Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A "nem mondunk semmit, hogy védjük" biztosan nem opció.
A pszichológusok szerint az egészen kis gyerekek is azonnal megérzik, hogy valami megváltozott az aggódó, elharapott beszélgetésekből, az otthoni megváltozott hangulatból, növekvő feszültséget és félelmet éreznek szüleiken - írja Asbóth Kinga az Ötvenperc blogon. Ebből következik, hogy a "gyereknek nem mondunk semmit, hogy védjük" nem lehet opció.
Mindenképp beszélgetnünk kell a gyerekekkel, hogy ne érezzék a saját világukat fenyegetve, hogy tudják a félelmeiket a helyükre rakni, és hogy ne úgy kelljen vele küzdenie, hogy nem beszéltek neki róla. A cél, hogy a gyerek érezhesse, hogy tenni tud a félelme ellen: vannak megküzdési stratégiák, amiket egyébként, ha korán elsajátít, sikeresen alkalmazza majd a jövőben is.
A szerző ezután leszögezi, hogy minél hamarabb érdemes beszélgetni a gyerekekkel, hiszen minél tovább érzi a gyerek a fenyegetettséget és a titkot, hogy valami történt, amiről neki nem szabad tudnia, annál nehezebben küzd meg vele. A legjobb, ha a szüleivel beszélhet ezekről a dolgokról, akik nyugodt, biztonságos körülmények között hagyják, hogy ő bármit kérdezhessen, és megérthesse, ami történt.
Fontos továbbá, hogy nyugodt légkört teremtsünk, és szánjunk időt a gyerek kérdéseire és vegyük azokat komolyan, miközben nem kell úgy tennünk, mintha nekünk kész megoldásaink lennének. A legfontosabb, hogy éreztessük, mondjuk el a gyereknek, hogy mellettünk biztonságban van.
Az írás végül négy korosztályra lebontva ad tanácsokat, hogyan dolgozzuk fel a témát egy ilyen beszélgetésben.
Az Astrapi című francia ifjúsági magazin gyorsan elkészített kiadványában szintén erre a kérdésre ad egy érdekes választ. Egyszerű, érthető magyarázatokat ad arról a 7-11 évesek gyerekek számára, hogy mi történt múlt pénteken. Fejléce szerint ez egy olyan oldal, amiről a gyerekekek a szüleikkel beszélgethetnek.
A kis kiadványt Frédéric Benaglia olyan rajzai egészítik ki, mint amelyben a síró Eiffel-torony fogja a gyerekek kezét, vagy ahol a szabadság francia trikolór színű pajzsa védi a gyerekeket. A kiadvány nem titkolja a tényeket, pontosan leírja az áldozatok számát, az éjszaka eseményeit, amikor „férfiak tele gyűlölettel elhatározták, hogy ártatlan embereket fognak megölni”, s azt is hozzá teszi, hogy tettüket sokáig tervezték.
A kiadvány meglepő a kifinomultsággal, a gyerekek számára is könnyen érthetően próbálja meg leírni a terrorizmus komplex kérdéskörét, a radikalizmust, Franciaország szerepét a Közel-Keleti konfliktusokban.
A kiadvány tehát a gyerekeknek és a szülőknek is abban segít, hogy átbeszélják a történteket. Mint láttuk, ez a legjobb, amit tehetnek a felnőttek.
