Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A filozófia nagy kérdése, hogy kik vagyunk, immár kiegészül azzal, hogy kikkel állunk kapcsolatban. Évmilliók óta élünk hálózatokban. Viszonyainkba ágyazottságunk azt jelenti, hogy együtt kell működnünk társainkkal, és bár befolyásolnak bennünket, mi is befolyásoljuk őket.
A mitológia szerint magát Pallasz Athénét hívta ki versenyre a szövőművészetéről messze földön híres Arakhné. Amikor az istennő látta, hogy Arakhné nem átallja édesapjának, a nőcsábász Zeusznak az ágyjeleneteit megszőni, haragjában pókká változtatta a vakmerő asszonyt.
Viszonyaink – a láthatók és a rejtettek – emberemlékezet óta központi szerepet töltenek be életünkben. Nem véletlen, hogy a WikiHow weboldalon is a legtöbb írás a kapcsolatokról szól. A kapcsolatteremtés vágya genetikai örökség is: azok az elődeink maradtak életben és szaporodhattak nagyobb valószínűséggel, akik hálózatszerű kapcsolatban éltek – ezzel növelve a táplálék megszerzésének, a támadók visszaverésének az esélyét.
Hálóvá tett viszonyaink
A többiekre gyakorolt hatásunk nem ér véget a közvetlen közelünkben élőknél, ismerőseinknél. Hatunk rájuk, ők is az ismerőseikre, s tetteik azokat is befolyásolhatják, akikkel mi magunk sohasem találkoztunk. Hálózatban hízunk és fogyunk, s hogy milyen a közérzetünk, mekkora a fizetésünk, a lázunk, miről és hogyan értesülünk, kire szavazunk, kibe leszünk szerelmesek – mindez nagyban függ kapcsolataink jellegétől.
Márpedig ha társas beágyazottságunk ekkora hatást gyakorol ránk, és ha közeli-távoli ismerőseink befolyásolhatnak bennünket, akkor nem is olyan autonómok a döntéseink. Másrészt viszont így – viszonyaink révén – meg is haladhatjuk önmagunkat és korlátainkat: Az agy is létrehoz olyan folyamatokat, amilyeneket az egyes neuronok soha, a társas hálózatok is képesek sok olyan dologra, amilyenre önmagában egyetlen személy nem.
A híd szerepében
Önmagunk megértéséhez meg kell értenünk a kapcsolatainkat és a körülöttünk lévő hálózatokat is. Élethosszig tartó vagy rövid, mély vagy felszínes, személytelen vagy személyes: a viszony meghatározása mindig rajtunk áll. Ahogy az is, milyen a hálózatunk szerkezete: hogyan szőjük, hány ismerősünket mutatjuk be egymásnak.
Ha sokat, akkor valószínűleg mélyebben vagyunk beágyazódva kapcsolatrendszerünkbe. Akinek több csoportból vannak olyan ismerősei, akik nem ismerik egymást, azok leginkább a híd szerepét töltik be az egyes csoportok között. Ha ismerőseinknek több kapcsolatuk van, mi magunk kevesebb lépésben érhetjük el a hálózat bármely tagját, tehát a közép felé sodródunk, a központban pedig aktívabban terjesztjük a kapcsolatokkal közvetített hatásokat.
Esély a boldogságra
Ha barátainknak több barátjuk van, akkor nagyobb az esélyünk a boldogságra. Elképzelhetnénk, hogy aki boldogabb, jobban vonzza a közkedvelt embereket. Ebben az esetben a boldogság alakítaná a hálózatot, s nem fordítva. Ám a hálózat időbeli változásának vizsgálatából az derül ki, hogy a boldog emberek nem gravitálnak a központ felé. A kiterjedt társas kapcsolatok boldoggá tehetik ugyan az embert, de maga a boldogság nem növeli társas kötelékeink számát. Aki a központba kerül, boldogabb lesz, fordítva azonban nem igaz.
