Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az évezred végén született "szupermost generáció", kezében az okostelefonnal mindent azonnal szeretne megszerezni, de tagjai sokkal tudatosabb fogyasztók, mint a szüleik. A legfőbb érték számukra az új technológiák nyújtotta szabadság, valamint a kapcsolódás lehetősége, és minden élményüket azonnal megosztják a közösségi oldalakon. Az utánuk következő "alfa generáció" viszont aggasztóan magányos, ugyanakkor nagyon tudatos, felkészült lesz, amely alaposan átalakíthatja a világot.
Mindenhatónak hisszük magunkat, hiszen bármit azonnal megkaphatunk gombnyomásra.
Képtelenek vagyunk huzamosabb ideig koncentrálni, mert valami állandóan megakasztja a figyelmünket.
Kóros önimádatban szenvedünk, és mániákusan mutogatjuk magunkat, szöveg, kép és videó formájában is.
Gyerekesen viselkedünk és képtelenek vagyunk felnőni.
Egyre jobban vonzódunk a sötétséghez, a borzongató és a tiltott világa felé.
Ezt műveli velünk az internet és a média – állítja Elias Aboujaoude, a Stanford Egyetem professzora, a média és a személyiség egymásra gyakorolt hatásainak kutatója. „Az, hogy mindent megkapunk gombnyomással, a mindenhatóság tudatával ruház fel bennünket: egy kattintással választok, cserélek, vásárolok, ami ugyancsak praktikus, de mit csináljak az egyre romló párkapcsolatommal: azt is cseréljem le gombnyomással?” – teszi föl a kérdést Aboujaoude.
Egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy a mai médiakörnyezet felébreszti bennünk az impulzivitás iránti igényt is: a figyelmünk állandóan megszakad, nem koncentrálunk hosszan szinte semmire, mert mindig az éppen zajló esemény és az aktuálisan nagyobb inger a legérdekesebb. Ez pedig egyre kevésbé bosszant bennünket, állandóan várjuk az újabb, grandiózusabb ingereket. Ha mindez nem lenne elég, az újmédia a nárcisztikus hajlamot is erősíti bennünk – figyelmeztet Aboujaoude –, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy a közösségi oldalakon keresztül mást sem csinálunk, mint magunkat mutogatjuk.
A képet érdemes azonban azzal árnyalni, hogy a manapság népszerű közösségi portálok leginkább pont arra vannak kalibrálva, hogy igényünk legyen megjeleníteni magunkat kép, hozzászólás, és videó formájában is. A pszichiáter úgy látja, a sok esetben túlzásba vitt önmutogatás egyenlő a regresszióval, vagyis bizonyos értelemben a kamaszkor állapotában tart bennünket, amikor azzal voltunk elfoglalva, hogy feltérképezzük, miként reagál ránk a környezetünk. Mindeközben az internet komoly kísértésbe is ejt bennünket: mivel a sötét és tiltott tartalmak szintén egy gombnyomással elérhetőek, ezért általában egy gombnyomással el is érjük őket.
Mindennél jobban féltett és óvott gyerekek
Mindez persze nem azt jelenti, hogy mindannyian így viselkedünk, ugyanakkor tény, hogy az említett jelenségek hatásaitól egyre nehezebben függetlenítjük magunkat. Főként azok a fiatalokra igaz ez, akik még épp csak, vagy már egyáltalán nem emlékeznek arra, mi volt az internet előtt. (Bár valószínűleg leginkább tv-t néztek szabadidejükben.) Nem véletlenül nevezik őket – egyes megközelítések szerint az 1981 és 2000 közt, mások szerint az 1993 és 2003 közt születetteket – „szupermost” generációnak. Az említett személyiségjegyek mellett ugyanis általánosságban nagyban jellemzi őket az is, hogy mindent azonnal akarnak.
Tény, mindezt nem ész nélkül. Pontosan tudják, hogy kezükben az okostelefon, kezükben az irányítás. Mindaz, amit szupermost szereznek meg, tudatos fogyasztói magatartással teszik. Ez részben abból fakad, hogy a világszerte két és fél milliárdnyi szupermost fiatal sokkal képzettebb elődeinél. Ennek köszönhetően több bátorság van bennük, magasabb az önbizalmuk, ambiciózusabbak, és jobban kötődnek a technológiához is. Nem feltétlenül maguk a technológia megoldások jelentik a legfőbb értéket számukra, hanem mindaz, amit elérnek általuk: a szabadságot és a kapcsolódás lehetőségét.
A szupermost fiataloknak ezen belül az élmény azonnali megosztása a legfontosabb, főként a közösségi médián keresztül, amelynek használata teljesen természetes számukra. Ők már belenőttek/beleszülettek a közösségi médiába, sokkal természetesebben kezelik, mint az előző generációk. Egyes médiaszakemberek szerint számukra az élmény azonnali megosztása sok esetben még a tartalomfogyasztásnál is fontosabb, teljesen mindegy, hogy milyen alkalmazást vagy közösségi oldalt használnak hozzá. A tv-n nézik a Youtube-ot, az asztali gépen a tévésorozatot, a zenét pedig telefonon hallgatják.
