Pszichológia magazin HVG Extra Pszichológia 2016. október. 08. 15:00

Picassóval bifsztekezett "a magyar Van Gogh"

Pál István festő alig ismert a nagyközönség előtt, leginkább azért, mert elmegyógyintézetekben tengette élete nagy részét, ahol barátja, Füst Milán író látogatta és támogatta. Különösen érzelmes barátságukról szól egy a napokban megnyílt kiállítás.

Egyetlen véletlennek köszönhető, hogy évekig tartó hallgatás után ismét felbukkant Pál István festő neve. Tavaly nyílt meg a Füst Milán író és felesége műgyűjteményét bemutató kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), s ennek hozadékaként Füst kéziratos hagyatékából előkerült az ő és Pál István 1911 és 1942 között folytatott levelezése. Ez keltette fel Szilágyi Judit Füst Milán-szakértő, PIM-munkatárs figyelmét, és így jutott el egyebek mellett az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményébe, ahol 18 Pál István-képet őriznek, köztük legjelentősebb műveinek egyikét, Az angyalföldi elmegyógyintézet társalgójában billiárdozók címűt. A budapesti gyűjteményben most kiállítás mutatja be a két művész barátságát.

A Kolozsváron született Pál István munkásságában sok a fehér folt, ami egyebek mellett annak tulajdonítató, hogy életének nagy részét elmegyógyászati intézményekben töltötte. Bár képzett festő volt – tanult Ferenczy Károlynál, részt vett a nagybányai művésztelep életében, megjárta Párizst –, mégsem tartozott az első vonalbeliek közé. Expresszív, kubista hangulatú képei itt-ott Cézanne hatását mutatják, legerőteljesebbek az elmegyógyintézetekben készült portréi és életképei. „Élettörténete nem csupán a füsti relációban érdekes, hanem a kor elmegyógyászati kórdokumentumaként is”– magyarázza Perenyei Monika művészettörténész, a művészeti gyűjtemény vezetője.

Sorsközösség

Pál és Füst – akkor még Pollák és Fürst – barátsága a felnőttkor küszöbén kezdődött. A gimnázium utolsó évében kerültek a Barcsay utcai főgimnáziumba (jelenleg Madách Imre Gimnázium), ahol egyszerre érettségiztek. Mindketten 1888-ban születtek, zsidó családban, később mindketten a Nyugat és a modern művészetek vonzásában váltak művésszé, sorsuk pedig abban is közelít egymáshoz, hogy szinte egész életükben pszichés problémákkal küzdöttek. Pál bontakozó festői pályáját igen hamar derékba törte a betegsége: már húszas éveiben öngyilkossági kísérlete és búskomorsága miatt szanatóriumban kezelték, később a kórlapján a skizofrénia szerepelt. Füst Milánt depressziók gyötörték, amit akkoriban neurózisként diagnosztizáltak: betegségét németországi szanatóriumban kúrálta.

A híres biliárdozók
MTA Pszichiátriai Gyűjtemény

Füst Milán negyven éven át írt naplót, amelyben többször megemlíti a barátját. És mivel pedánsan dokumentált és őrzött mindent, ami a saját életművéhez köthető, közel harminc levél maradt fenn a levelezésükből: értelemszerűen olyanok, amelyeket Pál, esetenként a festő hozzátartozói írtak neki. S hogy mi derül ki belőlük? Szilágyi Judit elmondása szerint Pál egyebek mellett beszámol az utazásairól, arról, hogy milyen kiállításra készül, és igyekszik rábeszélni a barátját, üljön neki modellt, ami végül nem történt meg.

Homoszexuális vonzalom?

Füst Milán jól ismerte a lélek rezdüléseit, ő vette észre barátján a téveszmék elhatalmasodását. 1920-ban ő kísérte be a lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézetbe. A festő néhányszor visszatért a civil életbe, 1925-ben például tagja lett az öt számot megélt aradi avantgárd Periszkop című folyóiratnak, ám a szerkesztőségi pénzt ellopva Budapestre távozott.