Viszonyrendszerünk nem minden jellemzőjének és funkciójának vagyunk tudatában, így azokat irányítani sem tudjuk. Ám megérthetjük őket, ha nemcsak az egyéneket vizsgáljuk, hanem a csoport egészének szerkezetét is. A kapcsolati hálókban folytatott élet nyereséggel kecsegtet, de távolról sem mindenki részesül ebből egyenlő eséllyel. A társas viszony egy hálózatkutatási metafora szerint olyan, mint a közerdő: mindannyian hasznot húzunk belőle, ugyanakkor közös befektetésekre is szükség van, hogy működjön és termékeny maradjon.
Bár a társas hálózatok egyetemes emberi jelenségek, magától értetődőnek mégsem tekinthetjük őket. Kísérletek bizonyítják, hogy inkább adunk ajándékot olyan barátnak, aki sosem viszonozza, mint olyan idegennek, akitől viszonzás várható. Adakozunk ugyanis a hálózat fenntartásáért, magának a hálózatnak tulajdonítunk értéket. Vagyis nem a barátnak adunk ajándékot, hanem a barátságnak. A nagylelkűség még jobban összefűzi a hálózatot, miközben maga a hálózat is a nagylelkűség terjedése érdekében működik.
A holdanya is szőtt
Már az ősi társadalmakban is megnyilvánult a hálók és a hálózatok tisztelete. A guatemalai kultúrában a szövés nemcsak kenyérkereset és kézimunka, hanem részvétel is a teremtésben: a maják főistene, a holdanya Ixchel az első nő, aki az idők kezdetekor szőni kezdett. A mítoszok régóta rokonítják a szálak szövögetését a sors alakításával, míg a társas hálózatok tudományos vizsgálata alig nyolcvan éve kezdődött a szociometria kialakulásával. Ez a módszertan tárja fel a lehatárolt kiscsoportokban lévő rokonszenv-ellenszenv kapcsolatokat, és írja le az így megmutatkozó társas alakzatokat. A később kialakuló kapcsolatháló-elemzés már több mint módszertan, de még mindig kevesebb, mint paradigma.
Bárhonnan hozzáférhető kapcsolatok
Mivel egy emberi kapcsolat számtalan változóval jellemezhető, drámai egyszerűsítésre van szükség a hálózat teljes megértéséhez. Amikor a kutató fontosnak ítéli a kapcsolatot a hálózat két tagja között, egyetlen vonallal köti össze őket. Cserébe, a hétköznapi szerveződési szinteket meghaladó modelleket ad a hálózati gondolkodás. A globalizáció és a digitális információáramlás korában a hálózatkutatók korábban elképzelhetetlen mennyiségű elemet vizsgálhatnak.
A digitális adatok tömegéből a rendszer eddig ismeretlen vonásai rajzolódnak ki, s már nem csak a kutatók érdeklődését kötik le. Egy közösségi oldalra való regisztrációval hozzájárulunk saját online viszonyaink megosztásához, ezzel együtt betekintést nyerünk ismerőseink kapcsolathálóiba is, s láthatjuk, kit hogyan érünk el. Az okostelefonoknak köszönhetően pedig bárhonnan hozzáférhetünk webes networkjeinkhez. S bár szembe kell néznünk azzal, hogy egyik-másik kapcsolatrendszerünk „ki van terítve”, vagyis a világon bárhonnan hozzáférhető és elemezhető, viszonzásképpen a rendszer előttünk is felfedi magát.
Hatlépésnyi távolság
Már az ókorban is dokumentált kapcsolatok tömege állt rendelkezésre, de a hozzáférés sokkal nehezebb volt, mint ma. A társadalmi hálózatok kutatásának egyik izgalmas vonatkozása a nagy közérdeklődés, a jelentős médiareflexió és a közösségi alkalmazásoknak az infokommunikációs eszköztár terjedésével együtt növekvő népszerűsége: nevezzük ezt hálózattudatnak.
Nincs új a nap alatt: a kínai civilizációt meghatározó kuanhszi – tradicionális kifejezés a komplex rendszerre, amely gazdasági, politikai, társadalmi értelemben egyének és kisebb csoportok közötti hálózatokat is jelent – szintén csoportreflexióból táplálkozik.
