Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Több milliárd értékű informatikai eszköz van kihasználatlanul az oktatásban: ott lapul a gyerekek zsebében. Az okostelefonokra azonban egyelőre csak ellenségként tekint az iskola, pedig szövetségessé is tehetné azokat. Egy tavalyi programban kipróbálták: kiválóan lehet úgy tanítani, hogy időnként a gyerekek mobilok segítségével oldanak meg feladatokat. Az ilyen órákat a tanárok és a diákok is élvezték, és nem, nem borította fel a rendet, hogy legálisan nyomogathatták a tanulók kütyüket. Persze ehhez nyitott tanárokra és megbízható wifire van szükség.
„Tanórán fogjuk használni az okostelefont? Megdöbbentünk, de örültünk, amikor meghallottuk a hírt. A gimi házirendje szerint normál esetben elő sem vehetjük a mobilokat, némelyik tanár rögtön el is kobozza, ha meglátja, hogy nyomogatjuk azokat. Most meg nemhogy tiltják, egyenesen kötelező használni” – emlékszik vissza Rékasi Bálint, a Berzsenyi Gimnázium tanulója, aki tavaly, 9. évfolyamosként vett részt osztályával egy olyan kísérletben, amely a mobilok felhasználási lehetőségeit próbálta ki az oktatásban.
A berzsenyis diákok döbbenete érthető. Már-már közhelyként emlegetik ugyanis sokan évek óta, hogy a magyar iskola semmit nem változott az utóbbi 100 évben: az az általános kép a tantermekben, hogy áll a tanár a tábla előtt és magyaráz. A 21. századból, a multifunkciós, interaktív világból a gyerekek bekerülnek reggel nyolckor egy intézménybe, ahol a megszokott kommunikációs formák helyett leginkább passzív hallgatásra, jegyzetelésre kényszerítik őket, ahol egy „egyfunkciós irányító” vezeti a tanórákat. Az iskolán kívüli világban mindennapos digitális eszközökkel az informatika órán talán találkoznak (más órákon nem nagyon), de az okostelefonok használata fel sem vetődik.
Sőt, a – ma már gyakorlatilag minden középiskolás zsebében ott lapuló – kütyük az iskola számára óriási kihívást jelentenek. Erre a válasz azonban leginkább a tiltás/elkobzás/büntetés különböző tételeiként jelenik meg a házirendekben. Persze tény, hogy ezek az eszközök alkalmat adnak különböző visszaélésekre, hangjuk megzavarhatja az órákat, a játékok, a mobilkommunikációs lehetőségek elterelhetik a diákok figyelmét a tananyagról. De abban a gyerekek nagyon kreatívak voltak eddig is – főleg, ha hagyták őket –, hogyan lehet tanórákon mással foglalkozni. (Végül is egy kockásfüzetbe sem csak matekpéldákat lehet írni: kiválóan lehet bele rajzolni vagy amőbázni, akár óra alatt is. A mobilok persze zajt is csaphatnak. De a diákok órai bekiabálásai talán nem?)
Ellenségből szövetséges
Az okostelefonok egyben fényképezőgépek, kamerák, amelyekkel megörökíthetjük a tanórák legemlékezetesebb pillanatait, szótárakat vagy éppen molekulamodellező applikációt lehet tölteni rájuk, gyorsan kapcsolódni lehet az internethez. A kütyük ráadásul bármikor, az iskolán kívül, a metrón, otthon vagy bárhol elővehetők – és akár tanulásra is használhatók.
Az iskola ellenségéből akár a tanárok szövetségeseivé is válhatnának tehát ezek az eszközök. Ezt célozta az Educatio NKft. uniós pénzekből végzett tavalyi kutatása, amelyben a Berzsenyin kívül még 7 iskola vett részt, és próbáltak ki olyan módszereket négy tantárgyban (kémia, magyar, földrajz, biológia), amikor a hagyományos tanórai keretekbe bevonták a kütyüket.
A szakirodalomban m-learningnek (mobilalapú tanulásnak) nevezett módszer iskolai alkalmazásai és az okostelefonokkal kapcsolatos kutatások nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is gyerekcipőben járnak – magyarázza Főző Attila László, az Educatio szakértője, a kutatás egyik vezetője. Mint mondja, a tanárokat arra kérték a tavalyi pilotprogramban, hogy a kerettantervek által előírt tartalmakat tanítva építsék be a tanórákba az okostelefonok által nyújtott különböző lehetőségeket. Arra voltak kíváncsiak, okoz-e nehézséget, ad-e valami hozzáadott értéket ezeknek az eszközöknek a feltűnése az oktatási folyamatban. A négy tantárgyra, a három különböző platformra (iOS, Android, Windows) különböző alkalmazási lehetőségeket próbáltak ki: többek között már meglévő és új fejlesztésű applikációk, a GPS, és a QR-kódok használatát.
