Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Mennyire jellemző a „tünetváltás”, legyen szó alkoholizmusról, drogfüggésről vagy bármilyen más kóros szenvedélyről? És hogy lehet belőle kigyógyulni? Rácz József addiktológus, egyetemi tanár cikke.
Felépülő alkoholfüggők egyes csoportjainál megfigyelték, hogy más függőségek alakulnak ki. Ilyen a munkaalkoholizmus vagy a futásfüggőség. Ismertem egy 60-as évei elején járó, felépült alkoholfüggő férfit, akinél futásfüggés alakult ki. Addig nem érezte kiegyensúlyozottnak magát, amíg le nem futott naponta több tucat kilométert. Egy idő után rájött, hogy a futás ugyanolyan szerepet kezd játszani az életében, mint korábban az alkohol. Kialakult valamiféle tolerancia, ami miatt emelni kellett a napi futásadagját.
Ahogy korábban az alkoholnál is megtette, megpróbálkozott kontrollálni a „teljesítményét”: itt előre eldöntötte, hány kilométert fog futni, és a hétvégét inkább a családjával tölti, nem magányosan a futással. Azonban – ahogy az ivásnál is történt – többet teljesített a tervezettnél, és hiába lettek volna más, személyes ügyei, inkább futott. Felismerte azt is, hogy a futással az intim, személyes helyzetek elől menekül. Mindez odáig fajult, hogy az ország, majd pedig a környező országok nagyobb városaiban is futott, már naponta többször, de ez sem hozott megnyugvást.
A Névtelen Alkoholisták önsegítő csoportjának tagjaként a találkozókon elmondta ezt a problémáját, és így tudott vele megküzdeni. Ugyanazt az utat járta végig, mint az alkohollal. Ez az út pedig a futás és ezzel kapcsolatban az életvezetése feletti kontrollvesztés beismerését jelentette, majd pedig végighaladt a 12 lépéses programon, immár a futást állítva a középpontjába.
Sokszor nem ilyen feltűnő a „szenvedélyváltás”. Ha egy alkohol- vagy drogfüggőből munkamániás lesz, azt elismeri, sőt jutalmazza a környezete. A kemény munka társadalmi presztízst jelent: „tisztes addikció” – szokták mondani róla. Csak önismereti munkával vagy segítő csoporttól kapott visszajelzésekből jöhet rá valaki, hogy valójában nem szorgos munkavégzésről van szó, hanem munkaalkoholizmusról. A „munka” jó ok és ürügy arra, hogy elkerüljük a személyes bekapcsolódást igénylő helyzeteket; hogy kontrollálható világba húzódjunk vissza a mindennapok problémái elől. Amint felismeri valaki ezeket a „tüneteket”, máris könnyebb változtatnia a viselkedésén.
Körkörös kényszerek
A szenvedélyváltás nem mindig ilyen egyirányú folyamat. Lehet körkörös, egy-egy szenvedélybetegség vagy függőségi állapot elmúlhat, egy másik megjelenhet, majd a folyamat újraindulhat. Az egyik betegem 32 éves heroinfüggő férfi volt. A gyógyulási fázisban gyógyszerfüggőség alakult ki, valamint két viselkedési függőség. Az egyik a kóros vásárlás volt: napi több ezer forintért vett olyan tárgyakat, amelyekre semmi szüksége sem volt, és a vásárlást szinte azonnal meg is bánta. Az impulzív vásárlási rohamai okozta rossz érzések újabb vásárlási szándékot váltottak ki.
E kényszer mellett egy másik szenvedély is kialakult: a szexaddikció. Leküzdhetetlen késztetést érzett arra, hogy peep show-kba járjon, és ott önkielégítést végezzen. És tudta, hogy otthon várja a felesége, akivel – elmondása szerint – jó volt a szex. Ez kettős bűntudatot alakított ki nála: egyrészt a peep show-beli önkielégítés miatt, másrészt pedig azért, mert mindezt a felesége megcsalásaként élte meg. Az impulzív késztetés – elrohanni a peep show-ba – leküzdhetetlennek bizonyult. Néha megpróbálta a vásárlással kompenzálni, vagy nagyobb mennyiségű gyógyszert bevenni: vissza-visszatért a gyógyszerfüggősége, sőt a heroinfüggősége is. Hiába alakult ki nála „belátás”, hogy amit tesz, azzal árt magának is, a feleségének és a gyerekeinek is, ez nem volt elég.