A hálózattudatból fakadó mintázatok elterjedése visszahat magára a rendszerre. Az egész – amely több, mint a részeinek összessége – kutatásakor önmagát keresi a társadalom, s miközben feltárulkozik az egyes emberről, adott esetben a kapcsolatairól szóló részlet, hálózati műveleteivel az egyén is tudást nyer a rendszerről. Hatlépésnyi távolságot emleget a természet- és a társadalomtudomány is a globális kapcsolatrendszerről szólván.
Növekvő pletykakutatások
Kapcsolataink rendszerének egyre több jellemzője lesz mérhető, de még mindig van, ami rejtőzködik. Ilyen dinamikus rendszerjellemző a pletyka is, amelynek hatása azonban mérhető, nemcsak a kisebb településeken, de a nagyobb vállalatoknál is. A látható viszonyok besorolása régóta zajlik: beszélünk például erős és gyenge, formális és informális, vertikális és horizontális kapcsolatokról, fentről irányított és önszerveződő hálózatokról.
Szerencsére egyre többet tudunk meg a láthatatlan, informális hálózatokról is. Európában például groningeni, londoni és manchesteri kutatók készítettek olyan, a szervezeti pletykára vonatkozó esettanulmányokat, amelyek eredményei több ponton is átfedést mutatnak a magyarországi helyzettel.
Annyi már ma is látszik, hogy a pletyka hozzájárul az ismeretekhez és az összehasonlításhoz (mert megelőzi a formális tájékoztatást, még akkor is, ha a késést nem indokolja az információ érzékenysége), segít a rangsorolásban, megmutatja a rejtett hierarchiákat, döntéstámogató funkcióval bír, és nagy szerepe van a feszültség levezetésében. Nem is beszélve arról, hogy a hivatalos kommunikációtól idegen tartalmak kizárólag pletyka útján terjedhetnek (belső hatalmi harcok, szerelmi viszonyok, fizetések, elbocsátások stb.).
A pletykakutatások számának növekedését (gyakran a frissen kinevezett vezető rendeli meg, hogy minél gyorsabban megértse és uralja a belső viszonyokat) az indokolja, hogy a belső kommunikáció informális vetületének ismerete, kézben tartása számos, kézzelfogható előnnyel jár. Csökken a fluktuáció, növekszik a szervezeti önismeret és a lojalitás, javul a légkör, fejlődhetnek a belső kooperációk, a partnerségek, az alulról szerveződő innováció és a tudásmegosztás, erősödik a bevonás és a belső márkaépítés.
Híres csomópontok
Mindig is voltak, akik különösen sokat tudtak a kapcsolatokról, és alkalmazták is ezt a tudást. A társaság lelkének lenni különleges rang – a csomópontok kulturális értéke felbecsülhetetlen. Ma még kevés adatunk van arról, milyen indíttatások hajtják a „társaság lelkét” köreinek létrehozására, fenntartására. Karizma, idő, pénz – mindez szükséges, de nem elégséges, kell belső elhivatottság, és kell a köré szerveződő, általa meghívott kör egyetértése is.
A rendhagyóan sok és egyben sokféle kapcsolatot ápoló, csomópontként funkcionáló emberek között jócskán akad művelt és tehetős. Mégsem ez a legjellegzetesebb ismérvük, hanem hálózatalakítási tényezőik: teherbíró-képesség és kapcsolatápolási készség, az átlagosnál nagyobb érdeklődés és kíváncsiság, tolerancia, verbális alkalmasság. A csomópontok nagy része „mindenkivel szót ért”.
Ilyen volt a magyar salonniére-ek közül például Cecil mama – Polacsek vasútmérnök felesége, Polányi Károly, Mihály és Laura édesanyja –, akinek a szalonjában Karinthy Frigyes beszélgetett Pólya Györggyel, Liebermann Leó vegyész Ady Endrével, Jászai Mari a fiziológiaprofesszor Tangl Ferenccel, de megfordult nála Jászi Oszkár, Lukács György, Szabó Ervin is. Purjesz Olga kolozsvári szalonja Adyt, Bartókot, Dohnányit, Móriczot, Hunyady Sándort látta vendégül. Csekonics Jánosné szalonjáról pedig, ahol „még a nők is a politikáról vitatkoztak”, Mikszáth is megemlékezik.
Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
