Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bogi és Jozi idén először jelentkezett a Pride-ra önkéntesnek. Mindkét lány 17 éves, középiskolás és meleg - mégis teljesen más a történetük. Más életkorban jöttek rá, hogy a lányokhoz vonzódnak, más a családi hátterük, végül más a helyzet a suliban is, a Pride-on azonban nincs különbség kettejük közt.
"Tavaly voltam már a felvonuláson, most pedig láttam a Facebookon, hogy keresnek önkénteseket, és nem volt kérdés, hogy jelentkezek" - meséli Jozi, aki ugyan részt vett a 2013-as Budapest Pride felvonuláson, de akkor még nem tudta magáról, hogy meleg. "Nekem ez az egész családomban jelen van. Van egy meleg nagybátyám, anyám bi, és a nagyapám is egy férfiért hagyta el a nagymamámat. Szóval mindenki nagyon liberális. Tavaly még csak azért mentem vonulni, mert fontosnak tartottam az ügyet" - meséli. Idén márciusban "outolt", azaz vállalta fel először nyíltan homoszexualitását. Ez nem sokkal azelőtt volt, hogy jelentkezett a felhívásra. Azt mondja, az is motiválta, hogy több hozzá hasonló emberrel megismerkedjen.
Bogi ezzel szemben már a gyerekek első ismerkedős korszakában, az általános iskolai évek alatt tudta, hogy ő más, mint a többi lány. "A suli vége felé, a serdülőkor elején jöttem rá, amikor mindenkit elkezdenek foglalkoztatni ezek a dolgok, de csak később, 15 évesen outoltam, amikor összejöttem az első barátnőmmel". Először a legjobb barátjainak fedte fel a titkot, aztán egyre több ismerőst avatott be, mielőtt szülei elé mert volna állni. "Egyre tágabb körben tudták már rólam, és amikor olyan visszajelzéseket kaptam, hogy nincs ezzel semmi baj, akkor mondtam el a szüleimnek. De az egész család máig nem tudja" - vallja be a lány, akinek szülei fokozatosan dolgozták fel a bejelentést, de mára már egész jól kezelik. "Annyi kérésük volt, hogy mivel kisvárosban élünk, ne vigyem ki az utcára. De ezt meg is értem, én is úgy gondolom, hogy nem tartozik másokra, meg én sem szeretném ha beszólnának. Ha épp van barátnőm, akkor pedig őt is védem ezzel, hogy ne bántsák, ha velem látják".
Maga az előbújás még a kimondottan liberális családból származó Jozinak sem volt könnyű folyamat. "Ahogy kezdett leesni a dolog, eléggé utáltam magam, mert volt egy határozott elképzelésem arról, hogy lesz egy férjem, egy családom, és nehéz volt elfogadni, hogy ezeknek a terveknek annyi." Lényegesen megkönnyítette a helyzetét, hogy lett egy meleg barátnője, akivel meg tudta beszélni ezeket a dolgokat, így könnyebb volt a család elé állni. Ők biztosították a támogatásukról, bár az édesanyja tartogatott egy tanácsot. "Azt mondta, ne skatulyázzam be magam, mert még fiatal vagyok, és bármi lehet, én pedig igyekszem ehhez tartani magam. Ki tudja, egyszer jöhet még egy férfi, aki megtetszik, csak nem hiszem, mert annyival jobb lányokkal".
A szerető családi környezetből kilépve már barátságtalanabb a helyzet. A középiskolai években különösen sebezhetőek a fiatalok, ráadásul ilyenkor még a szélsőségesebb nézeteiket is büszkén vállalják egyesek. Jozi osztályában mindenki tisztában van a helyzettel, még ha a lány nem is állt ki az osztály elé színt vallani. "Van néhány ember az osztályban, akiről tudom, hogy nem túl nyitottak ezzel kapcsolatban, ők egyszerűen nem akarják ezt elismerni, kerülik a témát. Volt egy nagyon jó fiú barátom, akiről mindig is tudtam, hogy homofób, sokáig sikerült is kivitelezni, hogy ne kerüljön szóba ilyen téma. Aztán egy érzékeny időszakomban, egy beszélgetésnél leesett neki, és elég furcsán reagált. Elmondta, hogy még mindig szeret, de épp ezért ne beszéljünk erről. Továbbra is kedves lesz velem, meg minden, de tartja az álláspontját". Az osztályfőnöke viszont nagyon támogatóan viszonyult hozzá. Ha nem is szóban mutatja ki ezt, de például a Facebookon mindig lájkolja, ha megoszt valami Pride-dal kapcsolatos bejegyzést.