Hálószoba-kultúra és túlféltett gyerekek
Izgalmas kérdés és gondolatkísérlet, hogy mit hoz a jövő: milyen gyerekeket fognak nevelni a „szupermost” szülők, és belőlük később milyen felnőttek lesznek? Valószínűleg nem marad következmények nélkül, hogy a szupermost szülők közül egyre többen gondoskodnak – tudatosan vagy sem, itt éppen jóformán lényegtelen – arról: gyereküknek már születése pillanatában, vagy akár már azelőtt legyen digitális lábnyoma. Gondoljunk csak a legnagyobb közösségi oldalakra feltöltött x-hetes magzatokról készült ultrahangképekre, a szülőszobán készült videókra, vagy közvetlenül a szülés után feltöltött újszülöttes családi szelfikre. A gyereknek így már kétéves korára komplett digitális története lesz.
Ugyanakkor a szülők a digitális eszközöket nem csupán a gyerek életének megörökítésére, hanem óvására is használják és használhatják. Aczél Petra médiakutató, egyetemi docens hálószoba-kultúrának nevezi azt a jelenséget, amikor a szülők olyannyira féltik gyermeküket, hogy legszívesebben ki sem engednék az utcára. Úgymond kibélelik a gyerek hálószobáját számítógéppel, televízióval, tablettel, okostelefont adnak a kezébe, hogy a való világ helyett inkább egy virtuális térben verjék meg, ott érjék konfliktusok.
Szintén extrém példái a túlféltésnek és a szülői felügyeletnek azok az appok, amelyek egyfajta nyomkövető rendszerként jeleznek a szülőnek arról, hogy éppen merre jár a gyermek, letért-e esetleg a bejáratott és biztonságot otthon-iskola útvonalról, illetve a környezetében hol található a legközelebbi kórház, rendőrség, tűzoltóság és katasztrófavédelem. Amellett, hogy a szülő letilthat bizonyos tartalmakat gyermeke gépéről, azt is szabályozhatja, hogy az engedélyezett tartalmakat mikor láthatja a gyerek. Például ma már külön applikáció áll a szülők rendelkezésére, hogy a gyerek telefonját vagy tabletjét blokkolhassa vacsora- és/vagy ebédidőben.
X,Y,Z generáció, de mi lesz utána?
Ha a szupermost szülők nem is mennek el idáig, a digitális eszközök akarva-akaratlanul is egyre inkább a nevelés eszközeivé válnak a kezükben. A jövőkutatók előrejelzései szerint az alfákra – vagyis a 2010 után született gyermekek generációjára – még sokkal erőteljesebben hatnak majd a szüleik nevelési elvei, mint az eddig generációkra. Kortársaik, pedagógusaik vagy a példaképül választott médiasztárok ringbe sem szállhatnak majd szüleikkel, akik általánosságban elkényeztetik, túlféltik őket, és azt kommunikálják feléjük, hogy mennyire különlegesek. Ha bejön a jóslat, akkor a reklámszakemberek készülhetnek, ha egy alfának el akarnak adni valamit, akkor a szülőket is ugyanúgy meg kell győzniük.
Miért lesznek rájuk hosszú távon a szülők soha nem tapasztalt befolyással? Ebben elég borúlátóak az elképzelések a jövőről, mert az alfák generációjának sokkal kevesebb személyes emberi kapcsolata lesz, mint szüleiknek, ezért sokkal kevesebbet fognak személyesen beszélgetni. A szülők egész egyszerűen adottak a kezdetektől és kéznél vannak. A prognózisok szerint a pszichológusok is új kihívással fognak szembesülni: minden idők legmagányosabb generációjának tagjai a kanapén az elszigetelődésről fognak nekik leginkább panaszkodni.
Az előrejelzés túlzónak és elképzelhetetlennek tűnhet, ugyanakkor rendkívül tanulságosak az amerikai HR-szakértő, a New York Times és a Forbes Magazin szerzője, Dan Schawbel felmérései, amelyekből kiderült, hogy az amerikai diákok úgy értékelik, a digitális technológiának és az állandó netezésnek köszönhetően sokat romlottak szociális és kommunikációs képességeik. Ugyanakkor az ausztrál demográfus, egyben kedvelt TED-előadó, Mark McCrindle szerint az alfák lesznek a jövő nagy átalakítói, akik képesekké válnak megküzdeni például a globális felmelegedés hatásaival.
McCrindle gondolatmenete abból indul ki, hogy a történelem során az egyénnek alig volt bármi hatalma és hatása a környezetére, az alfák viszont még szüleiknél is tudatosabban fogják használni személyre szabott telekommunikációs eszközeiket, amivel kontrollt gyakorolhatnak számtalan dolog fölött, akár a másodperc töredéke alatt. Tudatában lesznek annak, hogy bizonyos értelemben az elvárásainknak megfelelően alakíthatják a világot. Nem véletlenül ők lesznek minden idők legmerészebb vállalkozói, amiben az is szerepet játszik, hogy minden eddigihez képest nekik lesz a legnagyobb hozzáférésük a közönséghez és az információkhoz.
A jövőkutatók következtetései szerint az alfák nagyon magasan képzettek és rendkívül felkészültek lesznek. Generációjuk valóban komolyan fogja venni a tudás és az élethosszig tartó tanulás jelentőségét, ezért ők fognak a legtovább ülni az iskolapadban. A hivatalos oktatási rendszer mellett az internet segítségével autodidakta módon fogják művelni magukat: akik számára megfizethetetlen lesz a felsőoktatás, olcsóbb online tanfolyamok segítségével fogják megszerezni, majd pallérozni a tudásukat. Ezen belül is a gyakorlati, alkalmazott tudás lesz a legfőbb érték számukra. Az emlékezet viszont nem lesz fontos az alfáknak, hiszen az emlékeket megőrzik majd helyettük a digitális adathordozók és az internet.
