Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Munka és tanulás helyett gyakran álmodozunk, ám ez nem a restség jele, hanem – mint idegtudományi felfedezések bizonyítják – agyunk természetes állapota. Túlzásba vinni azért több ok miatt sem ajánlott.
Tanárként gyakran tapasztaltam, milyen nehéz feladat volt fenntartani a diákjaim figyelmét. Pedig jómagam is elég sokat ültem az egyetemi padokban, és időnként nekem is nehéz volt a figyelmem fókuszában tartani egy-egy kevésbé izgalmas előadást. Gyakran komoly erőfeszítést kellett tennem, hogy újra és újra az előadóra és az előadás tartalmára figyeljek, különösen, ha sem a téma, sem az előadó stílusa nem kötött le igazán.
Vajon a kedves olvasó, miközben ezt a cikket olvassa, hányszor fog elkalandozni a gondolataiban? Elsőre bizonyára durva becslésnek hangzik: időnk 30-40 százalékát éber álmodozással töltjük, vagyis egy nyolcórás munkanap alatt körülbelül három órán át nem a munkavégzésre és a feladatainkra fókuszálunk, hanem a gondolataink egész máshol járnak. Nem túl jó hír ez a munkáltatóknak, de vajon leküzdhető-e ez a restség, és le kell-e egyáltalán küzdenünk?
Megküzdési stratégia
Az éber álmodozásnak lehetnek pozitív hatásai is az életünkre, még ha nem minden esetben előnyös is, ha hagyjuk magunkat révedezni. Mindennapi tapasztalat: ha olyan élethelyzetbe kerülünk, amikor sok stresszel kell megküzdenünk, akkor a figyelmünk könnyen elterelődik. Elfelejtünk megtenni olyan dolgokat, amik akár a mindennapi rutinunk részei: hogy éppen ma nekünk kell elhoznunk a gyereket az óvodából, vagy éppen nem emlékszünk, hová tettük le például az autónk kulcsát.
Ilyenkor kevésbé vagyunk képesek a környezetünkre figyelni, helyette sokkal inkább befelé irányul a figyelmünk, a megoldandó problémával kapcsolatos gondolatainkra és az érzelmeinkre. Ebben az értelemben tehát a nappali álmodozás megküzdési stratégiaként is értelmezhető, mely során elménk a probléma megoldására és az adott szituációhoz kapcsolódó érzelmek feldolgozására ösztönöz.
Újra és újra lélekben máshol
Az érzelmeknek a nappali álmodozás szempontjából nagyon fontos szerepük van. Az aktuális érzelmeink ugyanis jelentős mértékben meghatározzák, mire vagyunk képesek odafigyelni. Ha erős érzelmi előfeszítettségben vagyunk családi, munkahelyi problémák miatt, azok nagyon is helyet követelnek maguknak a gondolatainkban.
Vegyünk egy egyszerű példát: konfliktusba kerülök a főnökömmel egy munkahelyi vita során, bántó hangnemben beszél velem, netán olyasmiért hibáztat, amiről nem, vagy csak részben tehetek. A megbeszélés után hazamegyek és röviden elmesélem történteket a feleségemnek, de valójában egész este foglalkoztat a probléma. Elfelejtem megnézni a gyerek házi feladatát, a lehető legrövidebb mesét olvasom fektetéskor, mert lélekben még mindig az irodában vagyok.
Valójában mi is történik ilyenkor? Általában újra és újra lejátsszuk magunkban a konfliktust, újra átéljük, és gyakran át is értékeljük a szituációhoz kapcsolódó érzelmeinket és gondolatainkat. Elképzeljük, mi lett volna, ha másként viselkedünk az adott helyzetben, mondjuk, erélyesebben visszaszólunk, vagy jobban megindokoljuk a véleményünket.
Nos, mindez fontos része lehet annak, hogy érzelmileg megküzdjünk egy-egy helyzettel, átélhetjük a dühöt, amit esetleg valós szituációban nem tartottunk bölcs dolognak kimutatni, esetleg új stratégiákat fedezhetünk fel annak megoldására, hogyan reagáljunk hasonló szituációban.
Persze a nappali álmodozás tárgya a legtöbb esetben nem feltétlenül olyan eseményekhez kapcsolódik, amelyek szélsőséges érzelmeket mozgatnak meg bennünk. Álmodozhatunk a kedvesünkről, a nyári szabadságról, új házról vagy autóról, amit majd szeretnénk megvásárolni, és így tovább.
Az alapértelmezett üzemmódú hálózat
Valójában képtelenség, hogy agyunk folyamatosan „munka üzemmódban” legyen. Az idegtudomány egyik népszerű, bár máig sem egészen tisztázott felfedezése az úgynevezett „alapértelmezett üzemmódú hálózat” (default mode network), ami azt a kérdést veti fel, hogy a nappali ábrándozás agyunk természetes állapota lehet. Bizonyos agyterületek – többek között a középső frontális és a hátsó cinguláris kéreg – akkor aktiválódnak, amikor éberen álmodozunk (angolul: mind-wandering).
Az aktivitás csökken, amikor konkrét feladat elvégzésére fókuszálunk. Ez a hálózat tehát több agyterület együttes aktivációján alapul, és akkor lép működésbe, amikor ébren vagyunk, de éppen pihenünk, vagyis nem végzünk komoly mentális erőfeszítést. Úgy tűnik, egészen természetesen dolog, hogy elménk olyan gondolatokat pásztáz „szabadidejében”, ami számunkra fontos, amihez érzelmileg kötődünk.
Sajnos van azért kevésbé jó hír is a nappali álmodozással kapcsolatban. Érdemes a szabadon kószáló elménket egy idő után megregulázni, ugyanis a kutatások azt is kimutatták, hogy az „alapértelmezett üzemmódú hálózat” magas aktivitása érzelmi és szorongásos problémákat, kapcsolódó tüneteket is jelezhet.
Meditációs technikák
A fókuszált figyelem fenntartásának fejlesztése akár jótékony hatású is lehet e tünetek kezelésére. Az utóbbi években több vizsgálat is arra az eredményre jutott (így az izraeli Aviva Berkovich-Ohanáé), hogy olyan meditációs technikák rendszeres gyakorlása, amelyek az elmerengést gátolják és hosszan tartó figyelmi fókuszt követelnek – például az úgynevezett mindfulness vagy más néven éberségmeditáció – jelentős mértékben csökkentik az „alapértelmezett üzemmódhoz” kapcsolódó agyterületek aktivitását. Részben ezeknek a kutatásoknak köszönhetően a mindfulness meditációt sikerrel alkalmazzák a stresszel és a negatív érzelmekkel való megküzdésben is.
Harmat László pszichológus
Érdekli, hogyan álmodoznak mások? Olvassa el cikkünk szubjektív párját a wmn.hu-n!