Hosszabb terápiás munka kezdődött el, ahol ezek a függőségek változatos formában és kombinációkban jelentek meg. Végül, a tünetek csökkenésével a páciens kilépett a terápiás helyzetből, de nem vagyok nyugodt afelől, hogy ténylegesen meggyógyult. Persze, mondhatjuk, hogy a heroinfüggőségnél a vásárlási kényszer, de még a szexaddikció is jobb. Igen, legalábbis a társadalom számára, de nem biztos, hogy az érintett személy számára is. Lehet, hogy a társadalmilag jobban elfogadott, kevésbé stigmatizált, vagy éppen elrejthetőbb szenvedélyek és függőségek ugyanolyan problémákat okoznak, mint a „hagyományos” kémiai függőségek.
Spicces jó fejek, nagyvilági szexfüggők
Ezért jelent meg a szakirodalomban az a nézet, hogy létezik addikciós személyiség. Alan R. Lang amerikai szakember 1983-as könyve olyan személyiségtípust írt le, amelyik hajlamosít mindenféle addikci
óra, és ha az egyikből „kigyógyul”, akkor másik jelenik meg. Az ilyen személy nem képes a vágyait késleltetett formában kielégíteni, impulzív viselkedéseit pedig nem képes kontrollálni. Olyan körfolyamatot látunk, amikor valamilyen – más számára jelentéktelen – bántás, narcisztikus sérelem hatására alakul ki az impulzív viselkedés. Ez a szenvedély vagy a függőségi magatartás kirobbanását jelenti, ami után bűntudat és lelkifurdalás következik, melyek önmagukban is képesek a szenvedély vagy a függőség fenntartására, hiszen olyankor ezek a rossz érzések csökkennek.
Az ilyen emberek félnek a visszautasítástól, mások negatív véleményétől, ezért is keresnek valamilyen – a hitük szerint – vonzó viselkedést, hogy kivívják a társaik elismerését. Ők lesznek a „spicces jó fejek”, a „tisztes munkaalkoholisták”, a „nagyvilági szexfüggők”. Ha ilyen személyiségtípust feltételezünk, akkor a gyógyítás nem irányulhat egy-egy szenvedély kezelésére, hiszen ha a személyiség nem változik, a szenvedélyek és a függőségek iránti vágyódás sem változik.
Képesnek lenni a változásra
Más szakemberek, sőt felépült szenvedélybetegek viszont azt tartják, hogy az addikciós személyiség feltételezése csak arra jó, hogy egyes embereknél csökkentsük azt a felelősséget, amit a szenvedélyük vagy a függőségük jelent. Nem ők a felelősek, nem ők a hibásak, hanem így születtek. A vitát nehéz eldönteni.
De akár létezik ilyen személyiség, akár nem, a szenvedélybetegségek kezelése során a felelősség, a „képes vagyok a változásra” motivációjával mindig foglalkoznunk kell. Ha az adott személy képes reálisan felfogni a környezetétől érkező jelzéseket, ha a gondolkodását nem befolyásolják olyan hiedelmek, amelyek egy-egy szenvedélyt vagy függőséget vonzó színben tüntetnek fel – például, amitől az élete „izgalmasabb” vagy ő maga „érdekesebb” lesz –, akkor képes lesz kontrollálni élettevékenységeit. Így megszakíthatja a függőségek egymást követő láncolatát, megszabadulhat kóros szenvedélyeitől.
Rácz József cikkéhez hasonló témáról – a függőségről, a szenvedélyről – itt olvashat. Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely az időhöz: múltunkhoz, jelenünkhöz és jövőnkhöz való viszonyunkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a Mindfulness-kalauz című könyvvel. Aktuális számunkat meg is rendelheti.
