Az első osztályba lépő korosztály legfiatalabb és legidősebb tagja között általában maximum egy év a naptári életkor szerinti különbség. Ez a különbség azonban – számos kutatás szerint - mentális életkorban kifejezve akár öt, szociális életkort tekintve pedig több mint hat év is lehet. A legnagyobb „fáziskésésű” tanulóknak három többletévre lenne szükségük, hogy az évjáratuk átlagát elérjék.

Az iskolába lépők ráadásul – mint az iskolapszichológusok szokták mondani - óvodásként kezdik a tanévet, attól, hogy hirtelen szeptember 1-je lett, nem váltak iskolásokká. A sokszor hangoztatott rugalmas óvoda-iskola átmenet azt jelentené, hogy a kezdeti időben az iskola továbbviszi az óvoda pedagógiai szemléletét: sokat játszhatnak a gyerekek, sokat mozoghatnak szabadon, sok mesét hallhatnak a tanító nénitől. Mindez csökkentené a kisiskolások az új helyzetben természetes szorongását, növelné az érzelmi biztonságukat.

Űzött vadak

Mindehhez – az eltérő képességű tanulók differenciált fejlesztéséhez és a játékos, mozgásos „rávezetéshez” az iskolára - idő kellene. Na, ez az, ami ma nem áll rendelkezésre. Az új szabályozások szerint az elsősöknek napi 5-6 tanórája van. Nagyjából fél egykor végeznek, ezután jön az ebéd. Mivel akkor már a felsőbb évfolyamok is befejezik a tanulást, az ebédeltetést is fel kell gyorsítani, alig van idejük a kicsiknek belapátolni a (reform) menzakaját, már át kell adják a helyüket a nagyobbaknak. És ezután jön a házi feladat.

Első nap a suliban - képünk illusztráció

MTI / Bruzák Noémi

A kisiskolások túlterheltségéről özönlöttek a szülői tapasztalatok a kérdésünkre. A tavaly egy fővárosi ének-zene tagozatos általános iskolában az elsőt kezdő Julcsi anyukája szerint lánya sokat panaszkodik arról, hogy űzött vadnak érzi magát az iskolában. „A szünetekben vagy testnevelés órára kell átöltözni, vagy másik osztályba rohannak, ezért alig van idejük játszani az udvaron. Az ebédet is két tanóra között, kutyafuttában fogyasztják el. Julcsi már eleve kevesebbet vesz magának, mint amennyit megenne, mert tudja, hogy nem lesz rá ideje, hogy megegye.” Nem csoda, hogy a kislány kezdeti lelkesedése októberre alábbhagyott, és osztálytársaihoz hasonlóan novemberre teljesen kikészült a tempótól és a rengeteg házi feladattól. Az anyuka beszámolója szerint az osztályban volt olyan, aki a második félévben elkezdett bepisilni, egész nap nem evett és nem ivott semmit, csak sírdogált. Julcsi rászokott a körömrágásra, és reggelente azóta is óriási hisztikkel tiltakozik az iskolába menetel ellen.

A harmadikos Karcsika - szülei elmondása szerint - szintén az embertelen tempó áldozatává vált. „Az olvasást ütemre kellett prezentálni, azonban Karcsika lassabban haladt, mint az átlag, ezért gyorsan el is könyvelte magát rossz olvasónak. Azóta szívből gyűlöli az olvasást, nem véletlen, hogy a nyáron egyetlen sort sem volt hajlandó elolvasni. Sajnos egyáltalán nem várta az idei tanévkezdést sem, minden reggel ment a nyűglődés, hogy nem akar iskolába menni.”

A friss elsős Dávid apukája pedig máris érzi a megfelelési kényszert a gyermekén: az iskolában már az első napokban beírták a fekete pontot, a legrosszabb „jegyet”, mert a kisfiú hisztizett, vagyis rettenetesen elfáradt a hirtelen óvoda-iskola váltástól. Az apuka azt is elmondta, hogy már most feltűnt, hogy az iskolának nincs elég türelme a gyerek felé, pedig nem túl nagy az osztálylétszám, mindössze húszan vannak a vidéki általános iskolában.

A gyerek cinkosa, a szülő

Vekerdy Tamás folyamatosan azt ajánlja a szülőknek, hogy - az iskolai stresszt kiegyensúlyozandó - legyenek cinkosai a gyereknek (pl. segítsenek a háziban, sőt, akár írják meg helyettük, vagy igazolják a hétvégét, ha nincs kész stb.), így csökkentve az iskolai nyomás hatását. Egy anyuka megfogadta a tanácsát (vagy magától jutott erre az eredményre):

„A szívem szakadt meg a hatéves gyerekemért, aki még nemrég ovis volt, otthon lazult a nyári szünetben, és egy órát aludt délutánonként, majd hirtelen heti négyszer hat órája lett, és reggelente tízkilós táskával ment iskolába” - emlékszik vissza az iskolakezdésre a harmadikas Csobán anyukája, akit leginkább az sokkolt eleinte, hogy a gyereknek még a napközi után, otthon is le kellett ülnie házi feladatot írni. Az anyuka végül úgy döntött, hogy a gyereket elküldi játszani leckeírás helyett.

