„Miért tartok szeretőt? Inkább az a kérdés, hogy miért ne tartanék, ha egyszer a feleségem több mint egy éve nem hajlandó lefeküdni velem?! Amióta megszületett a gyerek, mintha elvágták volna: hozzám sem ér, sőt mintha egyenesen undorodna tőlem. Akárhogy próbálok közeledni felé, jönnek a kifogások, és támad a hiszti. Legutóbb, amikor szóvá tettem, hogy nekem bizony lennének igényeim, neki meg asszonyi kötelességei, annyira fölháborodott, hogy még a hálószobából is ki akart tiltani. Csak a gyerek, semmi más. Az utóbbi időben már az is megfordult a fejemben, hogy csak donornak, na meg szponzornak kellettem neki. Az egészben ráadásul az a legszebb, hogy őt egy kicsit sem zavarja, hogy a gyerek születése óta egyszer sem voltunk együtt. Attól külön boldog vagyok, hogy van egy barátnője, akivel szinte egyszerre szültek: amikor együtt tologatják a gyereket, jól megbeszélik egymással, hogy ez így természetes” – megállíthatatlanul áradt a panasz Zoltánból, a negyvenes évei elején járó sármos közgazdászból, akinek a monológja szinte minden második beszélgetőpartneremnél megismétlődött, amikor a viszonyok természetrajzát feldolgozó riportkönyvem interjúit készítettem.

A gyermek születése után bekövetkező hirtelen elhidegülés, a feleség váratlan szexuális visszahúzódása a megcsalás tipikus indítékaként köszönt vissza a félrelépő férfiak történeteiben. Nem véletlenül, hiszen azt élték meg, hogy mind a kapcsolatuk, mind a férfiúi önbecsülésük komoly csorbákat szenvedett. Párjuk hosszú hónapokon, akár éveken át tartó értelmezhetetlen elutasítása után már nem hittek abban, hogy a kihűlt vágy idővel újból belobbanhat. De mi is történik ilyenkor valójában? Miért éli meg Zoltán és a felesége teljesen természetesnek a vágyait vagy épp a vágyainak hiányát ebben az élethelyzetben?

A hormonok trükkös játéka

A pszichológiai szakirodalom a jelenséget a legtöbbször erotic silence-ként, magyarul „a vágy csendjeként” emlegeti: hosszabb-rövidebb ideig tartó térnyerése a frissen szülővé vált párok életében majdnem elkerülhetetlen. Lényegében normatív krízisről van szó, amellyel az idők során számtalan pár küzdött meg eredményesen. Éppen ezért nem kellene éket vernie a partnerek közé, a gond leginkább a tabusításból, a tudás és a fogalomkészlet deficitjéből ered. Legtöbbször hiányoznak azok a pszichológiai és biológiai ismeretek, amelyek segítenék a párokat problémáik azonosításában, a megoldáskeresésben és a saját útjuk megtalálásában.

Normatív krízis

Shutterstock

Általában él ugyan valamiféle homályos elképzelés azzal kapcsolatban, hogy a terhesség ideje alatt minden különös női viselkedés „biztosan csak a hormonok miatt van”, de az már kevésbé ismert, hogy ez érvényes a szülés utáni időszakra is, amikor leginkább a tejelválasztást segítő hormon uralja a terepet. A prolaktin az anyatej elválasztására gyakorolt hatása mellett fontos szerepet játszik az anyai ösztönök kialakulásában és a szexuális funkciók szabályozásában is. A szoptatás során megemelkedett szintje fékezi a libidót, gátolja a petefészek tüszőinek érését, az ovulációt és a sárgatest képződését is, vagyis csökkenti az újabb teherbeesés esélyét.

Az anyatej apadásával és a szoptatás végeztével fokozatosan visszaáll a hormonháztartás, de a szülés utáni felépüléssel kapcsolatban nem feltétlenül fogalmazhatunk meg hasonló szabályszerűségeket. Igencsak egyénfüggő, hogy a gátmetszéssel, gátrepedéssel járó hüvelyi szülés után először általában hat hét után engedélyezett szexuális együttlét okoz-e fájdalmat az anyának, és ha igen, meddig. A császáros édesanyáknál a szex szempontjából kényelmetlen helyen lévő műtéti seb okozhat kellemetlenségeket. Az akár egy évig is jellemző hüvelyszárazság mindkét szüléstípus után tönkreteheti az anyák szexuális élményeit. Nem említve a szoptatással járó tejcsorgást és mellérzékenységet: ezek szintén elegendő okot adhatnak arra, hogy az intimitás egy időre szabadságra menjen.

Másfajta érzéki örömök

Mindemellett az sem ritka, hogy már önmagában a szoptatás bensőséges élménye kielégíti az anya összes intimitásigényét. Ez korántsem véletlen, hiszen a gyerek születésével a gondoskodó anya gyakran a többi szerepet háttérbe szorítva aktivizálódik. Mindez unásig ismert közhely, az viszont már izgalmas kérdés, hogy a vágy csendjét mennyiben okozhatja a nő bűntudata, és az a belső késztetés, miszerint a jó anyának nincsenek vágyai: minden energiájával kizárólag a gyermekét szolgálja.

A vágy csendje című hiánypótló kötetében Dalma Heyn amerikai szociológus, a női szexualitást övező tabuk kutatója mindezt arra vezeti vissza, hogy a nők évszázadokon át hagyományosan alárendelt szerepet töltöttek be a keresztény-konzervatív európai társadalmakban. Ennek velejárójaként arra kényszerültek, hogy a házasságon belül is elfojtsák a vágyaikat. Így munkálhat a mai napig sokakban a félelem: ha a nők a saját igényeiket követik, és szabadon megélik a szexualitásukat, akkor szétesik a család, és darabjaira hullik a társadalom. Ma már egyre több nő hisz abban, hogy a szexualitását szabadon, a férfiéval egyenrangú módon megélheti. Számukra már mind kevésbé tabu, hogy a boldogságot harmadik félnél keresik, főleg miután partnerük a gyermek születése után nem volt elég türelmes és megértő velük, folyamatosan nyomás alatt tartotta őket, így a szexuális együttléteket a házasságukban örömtelen kötelezettségként kellett megélniük.

Hercsel Adél cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legújabb, május 26-án megjelent számában olvasható, mely test és lélek egymásra hatásával foglalkozik: Hogyan lehetünk harmóniában a testünkkel? Mit üzennek a betegségeink? Mi áll evési zavaraink hátterében? Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat – a kiadónál!