1929-től kezdve viszont - kis szünetekkel - haláláig a lipótmezei és az angyalföldi (ma Nyírő Gyula Kórház) elmegyógyintézetben élt. Több ismert festő társaságába került, a betegek között volt több-kevesebb ideig Nemes-Lamperth József, Gulácsy Lajos, Zórád Géza. Innentől kezdve levelei fő témája az intézményi hétköznapok, gyakran ír arról, hogy pénzszűkében van, és jól jönne egy doboz cigaretta vagy festék – ezeket és más tárgyi kívánságait Füst igyekezett kielégíteni. Hogy Füstben az együttérzés, a szánalom vagy a mély baráti érzés munkálkodott, nem lehet tudni, hiszen az ő levelei nem maradtak fent. Pál minden esetre az egyik levelében így fogalmazott: „Rajtad kívül nincs barátom”. Ezt kiegészíthetnénk azzal, hogy hozzátartozója se igen, felesége, a német Martha Binder hamar elvált ugyanis tőle, gyerekeik nem születtek.

A Két akt
MTA Pszichiátriai Gyűjtemény
Pál István Füst Milánhoz fűződő, évtizedeken át tartó, meglehetős homállyal fedett kapcsolata a nemrég elhunyt Virág Teréz pszichoanalitikus kutatószenvedélyét is felkeltette. Ő nemi identitászavarra utaló jeleket fedezett fel Pál Két akt című képén, és felmerültek olyan olvasatok is, miszerint Füsthöz kötődése nem nélkülözte a homoszexuális vonásokat sem. Szilágyi Judit szerint egyetlen kép és egy levélrészlet – Pál egyszer azt írta a Füstnek, hogy „ne haragudj barátom, ha túl tolakodó voltam, lehet, hogy összetévesztem a barátságot a szerelemmel” – még nem elegendő bizonyíték erre. „A kölcsönös vonzalom a hasonló lelki alkatból is fakadhat, hiszen Füst Milán is pszichiátriai beteg volt, csak rajta nem hatalmasodott el annyira, és főleg olyan korán a betegség, mint Pálon” – magyarázza.


Michelangelo tanítványa

A kórházi feljegyzésekből és visszaemlékezésekből valószínűsíthető, hogy Pál gyakran tengette az életét a valóságtól elszakadva, tévképzetei jobbára művészi jellegűek voltak. Az még megfelelhet a tényeknek – hiszen élt Párizsban –, amikor azt állította, hogy ismerte a „jópofa” Picassót, gyakran ettek együtt bifszteket, és jelen volt egyik képe keletkezésekor – erről írt legalábbis Fekete éveim című 1985-ös művében Szántó György író, a Periszkop szerkesztője, Pál Istvánra emlékezve. Az viszont már téveszmének tekinthető, amikor az elmegyógyintézeti felvételkor Pál Michelangelo tanítványának vallotta magát, egy betegtársáról készült portréját pedig „der ungarische Van Goghként” (a magyar Van Goghként) szignálta.

Szabóműhely az elmegyógyintézetben
MTA Pszichiátriai Gyűjtemény

Élete utolsó éveiben Pál Istvánt elnyelték az intézmények, az utolsó nyomot 1943-ban találta róla Szilágyi Judit Gyöngyösön, ahová 1935-1936 körül kerülhetett a festő. 1943-ban bukkant fel egyetlen egy festő neve a kartotékokban, ő minden kétséget kizáróan Pál István lehetett. A kutató ezért valószínűnek tartja, hogy Pált 1944-ben a többi zsidó beteggel együtt Auschwitzba deportálták, ahol az elmegyógyintézeti betegekre azonnali halál várt.

Infók a kiállításról itt.

Vincze Barbara cikke a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában jelent meg, mely az egymásra hatással, befolyásolással, manipulálással foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, ajándékba elküldjük a Hogyan küzdjünk meg az élet nehézségeivel? című könyvet. Aktuális lapszámunkat meg is rendelheti. Ha érdeklik a pszichológiai témák, lájkolja a HVG Extra Pszichológia Facebook oldalát!

Kult Balla István, Németh Róbert 2024. november. 30. 20:00

„Ez az első olyan lemezanyag, aminek az írása közben józan voltam” – Analog Balaton-interjú

„A leszaromság is abból jöhet, hogy csináljuk, amit szeretünk, és nem kell magunkat megerőltetni” – írja le a nemrég Repedés című albummal jelentkező Analog Balaton a hozzáállásukat a világhoz. Szomorú-e a mai popzene? Milyen volt a tagok – Zsuffa Aba és Vörös Ákos – híres Kinizsi utcai albérlete? Miben más józanul dalokat írni, mint a korábbi gyakorlat? Interjú.