Legyünk a cinkosai - képünk illusztráció

MTI / Koszticsák Szilárd

„Az én gyerekemet ugyan nem teszi tönkre a Klik, meg a Hoffmann Rózsa. Érdekes módon nem lett hülye vagy lusta a lazaságomtól, sőt az első két osztályt végig kitűnő eredménnyel végezte el, de ami ennél sokkal fontosabb: a mai napig nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek, aki nem görcsöl az iskolától, nem görcsöl semmitől.”

Egész nap az iskolában

A köznevelési törvénnyel bevezetett egész napos iskola valójában a legtöbb helyen azt jelenti, hogy délelőtt tanulnak, délután napköziben vannak a gyerekek. A lapunknak nyilatkozó tanító néni így vezeti elő a szülőin mindezt: „Előadom, hogy a köznevelési törvény értelmében egész napos iskola van, így a gyerekeknek kötelezően bent kell tartózkodniuk 4-ig. Mosolyognak, de tudom, hogy az egészet hatalmas marhaságnak tartják.”

Aztán arra kéri őket, hogy nyilatkozzanak, amennyiben nem szeretnék, hogy a gyermek 4-ig legyen bent. „Ez a hivatalos eljárás, közben mosolygok és megpróbálom a szememmel kommunikálni, hogy nem én találtam ki, esküszöm. Próbálok magabiztos lenni, sugározni magamból, hogy nagyon jó vagyok: tudom, nincs még családom, sajnálom, igyekszem, van papírom róla, hogy itt legyek. Szeretem és tudom is kezelni a gyerekeket.”

Van megoldás – a jó tanító

Az ideális persze az lenne, ha nem lenne szükség a fent bemutatott trükkökre, és az iskola, illetve a család közösen, de legalábbis közel azonos elvek alapján nevelnék a gyereket. Szerencsére van számos jó példa erre, hiszen az igazán jó tanítók meg tudják oldani a gyerekek életkori sajátosságainak, egyéni igényeiknek megfelelő nevelést - akár a tanterv, a törvények rugalmas értelmezése árán is.

A lapunk által megkérdezett rutinosabb pedagógus, Olga, például úgy látja, igenis van mozgástere az új első osztályt kapó pedagógusnak. Kreatív ötletekkel és odafigyeléssel oldhatja a gyerekekben és a szülőkben is az óvoda és az iskola közti durva átmenetet. „Az óvodában a játéké volt a főszerep, nem szabad az iskolában rögtön a padba kényszeríteni a gyerekeket, és hirtelen rájuk erőltetni egy teljesen más, szigorú napirendet. Nem szabad rögtön a lovak közé csapni, hiszen az iskolával minden megváltozik a gyerek körül: új szociális és fizikai környezetbe kerül, ami nagyon megterheli" – mondja a pedagógus.

MTI / Illyés Tibor

Olgáék iskolájában éppen ezért az elsős pedagógusok már a tanévkezdés előtt, április környékén egy játszóházi foglalkozás keretein belül találkoznak a gyerekekkel, majd júniusban, a szüleikkel együtt elmennek kirándulni. Az első szülői szintén júniusban zajlik, amikor a szülők leírják a leendő osztályfőnöknek a gyerekükkel kapcsolatos legfontosabb információkat. Például a gyerek mit szeret, mire érzékeny, mivel lehet motiválni, milyen fontos változások történtek mostanában az életében, stb. A nyár folyamán a tanító néni képeslapot küld a gyerekeknek, az évnyitó előtt pedig újabb kirándulás következik.

Mese, beszélgetés, mozgás

Úgy véli, a napirend a kulcsa annak, hogy mekkora teher az iskolára váltás a gyereknek. „Ha már egész napos az iskola, akkor meg kell próbálni kihozni a napirendből a maximumot.” A pedagógus szerint a gyerekek és a szülők azért panaszkodhatnak a túlterheltségre, és az otthonra maradó házi feladatra, mert az iskolák többségében a közismereti és a készségtárgyakat ebédig bezsúfolják a házirendbe, délután pedig lehet nekiállni a házi feladatnak. Mindez egy 8-16 óráig széthúzott napirendű, valódi egész napos rendszerű oktatásba kényelmesen beleférne.

Olgáéknál első osztályban eleve nincs házi feladat, a nap pedig beszélgetéssel, reggelivel indul. Az első év elején nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a gyerekek megismerkedhessenek egymással és megszokják az új környezetet. A tantárgyakat fokozatosan vezetik be, az órák pedig lehetőség szerint mozgásos, csapatépítő feladattal telnek. Az ebédet mindig mese követi, és a tanító néni leül játszani a gyerekekkel, akiknek még iskolásként, az iskolában is rengeteg játékra és pihenésre van szüksége.