Bogiról csak annyira tudják a suliban, hogy meleg, amennyire egy normális középiskolában terjed bármilyen információ. Nagyjából mindenki tisztában van a helyzettel, mégsincs kimondva. "Úgy érzem, elfogadnak, nagyon kevés negatív dolog ért ezzel kapcsolatban, de persze azért ilyen is volt" - meséli a lány. A legrosszabb élménye eddig az volt, amikor nem hívták meg az egyik osztálybulira, mert azt mondták neki, hogy furán éreznék magukat, ha egy meleg is köztük lenne. Az ő osztályfőnöke is tud a helyzetről, egy depressziós időszakban hívta be őt beszélgetni a tanár, itt történt a coming out.
Azt felmérni, hogy egy iskolába hány meleg fiatal jár, természetesen lehetetlen vállalkozás addig, amíg még maguknak is félnek bevallani az irányultságukat. Ennek ellenére egyre többen vállalják fel homoszexualitásukat már a középiskolában. "A mi osztályunkban hárman vagyunk meleg lányok, és van egy fiú, akiről mindenki sejti, hogy meleg. Főleg mióta egy buliban bepróbálkozott egy másik srácnál. De ez azóta nem téma. Szegényt nagyon sokat cikizték miatta, mi sem beszélünk róla, mert látjuk, hogy érzékenyen érintette őt. De meglátjuk, hátha sikerül elrendeznie magában a dolgot" - mondja Jozi. Bogiék sulijában is sok meleg fiatal van, ráadásul ők egy tök jó társaságot is alkotnak.
Persze ők még a szerencsésebbek közé tartoznak, mert nem minden meleg középiskolás talál ilyen könnyen hasonló társaságot a környezetében. Hogy ezeknek a fiataloknak hol van lehetőségük ismerkedni? Bogi szerint vannak erre a célra szolgáló bulik, ilyen témájú Facebook-csoportok, és ha csak egy emberrel sikerül így összeismerkedni, akkor az ő kapcsolatain keresztül könnyen bele lehet kerülni egy társaságba. De persze évente egyszer van egy mindennél jobb lehetőség: jelentkezni kell a Pride-ra önkéntesnek. Jozi például főként ezért vágott bele az idei Pride-on való munkába: "Nekem nagyon kellett ez a közeg, mert alig volt meleg ismerősöm, ráadásul az önelfogadásban is voltak problémáim, amiben szintén nagyon sokat segített ez a csapat".
A két lány szerint láthatóan jó irányba haladunk az elfogadottság terén, de ahogy egyre többen vállalják nyíltan a véleményüket, úgy mind hangosabb az ellentábor is. Jozi úgy készült a Pride-hétre, hogy egy héten keresztül végre minden az elfogadásról fog szólni. De elmondása szerint több konfliktusa volt homofóbokkal, mint eddig bármikor. "Az egyik kiállításon például odajött hozzám egy pasi bőrsortban és mellényben. Semmi más nem volt rajta, és elkezdte mondani, hogy ő egy férfi modell, nem érti, miért nézi mindenki buzinak. Meg hogy ő aktmodellkedést is vállal, de nem ilyen rohadt buzi fotósokkal, mert azok megpróbálják megerőszakolni. Én meg csak így álltam, és nem hittem el, hogy egy Pride-kiállítás megnyitóján ezt kell hallgatnom".
A coming out (magyarul: előbújás) az egyik legfontosabb fordulópont egy meleg ember életében, de jelenlegi társadalmunkban jól meg kell választani ennek időpontját és körülményeit. "Először mindenképpen egy olyan valakinek mondjuk el, akiben nagyon megbízunk. Nagyon fontos ilyenkor a legjobb barát, barátnő támogatása és megértése, és jó, ha van egy idősebb, nem is feltétlenül meleg, de elfogadó ember, aki el tudja mondani, hogy nincs ezzel semmi baj. Fontos, hogy ne hibáztassuk önmagunkat, mert abból nagyon komoly lelki problémák lehetnek" - mondja Bogi tanácsként a fiatalabb, de még rejtőzködő melegeknek.
Jozi szerint viszont van rosszabb a titkolózásnál: "Azt semiképpen sem mondanám, hogy mindenképp outolni kell a szülők előtt. Nekem is van egy barátnőm, akinél ez nem opció, annyira homofóbok a szülei. Ilyenkor inkább várjuk meg a 18 éves kort, vagy azt, amikor már saját lábra tudunk állni. Egy másik ismerősömnek meg az osztálya olyan jobboldali, hogy egyszerűen veszélyes lenne outolni. Ilyenkor az van, amit a Bogi mondott, kell egy jóbarát, mert ha senkinek sem mondjuk el, abból csak a depi van".