Mint egy popkoncerten
A projekt idején egy kémiaóra például úgy indult, hogy a párokban dolgozó diákok kvízt töltöttek ki a mobilok segítségével a molekulákkal kapcsolatos addigi ismereteikről. A válaszok rögtön megjelentek, hiszen azokat kivetítették a táblára, így rögtön meg is beszélhették, értékelhették az eredményeket. Azután a tanár felvázolta hagyományos, frontális módon (ahogy Rékasi Bálint mondta: „stand up-olt egy kicsit a tanár”) az új anyagot, majd a kísérletek következtek. Itt a diákok, akár egy popkoncerten, tülekedtek, hogy a mobileszközökkel fotón, videón rögzítsék a lezajlott látványos reakciót. (A felvételekből később otthon kiselőadások, beszámolók készültek.) Majd a letöltött molekulamodellező applikáción tanulmányozták az adott anyag szerkezetét 3D-ben. Aztán jegyzeteltek „régimódian”, tollal a füzetükbe, majd szintén egy mobilos feladattal foglalták össze a tanultakat.
A többi tantárgyi óra is hasonlóképp folyt. A földrajzon a helymeghatározást is használták, de amikor arra terelődött a szó, gyorsan kikeresték, hol jár épp abban a pillanatban a nemzetközi űrállomás. A biológiaórán egy erre a projektre kifejlesztett (ingyenesen letölthető) növényhatározó alkalmazás volt a „főszereplő”. A középkori irodalmat feldolgozó magyarórákon pedig például úgynevezett kollaboratív jegyzeteléssel gyűjtötték össze óra elején az előzetes ismereteiket, (a mobil segítségével mindenki egy közös dokumentumban írta az ötleteit, gondolatait a témához, s mindez néhány perc alatt megjelenhetett a kivetített dokumentumban), illetve sokszor vetették be az órán a QR-kódokat is.
Nem volt könnyű tanárt találni
A mobilos órákat úgy kell elképzelni tehát, mint egy normál tanórát, azzal a különbséggel, hogy amikor elérnek egy olyan ponthoz, amikor szükség van rá, előveszik a gyerekek az eszközöket. És ez egyáltalán nem borítja fel az órák menetét. Viszont rendkívül motiválja a diákokat a kütyük használata, hiszen sokkal színesebbé tehető így a tananyag-feldolgozás. „Ha a diákok önállóan dolgoznak, az okostelefonok messzemenően támogatják az eltérő tanulási útvonalakat, és a tanár segítségére sok esetben kevésbé vannak ráutalva, így ő nem kell, hogy minden egyszerűbb kérdésre egyesével feleljen” – magyarázza Tóth-Mózer Szilvia, az Educatio szakembere, a kutatás másik vezetője.
Egyébként, mint mondja, nem volt túl könnyű olyan pedagógusokat találni, akik nyitottak egy ilyen kísérletre. Annak ellenére sem, hogy azt gondolnánk, a mobiltelefonok mennyire kézenfekvő eszközök. Azt tapasztalták ugyanakkor, hogy bár szinte minden diák rendelkezik valamilyen okostelefonnal, a pedagógusok közül sokan nem. Ez önmagában elbizonytalaníthatja a tanárokat.
A csoportmunkát erősíti
A Berzsenyiben Kerek Roland magyar-angol szakos tanár vállalta, hogy irodalomórán próbálja ki az m-learning módszert. Mint mondja, a projekt részeként androidos telefonokat kaptak, nagyjából diákpáronként egyet. (Erre azért volt szükség, mert bár valószínűleg van a tanulóknak is, de elképzelhető, hogy nem mindenkié megfelelő, vagy más-más operációs rendszert használnak. Ugyanígy a projekt adott kölcsön más csoportoknak iPhone-okat és windowsos telefonokat is.)
A tanár azt elismeri, hogy az elején kissé elkalandozott a diákok figyelme – mégiscsak egy új eszközt kaptak kézhez, amit fel kellett fedezni –, de később nagyban meggyorsította a közös munkát a mobilhasználat. Mint mondta, ez kifejezetten jó a csoportmunkában, amikor egyszerre többen is dolgozhatnak egy adott problémán. A diákokat erősen motiválta ez a módszer, egyre több feladatot akartak megoldani.
