Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Miért ciki egy férfinak, ha vannak feminin vonásai, és miért nem ciki egy nőnek, ha vannak maszkulin tulajdonságai? Ez a kérdés is felmerült a HVG EXTRA Pszichológia Szalon kerekasztal beszélgetésén, amelyet a magazin legfrissebb száma kapcsán rendeztek. Az esten ezen túl szó esett még férfipusziról, szégyenről és a szabad akaratból elvégzett vasalásról.
Mostanában egyre jobban meg vagyok zavarodva, mert úgy érzem, hogy vissza akarnak tolni minket, nőket a „kanapéra”, egy hagyományos szerepbe, és közben mindenért mi vagyunk a hibásak: hol azért, hogy nem szülünk eleget, hol azért, hogy szétmennek a házasságok – kezdte a beszélgetést az egyik résztvevő, Péterfy-Novák Éva az Átrium teltházas színháztermében. Az Egyasszony című önéletrajzi regényével a köztudatba 2014-be berobbant írónő ugyanakkor a saját életében nem panaszkodhat, hiszen – mint mondta – most, a negyedik házasságában végre megéli azt, hogy a férje (Péterfy Gergely író) kérés nélkül is hoz tejet és kenyeret. „Ezt nagyon élvezem, mivel így teljesen megvalósulhat az én szabadságom is – szabadon vasalhatok és főzhetek” – tette hozzá minden ironikus felhang nélkül.
A társadalmi szerepek visszarendeződésének általa tapasztalt jelenségét kutatói szempontból is megerősítette az est másik résztvevője, Szemán Dénes pszichológus. Bár hangsúlyozta, hogy egyetért Hadas Miklós szociológus állításával, miszerint hosszú távon a világban folyamatos emancipáció zajlik, ám a trend korántsem lineáris, és jelenleg ő is egyfajta visszarendeződést érzékel a férfiak részéről. Ennek okát elsősorban az identitásféltésben és a hatalomféltésben (ha más nem, a csoporthatalom féltésében) látja. Bár sokféleképpen meg lehet határozni a férfiasságot, a szakember szerint a legtöbbek számára az okozza a problémát, hogy férfiúi identitásuk arra épül: ők nem nők. Éppen ezért jelent akkora gondot bármiféle trauma vagy más, személyiségformáló hatás, mivel innen csak a feminin irányba lehetne elmozdulni, de arra nem szabad menni, hiszen „identitásvesztést” okozhat.
Ezért ciki a férfiaknak, ha nőiesebb tulajdonságok, jellemvonások jelennek meg náluk, míg a nők sokkal könnyebben él(het)nek együtt az esetleges maszkulin tulajdonságaikkal. Ami persze – vetette közbe Péterfy-Novák Éva – azt sugallja, mintha a nőiesség alantasabb, lebecsülendőbb vonás lenne. Tény, hogy míg ő megtehette, hogy könnyekkel gyászolja el a kapcsolatait („a második házasságom után napra pontosan két hónapig bőgtem”), ez a fajta érzelemnyilvánítás a férfiaknak – legalábbis a társadalmi normák szerint – aligha megengedett. Pedig ennek lennének előnyei, „csak hát közben kimutatjuk a sérülékenységünket, ami már nem fér bele az önképünkbe” – fűzte hozzá Szemán Dénes.
A tipikus (hegemón, uralkodó) férfi ilyenkor inkább úgynevezett maszkulin depresszióba esik, vagyis kiabál, agresszív lesz, inni kezd, és ezzel általában el is riasztja maga mellől azokat, akik a leginkább a segítségére lehetnének. A talán egyetlen őszinte emocionális megnyilvánulási lehetőség a férfiak számára – vélte a pszichológus –, ha nyer vagy veszít „a csapat”. E téren nemigen tágulnak a hagyományos társadalmi normák, és például az ölelés vagy a férfipuszi – legalábbis a kárpát-medencei kultúrkörben – továbbra is tabu.
A nők identitásának szabad megélését másféle terhek nehezítik a beszélgetőpartnerek szerint. Többségüket lefoglalja az iszonyú stressz és társadalmi nyomás, hogy valamiképpen összeegyeztessék a munkájukat és a családjukat, a karriervágyaikat és a gondoskodási ösztönüket. Szomorú, de legtöbbjükben fel sem merül, hogy ebben a küzdelemben a férfiak is a partnereik lehetnének; általában (idősebb) nőkben bíznának meg – jellemezte a helyzetet Péterfy-Novák Éva. Neki szerencséje volt, hogy élete fájdalmait – orvosi műhibából súlyos fogyatékossággal született kislányának, illetve egy bántalmazó kapcsolatban fogant és magzatként meghalt második gyermekének történetét – ki tudta írni magából. „Három hét töprengés után, egy hajnalon döntöttem úgy, hogy leírom a saját igazságomat, mert ugyan tudtam, hogy ezzel megbántok embereket, de rájöttem: nem annak kell szégyellni magát, aki elszenvedte ezeket, hanem annak, aki megcselekedte.”
A kérdések kapcsán merült fel, vajon miért élik meg olyan nehezen az érintettek az említett sztereotip nemi szerepeket (a nők karrier és család közti vergődést, a férfiak pedig az anyagi biztonság megteremtésének kényszerét). Nem csupán a társadalmi elvárások miatt, hanem sokszor azért is – vélekedtek a résztvevők –, mert, miközben kényszeresen meg akarnak felelni a szerepeiknek, nem veszik észre a választási lehetőségüket. Ebből a helyzetből kilépni persze nem könnyű, de nem is lehetetlen. Csak tudni kell – summázta az est üzenetét Pétrefy-Novák Éva –, hogy „a szabadság megéléséhez kell a legnagyobb bátorság”.
Olvassa Szemán Dénes és Péterfy Novák Éva cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, mely a nemek, a nőiesség, férfiasság témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most!
