkon kívül. Ebben az esetben mindenképpen érdemes pszichológushoz fordulni.
Az életben, ahogy Popper Péter pszichológus is megjegyezte, több nagy ő létezik, hiszen mi is érlelődünk az idők során. Saját fejlődésünkkel változnak a kapcsolati igényeink is. A párkapcsolat pedig alkalmazkodást, rugalmasságot igényel. Ezeket érdemes gyakorolni mindaddig, amíg megérkezik az újabb igazi.
Faludi Viktória pszichológus
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