Kerek Rolandnak, mint mondja, nem kellett különösebben sok új dologra felkészülnie a projektben. Úgy véli, a mai pedagógiában egyébként is megváltozott a tanár szerepe. Régebben ő volt a tudás központja, „egy élő szótár, tankönyv, akinél ott a bölcsek köve”, ma már azonban ez átalakult egyfajta segítő, moderátor szereppé. Mindez egy m-learning órán fokozottan így van. „Nem dobjuk sutba azt a metodológiát, amit megtanultunk, csak kiegészül új elemekkel.”
A kutatásvezetők ugyanakkor szükségesnek tartják az m-learningre felkészítő tanár-továbbképzéseket, a tapasztalatok megosztását a pedagógusokkal. Ezért jelentették meg a kutatási beszámolójukat, de sok óravázlatot, oktatófilmeket is hozzáférhetővé tettek ezen a honlapon.
A diákok – érthetően, hiszen számukra ez egy ismerős és kedvelt világ – egyértelműen élvezték a mobilos órákat, nem volt olyan, akinek nem tetszett volna. Az egyik projektzárón az egyikük felkiáltott: „tanárnő, most ugyan elviszik az iPhone-okat, de itt maradnak a mi telefonjaink, azzal folytathatjuk”. Sokszor valószínűleg észre sem vették, hogy tanultak, pedig csak más módon tették ezt, mint a megszokott, együttműködtek, dolgoztak, alkottak, valóban tevékenyen kapcsolódtak be az órába. A szaktantárgyi tudásuk mellett természetesen a digitális kompetenciájuk fejlődésére is nagy hatással volt mindez, s mint nemrég kiderült, erre óriási szüksége lenne a magyar diákoknak.
Alap: a jó wifi
Az okostelefonok iskolai elterjedésének nem csak a pedagógusok idegenkedése szab gátat. Alapvető feltétel lenne egy jól üzemeltetett, megbízható vezeték nélküli hálózat. A legtöbb iskolában Magyarországon ez egyelőre csak álom.
A másik probléma, hogy ma ugyan szinte minden középiskolásnak van valamilyen okostelefonja, amire akár építeni is lehetne az m-learning órákat, de ezek az eszközök különböző minőségűek és különböző operációs rendszerűek lehetnek. A kutatásvezetők szerint ezt a helyzetet azonban lehet kezelni, mind az iOS, mind az androidos, mind a windowsos rendszer alkalmas arra, hogy segítse a tanulást. De nyilván ennek feltérképezése igényel némi előkészületet a pedagógusoktól. Egyébként az ilyen típusú problémák áthidalásában a gyerekek a legaktívabbak.
A szakemberek szerint szükség van az internetbiztonság végiggondolására, továbbá egy olyan belső szabályrendszer kidolgozására is az iskolákban, amely megmondja, mit lehet tenni a mobilokkal, és mit nem. (Ehhez nyújthat segítséget ez a weboldal.) „Azzal, hogy beengedik az órákra a diákok kütyüit, bizalmat szavaznak a diákoknak. Ez egy bizalmi dolog. Ezt nem lehet technikailag szabályozni” – hangsúlyozza Tóth-Mózer Szilvia.
A jövő radírja és füzete
Főző Attila László szerint a korszerű pedagógia egyik trendje a „bring your own device” (BYOD – „hozd a saját eszközöd”) elképzelés, azaz, hogy a tanítás épít a gyerekek birtokában lévő eszközökre. És mobilja szinte mindenkinek van (ha valakinek nincs, az sem baj, mert párban, csoportban is lehet dolgozni), miért ne használná ki ezt a lehetőséget az iskola? A szakemberek szerint az okostelefonok, tabletek a tolltartó és a ceruza sorsára fognak jutni, azaz mindennapos használati eszközök lesznek a tanórákon is. Ne felejtsük el azt, hogy ezek ráadásul személyes eszközök, amiket akár haza is lehet vinni, azaz ott és akkor használhatók – akár tanulásra is –, ahol és amikor a diák szeretné.
Kerek Roland szerint „annyira ebbe az irányba halad az élet meg az oktatás, hogy megállíthatatlanul el fog terjedni az m-learning. Nehéz lesz egy idő után jó színvonalon oktatni, ha ezeket teljesen kizárjuk”. De hozzáteszi, ezek – a tankönyvökhöz, aktívtáblákhoz, PC-khez hasonlóan – csak eszközök, amikhez csak akkor kell nyúlni, amikor annak van értelme.
